Szeretnénk idén nyáron megörvendeztetni magunkat saját termesztésű, mézédes házi paradicsommal? Akkor ne késlekedjünk tovább, népesítsük be ágyásainkat palántákkal! Az időjárás most már engedi, hogy az előnevelt mediterrán zöldségfélék – a paprika, a padlizsán és a paradicsom – elfoglalhassák méltó helyüket a veteményeskertünkben, és langymeleg nyári estéken kéznél legyen az ízletes házi termés egy jó grillparti tökéletes kiegészítőjeként.
A házi paradicsom dicsérete
A paradicsom egyébként is az egyik legjobb példa arra, miért érdemes „vesződni” egyes zöldségek nevelésével. A nyári nap érlelte, gondos kezek ápolta friss paradicsom íze össze sem hasonlítható a messzi földről érkezett vetélytársaiéval, melyekkel szezonon kívül sanyargatnak bennünket a szupermarketek. Ez utóbbi – küllemben tetszetős, ám zölden leszedett utóérlelt – változatok ízükben köszönő viszonyban sincsenek a „valódi” paradicsommal. A hazai primőrök megjelenésével már alakul a helyzet, ám a megfelelő időben szüretelt, frissen fogyasztott saját termés így is lenyomja majd a piaci kínálatot (azt a termést, amely a jobb tárolhatóság végett szintén nem a teljes érés állapotában kerül a standokra).
Kapcsolódó bejegyzések
Paradicsom: azt gondolod, mindent tudsz róla?
Kevés ismertebb, sokszínűbb és népszerűbb zöldségünk van a paradicsomnál, mégsem tudunk mindent róla. Honnan jött, és hogyan ízesítette meg életünket?
Paradicsomot nevelni magunknak ugyanakkor egyáltalán nem nehéz, a mediterrán zöldségek közül a legstrapabíróbb növényünk. Különösebb rákészülést sem igényel. Ha nincs magaságyásunk, nevelhetjük akár az erkélyen egy nagyobb cserépben vagy zsákban. Vannak kifejezetten balkonra szánt, determinált növekedésű törpeparadicsom-fajták, de ha a hely nem akadály, ide is választhatunk folyton növő típust. Ha jártunkban-keltünkben csipegetnénk, válasszunk koktélparadicsom-fajtákat, melyeket tényleg hasonlóképp fogyaszthatunk, mint a nyári gyümölcsöt!
Megérett az idő
A paprika, a paradicsom és a padlizsán a csucsorfélék családjába tartozó, melegigényes zöldségféléink, amelyek (főképp fiatal korukban) igen érzékenyek a hidegre, ezért a mi klímánkon előnevelést követően kerülhetnek szabad ég alá az ágyásainkba. Tradicionálisan a fagyosszentek (május 14-e) után ajánlják a kiültetésüket, a palánta korát tekintve 8–10 hetesen válnak éretté a kinti létre.
A paradicsomok esetében, ha az időjárás kedvező (éjszakára sem hűl le tartósan a hőmérséklet), megfelelő edzést követően már április végén megkockáztathatjuk a kiültetést, figyelemmel a fajta egyedi jellemzőire. Magaságyásban nekem eddig az áprilisi paradicsomültetés bejött (bár az elején hetekig haldokolnak), de a paprika és a padlizsán esetében május végéig várok. Ennek leginkább praktikus okai vannak: az ekkora kikerülő elővetemény helyére érkeznek. Június elejéig még elfoglalhatják végső helyüket az ágyásainkban, ám minél később kerülnek ki, annál később fordulnak termőre. Ha magunknak neveltük őket, kiültetés előtt ne feledkezzünk meg az edzésről! A vásárolt palántákat rögtön elültethetjük.
Saját nevelésű kontra piaci palánták
Én a saját nevelésű palánták híve vagyok, leginkább azért, mert szeretek részese lenni a folyamatnak az elejétől a végéig. Másrészt, ha magról neveljük a növényeket magunknak, biztosak lehetünk abban, hogy vegyszer– és műtrágyamentes palántákat ültethetünk majd el. A megvásároltak esetében nem tudhatjuk, milyen tuningot kaptak, amitől pillanatnyilag mondjuk jobban néznek ki, mint a hazai fejlesztésűek, ám ez a későbbi kondíciójukról már nem lesz elmondható. Harmadrészt, vetőmagból hihetetlen bőséges a választék, változatos színű és formájú paradicsomokkal kísérletezhetünk. Palántákból már közel sem ilyen széles a felhozatal, és később az a meglepetés is érhet, hogy a termés mégsem olyan, mint amit ígértek. Palántákat lehet ugyanakkor csereberélni is! Nehéz egyetlen fajtából keveset nevelni, ezért barterezhetünk másokkal, így erősítve kertünk biodiverzitását is.
Palántát nevelni valójában nagy kaland, mindenkinek csak ajánlani tudom. De ha nem tettük, akkor sem kell kétségbe esni, mert a piacról vagy különböző kertészetekből könnyen és olcsón beszerezhetjük őket.
Milyen palántát válasszunk?
Palántákból vásárolhatunk cserepeset vagy szabad gyökerűt is. Utóbbi olcsóbb, de nagyobb odafigyelést igényel. Ha kezdőként biztosra mennénk, válasszuk inkább a cserepes verziót, így az átültetéssel kevésbé stresszeljük a fiatal növényeinket.
Válasszunk ránézésre egészséges példányokat! A paradicsomok esetében ne a magasságukból induljunk ki (kevés fény esetén a palánták megnyurgulnak), szóval a magas karcsú helyett most voksolhatunk az alacsony tömzsire. A lényeg, hogy a szára minél vastagabb legyen. Az egészséges palánta dús, mélyzöld lombozatú. Lehetőleg megbízható helyről vásároljunk, és válasszunk tájfajta egyedeket!
Így ültesd el a palántákat!
A cserepes palántákat földlabdástól ültessük el, a gyökérzetüket most már ne bolygassuk! Szerencsésebb, ha előtte nem locsoljuk őket agyon, így jobban egyben marad a cserépben a gyökérrel átszőtt föld. Készítsük nekik elő az ültetőgödröt (kb. háromszor akkorát, mint a földlabda), az aljába forgassunk bele egy kis érett trágyát vagy komposztot, keverjük össze földdel! Vigyázzunk, hogy a trágya közvetlenül ne érintkezzen a növény gyökerével, szórjunk rá földet!
A gyökérzet alatt tömörítsük a talajt! Emeljük ki a palántákat a cserepekből a földdel együtt, és – a paradicsompalánták kivételével – olyan mélyre ültessük őket, amilyen mélyen a cserépben voltak! Eredményesebben gyökereznek, ha ültetéskor „beiszapoljuk” őket: miután a gödörbe helyeztük, öntözzük körbe a növényeket, ezután húzzunk rájuk földet. Lehetőség szerint reggel vagy este ültessünk, ne délben, a tűző napon!
A paradicsomnak van egy speciális tulajdonsága: szinte bárhonnan képes gyökeret ereszteni. Ezért ha túl vékony és hosszú a palánták szára, mert kicsit megnyurgultak (ez saját nevelésű palántáinkkal – többek közt nálam is – gyakran előfordul), csípjük vissza az alsó leveleket, és ültessük a növényeket mélyebbre! Akár 10–20 centi szárrész is a föld alá kerülhet. A cél a későbbiekben is az, hogy a szár megvastagodjon, hogy bírja a későbbi terhelést. Ne hagyjunk a növényen olyan leveleket, amelyek a földdel érintkeznek, mert a palánta könnyebben megbetegedhet! Ezeket a leveleket is csípjük le!
Továbbra is tartsuk az ültetési távolságot!
Tartsuk az előírt tőtávolságot! Ez a paradicsomoknál 30–40 centi, a paprikák esetében 25–30 centi, a padlizsánokat pedig legalább 40–60 centire ültessük egymástól! Mivel mindhárom növény a csucsorfélék családjába tartozik, megoszlanak a vélemények, hogy ültessük-e őket egymás mellé. Én külön ágyásban szoktam nevelni a paradicsomot és a paprikát, a paprikaágyások közepébe padlizsánt ültetek, ők eddigi tapasztalataim szerint jól megférnek egymással.
A paradicsomnak és a paprikának segítsünk karóval!
Segítsük a beállásukat: kiültetés után alaposan öntözzük meg őket, és erre a következő napokban is ügyeljünk! Ha van már erjesztett csalánlevünk, hígítsuk vízzel, és locsolgassuk ezzel a kondicionáló szerrel. Alkalmanként dolgozzunk bele a földjükbe egy kis érett komposztot, meghálálják!
Ha paradicsomból folyton növő példányokat ültetünk, két lehetőségből választhatunk: vagy karóval együtt kerülnek a földbe, vagy az ágyás szélén a későbbiekben hagyjuk, hogy lefelé növekedjenek. Semmi bajuk nem lesz, ám ehhez legalább 60 centi magas ágyás szükséges. (Ha a zsenge növények túl vékony szárral kerülnek a földbe, az elején egy kisebb karóval támogassuk őket, nehogy kettétörjenek!) A paprikák habitusukhoz mérten kapjanak karót (a kápiák például feltétlenül)! Ezt célszerű az ültetésükkel együtt elhelyezni, nehogy később megsértsük a gyökérzetüket!
Vessük be a sorközöket!
Ne hagyjuk parlagon a palánták közötti helyet, vessük be őket zöldekkel! A paradicsom-, a paprika- és a padlizsánnövények jó társnövényei az alacsonyabb habitusú, nagy lombozatú zöldségek, amelyek később takarják és védik a talajt a kiszáradástól. Palántáink közé vethetünk most sárgarépát, tépősalátát vagy céklát. A fejes saláta már nem jöhet szóba, mivel nyáron könnyen felmagzik. Hasonló okból nem vethetjük nyáron a spenótot sem. Ültethetjük a palántákat a már korábban elvetett petrezselyem mellé is, ez utóbbi – a megfigyelések szerint – javítja a paradicsom ízét. Jó választás lehet a fűszernövényekkel való társítás, így a bazsalikom tökéletes választás mind a paprika, mind a paradicsom mellé, nem csak a tányéron. Ültethetjük melléjük a szokásos védőnövényeket is (bársonyvirágot, sarkantyúkát, körömvirágot).
Ha nem vetjük be a sorközöket, takarjuk a talajt körülöttük mulccsal! Ezek a növények nagyon vízigényesek, egy kifejlett padlizsán napi több liter vizet párologtat el! Ha úgy döntöttünk, hogy felneveljük őket, akkor vállaljuk az ezzel járó felelősséget, és a rendszeres öntözésről később se feledkezzünk meg!
Egyéb palánták az ágyásokban
Ha nem bíbelődünk magról vetéssel, több zöldségfélét ültethetünk palántaként is az ágyásainkba. Ilyen a karalábé és az uborka, amelyek neveléséről már korábbi cikkeinkben írtunk. Kiültethetőek továbbá a zellerpalánták is. Ez az erős aromájú zöldség jó társnövénye lehet úgy a paradicsomnak és a paprikának, mint a karalábénak és a káposztaféléknek.
Sok napsütést, eredményes kertészkedést kívánok!
