Potyó Imre környezetkutató, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, természetfotósként számos hazai és nemzetközi díj nyertese. Szenvedélye a természetfotózás, a különleges fajok, jelenségek bemutatása és az alkotás közben megélt élmények átadása. A 2022-es Highlights of Hungary egyik jelöltjével beszélgettünk.
Életében a természet szeretete vagy a fotózás iránti elhivatottság felismerése vált előbb valósággá?
A fotósok nagyobb része először inkább gépet vesz a kezébe, és csak ezután fordul a természet felé. Velem ez fordítva történt, ugyanis már gyermekkorom óta járom a természetet. Az élővilág iránti mély tiszteletem és szeretetem a madarak tanulmányozásával kezdődött. A sok-sok természetben töltött év inspirált a tanulás terén is. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem környezettudományi szakon, természetvédelmi szakirányon, majd kutatóként a Magyar Tudományos Akadémián töltöttem nyolc esztendőt. Jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa vagyok. A Börzsönyben található Királyréten, a Hiúz Ház Erdei Iskolában és Látogatóközpontban dolgozom, s mivel tevékenységem összefonódik a természettel, a fotózás is a mindennapok részét képezi.
Fotóin nem dokumentumkép-szerűen ábrázolja a természetet, hanem sokkal inkább művészien. Mikor ismerte fel, hogy a fotózás több mint hobbi?
2009-ben, még a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaként született meg bennem az a vágy, hogy mindazt a csodát, amit nap mint nap átéltem, és a mai napig átélek a természetben, a nagyközönségnek is bemutassam. A gödi Duna-kutató Intézetben töltött éveim során a munkaidő végeztével gyakorta előfordult, hogy a nyakamba vettem a fényképezőgépet, és elindultam a természetbe, sokszor éjszakába nyúlóan.
Fotói valódi kuriózumnak számítanak, hiszen nem a sokak által ismert erdei állatokat, köztük a nagyvadakat és madarakat láttatja. Mely állatfajok és témák foglalkoztatják leginkább?
Élmény szintjén a mai napig is szeretem távcsővel követni a szarvasokat, a vaddisznókat vagy a madarakat. De ezeket az állatfajokat már valóban nagyon sokan lencsevégre kapták. Elsősorban olyan fajokról készítek fotókat, amelyeket még kevesen örökítettek meg az általam alkalmazott megközelítésben. A kövi rákról készült alkotásom például a ritka pillanatok egyikét adja vissza. Ezeket a kevésbé ismert ízeltlábúakat a börzsönyi Szén-patakban, a csillagos égbolttal együtt sikerült lefotóznom. Ez az elkapott életkép sarkallt arra, hogy a későbbiekben is inkább a különleges állatfajokat mutassam meg a lencsémen keresztül, így például a dunavirágokat, a kis téliaraszolókat, a nagy peléket és a bolharákokat.
Az alkotómunka milyen fázisokra osztható?
Az ötlet születését sok kutatómunka és szakirodalom-olvasás kíséri. Ebben nagy segítség, hogy a munkám szorosan összefügg a természetfotózással, így a tudományos életben való jártasság, a biológusokkal, zoológusokkal való kapcsolattartás és információcsere mind elősegítik az ötlet megvalósítását. Ezt követően terepbejárásra indulok, és felmérem, hogy miképpen lehetne kialakítani a legmegfelelőbb és újszerű technikát a fotó kivitelezését tekintve. Fontos ismerni a kiválasztott állatfajra jellemző tulajdonságokat, és külön figyelmet igényel az adott miliő beállítása, a fényviszonyok és még sok egyéb apróság, ami olykor nehezíti is a tökéletes pillanat tettenérését. Ezért számtalanszor előfordul, hogy egy téma helyszínét akár hetekig is látogatom, mielőtt fényképezőgéppel rögzítem a felvételt.
Legtöbb alkotását este készíti. Ennek mi az oka?
Izgalmas számomra az esti fényekkel játszani. Szeretem a széles látószöggel készített közelképeket és a merész perspektívákat, kompozíciókat. Egy jól beállított képen az alkonyat, a Hold és a csillagok egyedi hatást keltenek. Ezért is gyakori fotótémám a bajszos békák vonulása a csillagos ég alatt. Éjszaka egészen más élőlények moccannak, mint nappal. A kaszáspókok, a téliaraszolók, a denevérek mind-mind éjszakai állatok, amelyek a késői órákon bújnak elő a kövek alól, a medrekből vagy a gyökerek közül. Sötétben teljesen más világot látunk, mint napfényben. Az is előfordul olykor, hogy fényképezőgép nélkül indulok az éjszakai erdőbe. Végigjárom a tanösvényt, és csak (meg)figyelem az ekkor ébredező természet reakcióit. Sokszor ilyenkor komponálom meg elméletben a fotóimat. Minél több időt töltök az élővilágban, annál inkább értem a törvényszerűségeit, ami az alkotásban való fejlődéshez is segítséget ad.
Fotói közül mely alkotás rögzítése igényelte a legtöbb időt?
Nyáron kezdtem a nagy peléket fotózni. Ezek a kis emlősök este ébrednek, és hajnalig a fák lombkoronáin időznek. Júniustól egészen októberig követtem a mindennapjaikat, s több jól sikerült kép is született, de az általam megálmodott még várat magára, így idén biztosan visszatérek a rágcsálók megörökítéséhez. Előfordul olyan téma, amelynek feldolgozása annyira időigényes, hogy akár évekbe telik, míg olyan minőségben elkészül, ahogyan az alkotója eltervezte. A közeljövőben a tavaszi denevérrepülést is szeretném lencsevégre kapni egy különleges perspektívában.
Magyarországon kétszer kapta meg „Az év természetfotósa” címet. 2022-ben a magyar természetfotó nagydíjasa lett. Egyetlen magyarként jutott be a világ legrangosabb természetfotós pályázata, a Wildlife Photographer of the Year legjobbjai közé, ahol már hat képpel szerepelt sikerrel. A 2022-es Highlights of Hungary jelölését hogyan fogadta?
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen illusztris társaságban, mint amilyen a Highlights of Hungary jelöltjeinek a névsora, természetfotósként képviselhetem a műfajt. Nagy örömömre így egy újabb kör, a Highlights of Hungary követői és támogatói is megismerhetik a természeti értékeket, témákat, illetve a fotóimat. Hiszem, hogy a felvételeim a művészi értéken túl a szemléletformálás hatékony eszközéül is szolgálhatnak. Erre jó példa a Világgazdasági Fórum leghíresebb rendezvénye, az évente Davosban megtartott gazdasági világ-csúcstalálkozó, amelyen volt már kiállítva képem. Ezen a rangos eseményen 1000 globális nagyvállalat vezetői, 100 kormány politikusai és kutatók tanácskoznak a világot érintő környezeti kérdésekről, akikre hathat a sok erős mondanivalójú és látványú természetfotó. A Kínában őshonos jünnani piszeorrú majom már a teljes kihalás szélére került, amikor egy díjnyertes fotó felhívta a figyelmet a fakitermelésre ítélt erdőre. A kitermelés végrehajtása a faj végleges pusztulásával járt volna. A kép megjelenése után a helyi lakosság felfigyelt a problémára, tiltakozást indítványoztak, melynek hatására a döntéshozók leállították a fák további kitermelését, így megmenekült ez a ritka szépségű majompopuláció. Ezek a jó irányba történő elmozdulások megerősítenek a küldetéstudatomban.
Akad olyan fotó, amely különösen közel áll a szívéhez?
A sárga nyakú erdei egereket rendszeresen fényképezem. Egy jól megkomponált fotón sikerült elkapnom, ahogy a kisemlős fejest ugrik az egérlyuk bejáratába. Egy börzsönyi éjszaka során örökítettem meg a pillanatot, melyet a sötét erdő hangulata tett számomra különlegessé.
Egyedi képeivel, élménybeszámolóival, tudományos előadásaival, ismeretterjesztő cikkeivel és vezetett túráival sokakat, köztük megannyi fiatalt hozott már közelebb a természethez. A tudatformálás szívügye?
Igen. Beszélgetésünk előtt éppen a Dunakanyar ékszerdobozaként elhíresült kis faluban, Verőcén 350 általános iskolás gyermeknek vetítettem, és tartottam élménybeszámolót a természetfotós kalandjaimról. A Dunakanyar közel áll a szívemhez, és talán kevesen tudják, hogy hivatalosan is Európa 100 legszebb tájegysége közé tartozik. Emellett évek óta rendszeresen publikálok az Élet és Tudományban, a Varázslatos Magyarország magazinban, a Cincérben és a Magyar Nemzeti Parkok online felületein. A királyréti Hiúz Házban pedig kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartunk természetismerettel kapcsolatos sétákat és előadásokat. Tematikus túráinkon gyakorta előkerül a fényképezőgép, de a programban szerepel a szarvasbőgés hallgatása, a különleges madarak felfedezése és a pataklakók vizsgálata is. Hiszem, hogy a fotóim, beszámolóim révén a fiatal generáció is megszeretheti és tisztelheti a természetet, és tehet a megőrzéséért.
Kiteljesedett a hivatásában?
Igen, a természetben való létezés és alkotás számomra életforma. Nem is tudom elképzelni magam másként. Fotóimmal továbbra is az életünket körülvevő, de sokszor mégis láthatatlan csodákat szeretném láttatni úgy, ahogyan kevesen. Az odakint megélt varázslatos élmények és megfigyelések évekre feltölthetnek minket.
(x)
