Végleg kiszárad az ország, ha nem alkalmazkodunk – Podcast 
Végleg kiszárad az ország, ha nem alkalmazkodunk – Podcast 

Magyarország vízgazdálkodási helyzete drasztikusan megváltozott az elmúlt években. Míg a 2000-es évek elejéig az árvíz mellett a belvíz jelentette a legnagyobb kihívást, ma már sokkal inkább az a baj, hogy nincs víz. Az évek óta tartó aszályt a természet, a mezőgazdaság és a turizmus, és úgy általában minden és mindenki megszenvedi. A Holnapután aktuális adásában dr. Bíró Tiborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetőjével beszélgettünk hazánk vízügyi kihívásairól, az aszály kérdésköréről és arról, hogy milyen megoldási lehetőségek mentén indulhat el az ország.

Beszélgetésünk egyik apropóját a február végén megrendezendő Planet Budapest rendezvény adta, ahol vendégem a vízzel foglalkozó témasziget egyik szakértője lesz. A kiállítás és élménypark február 25-én veszi kezdetét a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban, és 33 napon át lesz látogatható.

Hosszú évek óta nem láttunk akkora havazást, mint az elmúlt hetekben, ráadásul a hótakaró hosszan meg is maradt. Laikusként gondolhatnánk, hogy ez majd enyhít a vízhiányon. Azonban – ahogy vendégem elmondja – bár a hó mennyisége látványosnak tűnhetett, még a sokévi átlagot sem érte el. A talajban 70–80 centiméteres mélységben lévő jelentős vízhiányt egészen biztosan nem volt képes pótolni. 

Az aszály, amely a legtöbb európai országban megfigyelhető, már a folyóink vízhozamának csökkenésében is tetten érhető. A legsúlyosabb a helyzet az ország keleti felén: a Tisza felső szakaszán, valamint a Körösök és a Maros esetében 30–50%-os vízhozamcsökkenés tapasztalható. Az eleve szárazsággal küzdő Alföldön ez tovább nehezíti a helyzetet, évente 3–5 centimétert süllyed a talajvízszint, ami nagyon magas érték. 

További nehezítést jelent, hogy a medersüllyedés nevű jelenség nyomán még a meglévő vizet is csak nehezen, nagy energiaráfordítással lehet hasznosítani. Éppen ezért is elkerülhetetlenek a nagyobb vízügyi beavatkozások. Persze a vízhiány nem csak az Alföldön van jelen, csupán itt a legjelentősebb a probléma. Ahogy vendégem mondja, a nagyobb, költségesebb építkezések mellett a kis léptékű, lokális megoldásokra is szükség van a megoldás érdekében. 

Bíró Tibor szerint a helyzetünknek és a jelenlegi tendenciák irányának megváltoztatása talán nem lehetetlen, de ehhez komoly összefogásra lenne szükség, beleértve az egyes ágazatokat, a döntéshozókat, a gazdálkodókat, de még a városlakókat is. A mostani helyzetben mindenki érintett, és mindenkinek van felelőssége.

Már csak azért is, mert a vízhiány ellenére igen sok vizet hagyunk kárba veszni, elfolyni. A lakott területeken, főként a városokban jó példa erre, hogy az tetőkről lejövő csapadékvizet sokszor egyenesen a csatornába vezetik. Pedig ennek a víznek a helyben tartása létfontosságú lenne a helyi klíma hűtésében, és a talajvízszint csökkenésének megállításában. Utóbbi a városokban legalább annyira veszélyes, mint a mezőgazdaságban: statikai problémákat idézhet elő, a talaj megsüllyedését okozhatja, amire már rengeteg nemzetközi példát láttunk.

Az adásban a fentieken túl szót ejtünk arról, hogy

  • milyen szerepet játszik a mai helyzet kialakulásában a 19. századi folyószabályozás,
  • mit jelent az adaptív vízgazdálkodás,
  • miért lenne fontos a gazdálkodók összefogása,
  • milyen szerepe lehet a mesterséges intelligenciának a vízhiány leküzdésében,
  • mekkorára kellene növelni a hazai vizes élőhelyeket,
  • miért fontos a párolgás, és milyen funkciói vannak,
  • hol áll a haza vízügy a szemléletváltásban,
  • milyen nagyobb léptékű beruházásokra lenne szükség a hazai folyók mentén.

Borítókép: canva.com

search icon