A Holnapután aktuális adásában a hazai vizes élőhelyek előtt álló kihívásokról, a vízi ökoszisztéma roskatag helyzetéről és a lehetséges megoldási lehetőségekről beszélgetünk dr. Weiperth Andrással, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) tudományos főmunkatársával, a Magyar Haltani Társaság tagjával.
A podcastért görgess a cikk aljára!
Magyarországon hosszú múltra tekint vissza a halászat és a horgászat, illetve általánosságban az élővizekkel való szoros kapcsolat. Talán ennek is köszönhető, hogy majdnem minden tizedik magyarnak van horgászengedélye – ez több mint 800 ezer embert jelent! Épp ezért a Magyar Haltani Társaság fontos feladata a halfaunával, sőt ma már a vízi ökoszisztémákkal kapcsolatos ismeretterjesztés. Ennek fontos eszköze a halak napja, mely minden évben március 20-án van, illetve az Év hala kezdeményezés, mely nemcsak a közönség által megszavazott fajra, de a megvédéséhez szükséges környezetvédelmi teendőkre is felhívja a figyelmet.
Mert teendő, az van, de bőven
Idén az év halának a lápi pócot választották a voksolók. Ez a kis termetű hal igen különleges, ráadásul világállományának 95%-a Magyarországon található. Míg az 1940-es és az 1950-es években még olyan mennyiségben éltek, hogy disznókat és baromfiakat etettek velük, addig mára az állománycsökkenés a teljes eltűnésükkel fenyeget. A faj esetében a problémát a vízszennyezés és a túlzott vízhasználat jelenti, valamint egy inváziós halfaj, az amurgéb terjedése, mely az elmúlt évtizedekben, kelet felől érkezett országba.
Nagyon jól lefesti a hazai vízgazdálkodás teljes katasztrófáját
– mondja szakértőnk a lápi pócról.
Ahogy dr. Weiperth András kiemeli, a halak szempontjából nemcsak a felszíni vizek, de a felszín alatti vizek is létfontosságúak. Tavaly láttuk a Ráckevei-Soroksári Dunán, hogy milyen pusztítást tud végezni a felszíni szennyezés, de az ilyen mind térben, mind időben korlátozott, valamennyire lehet ellene védekezni, és az élővilág is hamarabb kiheveri a pusztítást. A felszín alatti vízrétegek szennyezése azonban sokkal súlyosabb lehet, következményei pedig hosszabban károsítják a teljes vízi ökoszisztémát, benne természetesen a vízi élővilág csúcsát képező halakkal.
Forrás: wikipedia/Vad víz
A klímaváltozás is ellenünk dolgozik
A szennyezés és a túlhasználat ráadásul egyre inkább kiegészül egy újabb károsító hatással: a klímaváltozással. Ahogy szakértőnk mondja, a klíma mint olyan folyamatosan változó rendszer. Míg azonban a múltbéli változások hosszú idő alatt, lassan mentek végbe, amihez az élővilág legtöbb tagja képes volt valamilyen módon alkalmazkodni, addig napjainkban a változás gyorsasága és drasztikus volta óriási probléma. Olyan új feltételek alakulnak ki, melyekhez számos faj képtelen időben adaptálódni.
Ráadásul a klímaváltozás nem egyetlen jól elhatárolható probléma, hanem számos különféle hatás halmaza. A halakra például nemcsak a nyári hőhullámok, de az év többi időszakában észlelhető hőingadozás és a csapadékmennyiség egyre egyenlőtlenebb eloszlása is komoly veszélyt jelent. Az élővilág a sokkhatásokból idővel fel tud állni, de ha ezek egymásra épülnek és folyamatosak, akkor az egyensúlyából kibillentett rendszer már nem tud helyreállni.
Invazív fajok nyomulnak a résekbe
A megváltozó körülményekkel küzdő hazai halfaunának ráadásul az idegenhonos vetélytársakkal is meg kell mérkőznie. Beszédes adat, hogy a hazánkban megtalálható több mint 200 halfajból mindössze 65 tekinthető őshonosnak, de még ebből is nagyjából 15 faj olyan, mely csupán részlegesen előforduló, vagy már kipusztultnak számít.
Az invazív fajok megjelenésének több forrása is ismert. Néhányukat gazdasági megfontolásból telepítették be, néhány az otthoni akváriumokból vadult ki, de vannak olyanok is, melyek természetes úton érkeztek. Ilyen például a már korábban említett amurgéb, mely eredetileg Ázsiában honos. Az előző évszázad elején orosz akvaristák engedtek szabadon néhány példányt Szentpétervár környékén, a faj pedig már az Elbánál tart. Megjelenésüktől nem függetlenül pedig a hazai lápi póc a kihalás szélére sodródott.
Szakértőnk leszögezi, hogy az akvaristákat meg kell különböztetni a hobbi állattartóktól. Előbbiek felelős módon tartják kedvenceiket, míg az egyszeri állattartó gyakran meggondolatlan döntést hoz, ennek pedig már látható következményei vannak. A hazai élővizekben az akvaristák által kedvelt halfajok megjelenése az elmúlt 10 évben tömegessé vált. Bizonyos speciális körülmények között még olyan fajok is fenn tudnak maradni, melyek a mi éghajlatunkon normál esetben képtelenek lennének a túlélésre. Ilyen például a Hévízi-tó kifolyójánál megtelepedő trópusi faj, a jaguársügér. Azt már nem is kell megemlíteni, hogy az egykor itt is nagy számban megtalálható lápi póc innen is kiszorult.
Ha kíváncsi vagy a hazai halfauna és vízi élővilág további érdekességeire, illetve arra, hogy mit tehetünk azért, hogy megóvjuk ezt a páratlan természeti kincset, tarts velünk! A Holnapután adásait minden vasárnap 11-től hallgathatod a Petőfi Rádión, később pedig az adások megtalálhatók a podcast-felületeken és a YouTube-on.
