Ha száraz toalettek kerülnek képbe, mindenkinek a vidéki árnyékszék ugrik be, annak minden kellemetlenségével és orrfacsaró szagával. Ideje szétoszlatni ezt a tévképzetet, hiszen a mai ökotoalettek komfortosak, házba is telepíthetőek és egyre gyarapszik a használóinak száma.

A bolygón 1,5 milliárd ember nem jut tiszta vízhez, mi pedig napi 40-50 liter ivóvizet, a napi vízszükségletünk 30%-át arra használjuk, hogy egy gombnyomással leöblítsük a WC-t. Az ajtónkon kopogtat a klímaváltozás, így hát ideje átgondolnunk ezt a gyakorlatot, és lerántani a leplet a száraz toalettek használatáról.

Egy ember éves élelemszükségletét megközelítőleg 0,1 hektár területen lehet megtermelni, és egy ember ürülékével 0,05 hektárnyi terület tápanyagigényét lehet fedezni. Ha ehhez hozzáadjuk a keletkező növényi hulladékot, máris kijön az egységnyi terület teljes tápanyagtartalma. Ez azért fontos, mert rohamosan romlik a termőföldünk minősége, amit mesterséges hígtrágyával igyekszünk pótolni, ellenben mondani sem kell, hogy ez jelentősen szennyezi a vízkészletünket.

Sajnos a mai szennyvízgazdálkodás egy elhibázott struktúra, hiszen édesvízzel felhígítjuk a salakanyagunkat. Majd ezt külön telepeken hatalmas energiafelhasználással próbáljuk szétválasztani, és kisebb-nagyobb sikerrel tisztítani, majd a természetbe visszaengedni. Ezzel azonban elvonjuk a tápanyagot és csak tovább szennyezzük a vizeinket.

Az első komposzt toalett

Ne higgyük, hogy a száraz vécé valami újhullámos zöld projekt. Európa északi területein, ahol a köves talaj miatt nem lehet árnyékszéket ásni, a természetben található hétvégi házaknál már hagyománya van a száraz toaletteknek. Az első ilyen beépített alkalmatosságot is egy svéd orvos, Rikard Lindström alkotta meg 1939-ben. Mert megunta, hogy családja nem tud belemenni a házuk melletti tóba az oda ürülő szennyvíz miatt. Így hát elkészítette a világ első épületbe telepített komposztáló toalettjét, melynek komposzt raktárja a pincében kapott helyet, és külön csövön a konyhai hulladékot is oda ürítették. Az illemhely a Clivus Multrum nevet kapta, ezt a technikát pedig azóta is hasznáják. Egyébként a bécsi Hundertwasserhaus tervezője, a különc osztrák építész, Friedensreich Hundertwasser is a komposzt toalettet használói és népszerűsítői között volt. Sőt tervezett is sajátot, mely Új-Zélandon a mai napig megtekinthető.

Mi az elv?

A szennyvízben található a baktériumok 99%, a foszfor 90% és a nitrogén 90%-a  fekáliából származik, pedig a szennyvíz tömegének csak 1%-át adja az emberi salak.

„Ürülék a környezetre igazán csak víz hozzáadásával válik veszélyessé.” – vélekedik Országh József professzor, az alomszék atyja.

Mindannyian ismerjük azt az orrfacsaró bűzt, amit a tábori latrinák, és a felszínre ömlő szennyvíz áraszt. A szag és fertőzésveszély abból ered, hogy az emberi ürülék nitrogén tartalmú vegyületeket tartalmaz, melyet oxigén hiányában baktériumok vesznek birtokba, és bomlás során ammónia tartalmú gázokat fejlesztenek.

Ezzel szemben a komposzt vécéknél más folyamat megy végbe. A kulcs abban van, hogy ürítés után nem lehúzzuk, hanem cellulózban gazdag almot szórunk a masszára. Ezzel a növényi szén komponenssel megváltoztatjuk a nitrogén-szén arányt, és komposztálás irányába visszük el a folyamatot. A komposztálást a baktériumokkal ellentétben gombák végzik, és oxigén jelenlétében zajlik le, ezért nagyon fontos a megfelelő szellőztetés. A működő komposzt közepén 64-65 Celsius fok van, ami elpárologtatja a vizelettel hozzákerülő nedvességet és ártalmatlanítja a kórokozókat. 1-2 év alatt elkészül az elő komposzt, mely már teljesen föld állagú és avar illatú. Jellemzően ez még túl nyers, és további egy szezont érdemes a kertben komposztálni, de utána már teljes értékű humusz, és a híg trágyával ellentétben veteményben és gyümölcsöknél is alkalmazható.

Száraz vécék változatai

Az évek alatt több generációja született a komposzt toaletteknek. Lindström ötletét tovább vitték a klasszikusan skandináv vécék, ezeknél a cél az volt, hogy minél kevesebb salak keletkezzen, ezért sok esetben külön gyűjtik a vizeletet. Ezt a gyakorlatot Országh József professzor, az alomszék kitalálója és népszerűsítője ellenzi, hiszen annyi nedvesség szükséges az egészséges humuszképződéshez, illetve az így begyűjtött vizeletet híg trágyaként lehet csak használni. Ha Google keresőbe beütjük, a legtöbb találatot erre fogjuk kapni. Számtalan műanyag, hordozható változata kapható webshopokban. Sajnos előszeretettel írják rá, hogy „ökotoalett” azokra a plasztik mobil WC-kre melyek igazából nem komposztálásra valók, csupán kempingezési felszerelések.

A legújabb nemzedék az úgynevezett prekomposzter vagy alomszék. Itt a cél a minél kisebb környezetkárosítás és a lehető legtöbb tápanyag visszajuttatás volt. Ebben az esetben az épületben csak az illemhely található, és annak tartalmát sűrűbb időközönként kell kiüríteni az udvaron található komposztálóba, ahol a tényleges humuszképződés lezajlik. Ennek a változatnak a legkisebb az anyagköltsége, szemben a skandináv vécékkel, ahol a telepítés akár több ezer euró is lehet, és továbbiakban mindig szükséges elektromos szagelszívó. Ellentétben az alomszéknél, ami teljes mértékben passzív.

A svéd komposzt wc – a legjobb alom

Svédországban olyannyira elterjedt a száraz toalett, hogy boltokban lehet vásárolni hozzá szóróanyagot, és külön cégek foglalkoznak a komposzt elszállításával. De almot jóformán bármilyen növényi eredetű, száraz hulladékból készíthetünk. Legpraktikusabb és legkönnyebben beszerezhető a faforgács vagy állati alom, de tökéletesen megfelel a natúr és apróra tépett kartonpapír is. A szakirodalom azt írja, hogy a legjobb alom a száraz fű, falevelek és kerti növényi hulladék aprított keveréke, de kiváló a szalma vagy a törek is. A lényeg, hogy kellően durva legyen ahhoz, hogy a levegő átjárja. Tapasztalt használók szárított gyógynövényeket vagy illóolajat is adnak hozzá, mely így toalettillatosító potpourri is egyben.

Ne kerülgessük az elefántot a szobában, mennyire büdös?

A kérdésre legjobb, ha egy gyakorlott használó felel. Volt lehetőségem Munkácsy Bélával, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet professzorával beszélni, aki családjával együtt 20 éve komposzt toalettet használ. Családi házukat úgy építették, hogy helyet kapott egy Clivus Multrum, ellenben hosszútávon az nem vált be, mert a vizeletet nem dolgozta ki a rendszer, így kiszorította a levegőt és megjelentek a baktériumok, ezzel együtt a szagok. Ezután tértek át a prekomposzt vécére, mely 15 éve szag, és minden probléma nélkül üzemel. Munkácsy tanár úr olyan praktikumokat is megosztott, hogy ő komposzttárolónak egy 50 literes gurulós kukát használ, melyet elég hetente üríteni a kerti komposztra. Kellemetlen szagnak sem a lakásban, sem a toaletten semmi nyoma, sőt az alomra csepegtetett illóolaj kellemes légfrissítőként szolgál.

Tanár úr elmondta, hogy az edény tisztítása sem okoz különösebb problémát, ürítés után csak meleg vízzel átöblíti, ezen kívül semmilyen más vegyszert nem igényel a rendszer. Ő a helyi fatelepről szerzi be az ott hulladékként megjelenő faforgácsot.

Házukat más területen is természettudatosan rendezték be, de főként a komposzt vécének köszönhetően vízfogyasztásuk harmada egy átlagos magyar családénak. Kezdetben ezt a helyi közműszolgáltató alig hitte el.

Nem egy dráma, abszolút szagtalan és a hétköznapok része. Nincs értelme kifogásokat keresni, tökéletesen működik és minden kertes házban lakónak ajánlom.

Fesztiválokra, TOI TOI helyett

Fesztiválok megszokott velejárói a színes, műanyag pottyantós latrinák, ahol az ember bár egy vegyszeres tartályba ürít, mégis a szaguk alapján jó pár méterről beazonosítható, hogy hol is vannak. Lehet, hogy nem gondolnánk, de kültéri rendezvényeken is alkalmazzák a száraz toalettet. Elsőként 2014-ben az Everness fesztiválon próbálták ki ezt az alternatívát. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, hölgyek is bátran használták és a megszokott latrinabűz egyáltalán nem jelentkezett. Urak örömére hasonló elven működő szalmavizelde is létezik. Itt csupán egy tölcsér van beszúrva a szalmabálába, mely a rendezvény után könnyen komposztálható.

Összegezve a szakirodalmat és a számtalan olvasott véleményt kijelenthető, hogy városokban a komposzt vécé rendszere nem megoldható, így hát még ne verjük fel diadalittasan a csatornahálózatunkat. De tanyákon, vagy csatornahálózatra nem kapcsolt víkendháznál bátran próbáljuk ki az alomszéket, és ha beválik, lehet máshol is használjuk majd. Természetesen ki kell kísérleteznünk a megfelelő forgács arányt és ürítést, hogy szagtalan legyen a rendszerünk, de ha már nem kell fizetnünk a szennyvíz akna szippantásáért, a pénztárcánkon is érezni fogjuk a pozitív hatást.

Ha kedvet kaptatok az ötlethez, Országh József alapos tervrajzot mellékelt, ami alapján egy asztalos könnyűszerrel, de akár egy hobby barkácsoló is elkészítheti.