És nemcsak beszedve, hanem hulladékként is annak minősül. Nem mindegy, hol és hova dobjuk ki, mert nagyobb kárt csinálhatunk így, mintha otthon maradna a fiók hátsó részében.
Sokszor bukkan az ember a gyógyszeres fakkban akár évekkel korábban lejárt, valahogy megmaradt, már ki tudja, mire jó orvosságokkal. Sokszor ott is maradnak, mondván, „még bármikor jól jöhetnek”. Csakhogy nem tartanak örökké. Egyszer elvesztik hatóerejüket, vagy ami még rosszabb, esetleg úgy bomlanak, hogy orvosság helyett méreggé válnak.
Nem célszerű tehát megtartani őket, akár a család kisebb tagjai is rájuk lelhetnek. De velünk is megtörténhet, hogy eszünkbe jut egy megfázáskor, hogy két éve vettünk egy akkor hatásos gyógyszert. Jobb tehát, ha minél hamarabb megszabadulunk a lejárt szavatosságú gyógyszerektől, de nem mindegy, hogyan! A kommunális hulladékot ugyanis meg kell kímélnünk tőlük.
A már nem szavatos gyógyszer ugyanis a szó legszorosabb értelmében veszélyes hulladék. Ha simán kidobjuk a szemétbe, akkor könnyedén kijuthat a természetbe, ahol iszonyatos pusztítást végezhet egy „ártatlan” lázcsillapító is, hát még a komolyabb kemikáliák. Ezért ha ilyet találunk, akkor vigyük el a legközelebbi gyógyszertárba, ahol az erre kitalált gyűjtőkonténerbe dobhatjuk dobozostul. Persze a tűk és a tűzveszélyes anyagok számára is más kuka van, ne dobjunk mindet ugyanoda!
Ha igazán környezettudatosak akarunk lenni, akkor a papírdobozt és a betegtájékoztatót kezeljük külön a műanyagból készült levelektől! Így már tényleg minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a leginkább környezetbarát módon semlegesítsük ezt a speciális szemetet.