Tudjuk, hogy az állati tejeknek komoly karbonlábnyomuk van. Ma már számtalan növényi tej elérhető, ennek ellenére sokan rendszeresen fogyasztanak tejtermékeket. De vajon mi velük az egészségügyi probléma, és mitől alakul ki laktózérzékenység? Kis történelmi és evolúciós áttekintést tettünk a tejcukor világában.
Mi az a laktóz?
Az emlősgenetika szerint a fiatal utódot az anya saját tejével táplálja, melyben rengeteg értékes tápanyag van. Elsődleges táplálék az újszülöttnek, de minden esetben tartalmaz laktózt is. A laktóz a tej szénhidráttartalmát adó diszacharid, azaz kettős cukormolekula. Glükózból (hagyományos szőlőcukorból) és galaktózból áll.
Az anyatejet fogyasztó újszülöttek elsőként ezzel a szénhidráttal találkoznak, amely nélkülözhetetlen energiaforrás számukra. Azontúl, hogy a laktóz gyors energiát adó tápanyag, részt vesz a csontosodásban, elősegíti a kalcium felszívódását, valamit számos más szövet részévé válik.
A laktóz emésztésével van a gond!
Ezt az összetett tejcukrot – úgy, mint a többi cukrot – nem vagyunk képesek közvetlenül megemészteni. Azonban minden egészséges csecsemőnek megvan az a génje, mely felelős a szervezet laktáztermeléséért. Ez az enzim egyszerű cukrokká bontja le a laktózt, amelyeket már meg tudunk emészteni. Később – ahogy a csecsemő növekszik – megszűnik a laktáz termelése, mivel az enzim előállítását kódoló gén kikapcsolódik. Itt lép be a képbe az emberi fejlődés – ha úgy tetszik, az evolúciós átalakulásunk –, ami arra is rámutat, hogy viszonylag rövid, 1-2 ezer év alatt is képes alkalmazkodni az emberi szervezet. Ugyanis a tradicionális táplálkozástól függően – tehát abban az esetben, ha őseink fogyasztottak állati tejet – módosult a génünk, azaz egész életünk során termelünk laktázt. (Az, hogy az emésztésünk ilyen gyorsan reagál, a fő érv a paleolit étrend elméleti hátterével szemben.)
Ha nálad bejött az evolúció, ihatsz tejet!
A tejivás genetikai mutációja népcsoportonként és viszonylag kis területenként is élesen eltérhet. A világban egymástól függetlenül öt populációban, Európában, Szaúd-Arábiában és Kelet-Afrika különböző részein is kialakult a genetikai változás.
Svájci kutatók a 2010-es évek közepén ismételten elővették ezt a témát, és a mai Luxemburg területén található Dalheim városában, az 1200-as évekből származó emberi maradványokon vizsgálódtak. A Kr. e. 5000-ben élő földművesek még aligha emészthették meg a tejet. A 2000 évvel későbbi, újkőkorszaki spanyol paraszti közösségek 27%-ának, a skandináv vadászok 5%-ának azonban már megvolt ez a képessége. A középkori németalföldi leletek azt mutatták, hogy a korabeli lakosság 70%-a biztonsággal fogyaszthatott tejet. Ez a vártnál gyorsabb evolúciós változást mutat.
A középkori Magyarországon a lakosság körülbelül 30-35%-ánál volt jelen a mutálódott gén. A tej emésztésének képessége ma az európai és az Európából származó népek körében annyira magas arányú, hogy a tejérzékenység nemrég még betegségnek számított. Csak a 20. században, a tej fogyasztását propagáló kampányok idején ismerték fel, hogy a világ népességének nagyobb része nem tudja megemészteni a tejet.
Az ázsiai lakosság körében igen nagy a laktózintolerancia, a dél-indiaiak körében 70%-os, a mongoloknál 88%-os, a kínaiak körében pedig 93%-os. A délkelet-ázsiai embereknél (Kambodzsában, Indonéziában, Laoszban, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, Thaiföldön, Vietnámban) 98%-os a tejcukor-érzékenység. Az abszolút első hely az észak-amerikai kontinensé, ugyanis a bennszülött amerikai felnőtt lakosság 100%-a nem képes lebontani a laktózt.
Forrás: kepmas.hu
Európában jellemzően nyugatról délkelet felé haladva csökken a laktáz termelésének képessége. Egy jó példa a lokális különbségekre a Pireneusok két oldala. A viszonylag elszigetelt baszk népesség körében csak 0,3%-os az intolerancia, ezzel szemben a spanyoloknál már 15%-os.
Az evolúciós hátteret ismerve fontos, hogy ne betegségként tekintsünk a tejcukor-érzékenységre! Ez pusztán képesség, amely életkorunk előrehaladtával változhat. Lényeges, hogy ismerjük a tüneteit, hogy valódi probléma esetén orvoshoz fordulhassunk. A magyar lakosság 20-30 százalékának van kisebb-nagyobb laktázhiánya, tehát akár 2-3 millió honfitársunkat is érintheti a laktózintolerancia.
Sajtok és más tejtermékek laktóztartalma
A különböző tejtermékek készítésénél olyan természetes folyamtaok mennek végbe, melyek több esetben is teljesen vagy részben lebontják a tejcukrot, így ezek sokszor laktózérzékenyek számára is fogyaszthatóak. Amíg a vajnak és a tejfölnek magas a laktóztartalma, addig a az aludttejnek, túrónak, kefirnek, joghurtnak alacsony, vagy közel nulla. A sajtoknál is hasonló a helyzet, a hosszabb ideig érlelt (általában kemény) sajtokat akár az érzékenyek is fogyaszthatják, a lágy, feta jellegű sajtokban viszont még magas a tejcukor aránya. (A goudában, parmezánban, edamiban, trapistában, de még a puha, de érlelt camambertben is szinte nulla a laktóz.)
Van egy jó trükk, hogy egy nem külön dedikált laktózmentes sajtról is el tudjuk dönteni, hogy tartalmaz-e tejcukrot. Amennyiben a sajt szénhidrát- vagy cukortartalma 0,1g/100g vagy ez alatti –, biztosak lehetünk benne, hogy a sajt laktózmentes.
Laktózérzékenység vagy allergia?
Fontos leszögezni, hogy a tejallergia és a tejcukor-érzékenység vagy laktózintolerancia nem ugyanaz a betegség. Tejallergia akkor áll fenn, mikor a szervezet az elfogyasztott tejben lévő tejfehérjét (kazeint) allergénként észleli, így kóros immunválaszt ad. A tünetei is részben eltérőek. Ez leginkább az 1-2 éves gyerekeket érinti. Az érintett kisgyermekek 90%-a kinövi 3 éves korára. Az idősebb korban is megmaradó tejallergia csak a gyerekek 10%-ára jellemző. Minél előbb veszik észre a tejallergiát, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyermek később kinövi. (A pontos elnevezés tehát: tejallergia, tejfehérje-allergia vagy kazeinallergia.)
A tehéntej mint tápanyagforrás
Már napi fél liter tehéntej vagy ennek megfelelő tejtermék (3dl joghurt, kefir, 10 dkg sajt) fedezi egy felnőtt napi kalciumszükségletének 75-80%-át. (Egy felnőtt napi szükséglete 800 mg.) De nem csupán a kalcium fontos. A tejben lévő laktóz, a fehérje, a D-vitamin, a citromsav is elősegítik a kalcium felszívódását.
Fél liter tej a 7–9 éves gyerekek vitaminigényéből a következő mennyiségeket biztosítja:
- a B2– és a B12-vitamin 65–75 százaléka,
- az A-vitamin, a nikotinsav és a pantoténsav 35–40 százaléka,
- a B1-, a B6– és a C-vitamin kb. 20 százaléka,
- a D-, az E-vitamin és a folsav kb. 10 százaléka.
A tejfogyasztás hátrányai
Ha a tinédzserek nagy mennyiségű tejet fogyasztanak, ez növelheti a pattanások számát. Ez független a tej zsírtartalmától. Azok a sportolók, akik tehéntejalapú fehérjeport fogyasztottak, szintén azt tapasztalták, hogy pattanásosabb lett a bőrük. A bőrgyógyászok bizonyos bőrbetegségek esetén sem javasolják a túlzott tejfogyasztást, ilyen például az ekcéma.
A tejnek, különösen akkor, ha házi, magas lehet a zsírtartalma. Ez azonban a teljes étkezésünkhöz mérten nem kiemelkedő mennyiség, annak érdemes figyelnie rá, aki diétázik. A koleszterin miatt nem kell aggódnunk, ugyanis a tej emeli a „jó” koleszterin szintjét. Továbbá természetes káliumforrás: a kálium segít szabályozni a vérnyomást.
Az inzulinrezisztenciát szokták kapcsolatba hozni a tejfogyasztással, de az erről szóló kutatások ellentmondásosak, így nem lehet kijelenteni, hogy a tejfogyasztás összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával. Negatívumként még a tej túlzott hormontartalmát szokás kiemelni, amit a marhákba fecskendezett szteroidokból származtatnak. Szerencsére ez tévhit, hiszen 1999 óta Európában állategészségügyi okokból meg van tiltva a marhák növekedésihormon-tartalmú injekciózása. A lefejt tej ettől még nyomokban tartalmaz természetesen előforduló szteroid hormonokat, például ösztrogéneket, de ez a mennyiség elenyésző ahhoz képest, amit az emberi szervezet maga is előállít, így ettől nem kell tartani.
Nem akarunk senkit sem befolyásolni a tejfogyasztással kapcsolatban. A dietetikusok és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezési-egészségügyi Intézet (OGYÉI) is úgy vélekednek, hogy 1 éves kor után a kiegyensúlyozott étrend része lehet a tej. Azonban nem lehet általánosítani, mivel mindenkinek egyénileg reagál a szervezete.
A tej karbonlábnyoma
Egy korábbi anyagunkban már írtunk az állati és a növényi tejek szén-dioxid-lánynyomáról, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a tehéntej termelése háromszor annyi üvegházhatású gáz kibocsátását eredményezi, mint bármelyik növényi tejé.
De semmi sem ennyire fekete vagy fehér! Figyelembe kell venni, hogy a növényi tejek között is van aggályokra okot adó termék; a kókusztej például a legtöbb esetben nem etikus munkakörülmények között kerül a dobozokba. A szójánál a GMO problémája és az erdőkivágás vetődik fel. A mandula és a rizs esetében az öntözés jelent nagy terhelést. Ráadásul ezek a tejpótlók legtöbbször importból származnak.
Ha valaki szereti, és az egészsége megengedi, akkor azt javasoljuk, fogyasszon magyar gazdáktól származó tejet. Ennek nemcsak a minősége megbízható, de így támogatjuk a magyar gazdákat is. Az összes hazai mezőgazdasági termelés közel 10%-át a tejipar adja.
