Egykoron a termékeket úgy tervezték és készítették, hogy akár több generációt is kiszolgáljanak. Valamikor az 1920-as években egy csapat üzletember rájött, hogy ha termékeik hosszú ideig használhatóak maradnak, az a kevés eladás miatt tragédiát jelent az üzletüknek. Ekkor született meg a „tervezett elavulás” fogalma, a termékek élettartamának szándékos csökkentése. Nem sokkal ezután összeállt az első világméretű kartell, mely céljául tűzte ki a fejlődés, a nagyszerű ötletek egyik jelképének, a villanykörte szavatosságának csökkentését, ami a „tervezett elavulás” első igazi áldozatává vált.
„Az életben a legfontosabb feladatunk, hogy olyan dolgokat vásároljunk hitelre, amikre nincs is szükségünk. Olyan társadalomban élünk, ahol a növekedés nem az egyén szükségleteit szolgálja, hanem csupán öncélú növekedés, a növekedés kedvéért. Ha a fogyasztó nem vásárol, a gazdasági növekedés leáll. A tervezett elavulás nem más, mint a fogyasztó állandó igénye arra, hogy birtokoljon mindig valami újat, és hamarabb, mint szükséges lenne.”
E bevezetéssel kezdődik a 2010-ben készült spanyol dokumentumfilm (The Light Bulb Conspiracy), amely azt mutatja be, hogyan határozza meg életünket a „tervezett elavulás” intézménye egészen az 1920-as évek óta, amikor a gyártók elkezdték szándékosan lerövidíteni a termékek élettartamát azért, hogy növeljék a fogyasztói igényeket.