Abban a kérdésben ma már globális konszenzus alakult ki, hogy a párizsi klímacélok eléréséhez a következő évtizedekben alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramtermelésre kell átállni. Az ehhez szükséges erőműveket felépítő nyersanyagok és építőanyagok előállítása pedig arányaiban a globális szén-dioxid-kibocsátásnak csak egy kis részét teszi majd ki 2050-ig, állítja egy kutatás.
Seaver Wang, a kaliforniai Berkeley-ben található Breakthrough Intézet kutatója és kollégái azt nézték meg, hogy az energiaátálláshoz mennyi nyersanyagra és építőanyagra van szükség, valamint ezek kitermelése és létrehozása az üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid és a metán) milyen mértékű kibocsátásával jár 2020 és 2050 között. A kutatók ehhez 75 különböző forgatókönyvet vizsgáltak meg, amelyek megmutatták, miként függ ez a preferált technológiáktól és klímacéloktól.
Ma az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb forrása a fosszilis tüzelőanyagokkal történő energia-előállítás, de nem csak a jelenlegi kapacitást kell 2050-ig kiváltani, hanem újabbakat is létre kell hozni
– írja Tóth András a Qubit.hu-n.
A ma már egyre nehezebben elérhetőnek tűnő, de a Föld éghajlati rendszerének hosszú távú stabilizációjához fontos 1,5 fokos klímacélhoz sietni kellene az energiaátállással, ez pedig arányaiban nagyobb anyagigénnyel és ahhoz köthető kibocsátással jár, mintha csak 2 fok alatt tartanánk a felmelegedés mértékét. Ahhoz, hogy 66 százalékos esélyünk legyen a másfél fokos forgatókönyv betartásához, a kutatók szerint még 320 gigatonnányi szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt engedhetünk a légkörbe.
Ennek a szénköltségvetésnek mindössze 1-9 százalékát, vagyis 4-29 gigatonnányit használna el az energiatermelés átállításához szükséges anyagok előállítása, vagyis nem veszélyezteti jelentősen azt, hogy a szénköltségvetésen belül tudjunk maradni. Az átállás nyersanyag- és építőanyag-igénye nagyban függ a technológiai döntésektől. Ha a szélerőművek és a naperőművek a teljes energiatermelés több mint 40 százalékát teszik ki 2050-ben, az a kutatók szerint jelentősen nagyobb nyersanyag- és építőanyag-igénnyel, valamint kibocsátással jár.
Kapcsolódó bejegyzések
A magas energiaárak megakaszthatják a tisztább energiákra való átállást a fejlődő országokban
India és Indonézia jelezte, hogy az ukrajnai háború miatt növekvő energiaárak megnehezítik a fejlődő országok számára kibocsátásaik csökkentését.
Az energiaátálláshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok kitermelése és előállítása a teljes globális termelés jelentős részét teszi majd ki, az alumínium és a réz esetén akár annak 18 százalékát is. A kutatók úgy látják, hogy az újrahasznosítás és a nyersanyagigényt mérséklő innovációk jelentősen csökkenthetik azt, hogy összességében mennyi anyag kell majd az energiaátálláshoz, de azon nem változtatnak, hogy az energiaszektor mai igényeinél mindenképpen több nyersanyagra és építőanyagra lesz szükség.
(Forrás: qubit.hu)