Kendermagos, fehér, sárga, fogoly színű, élénk mozgású, hangosan kotkodácsoló és kukorékoló baromfik. Nagyanyáink udvarán kapirgáltak, rajzfilmfőszereplők voltak. Napjaikra azonban már a dédszülők udvarán se találkozhatunk velük, a kipusztulás szélére kerültek. Ám egy egyetemista fiatalember úgy döntött, aktívan részt vesz a nemesített magyar tyúkfajta megmentésében.

Kovács Máté a Debreceni Egyetem harmadéves agrármérnök hallgatója 6 éves kora óta foglalkozik a nemesített magyar tyúk tartásával. Ez alatt az idő alatt több fajta is megfordult a portájukon, de az igazi kedvencei a hazai fajták lettek. Egyrészt, mert ezek azok a genotípusok, amelyek leginkább alkalmazkodtak hazánk klimatikus, földrajzi adottságaihoz, tartási, takarmányozási viszonyainkhoz. A másik ok erkölcsi eredetű: ragaszkodás a magyar fajtákhoz.

A magyar nemesített tyúk históriájáról és mai helyzetéről a Kistermelők Lapja decemberi számában számol be Kovács Máté:

„A fajta tenyésztése a 19. század második felében kezdődött. A Kárpát-medencében található parlagityúk-állományokból szigorú szelekcióval és külföldi fajták tenyésztésbe vonásával kialakított fajta. Gyakorlatilag a nemesített magyar tyúk története ott kezdődik, ahol a magyar parlagié véget ért.

Egyéb jelentős különbség mutatkozik a testméretben, ugyanis a parlagi tyúk csupán 1,25-1,5 kg-os volt, ami csaknem a fele a nemesített változat testtömegének. A parlagi változat mindössze évi 50-80 db tojás termelésére volt képes, melyek tömege is csak 65-70 százaléka volt a nemesített tyúkok tojástömegének.

Az 1960-as években történő baromfiipari változásoknak köszönhetően a fajta sorsa megpecsételődött. Az ipari állattartás előretörése miatt a kiváló vitalitás, élelemkereső képesség, tartási és takarmányozási körülményekkel szembeni viszonylagos igénytelenség helyett más gazdasági értékmérő tulajdonságok kerültek a tenyésztés középpontjába. A parlagi jellegű baromfik helyére egyoldalú hús- és tojástermelő fajták, illetve hibridek kerültek. Ezért a magyar nemesített tyúk egyedeinek száma évről évre rohamosan csökkent.

Jelenleg szinte kizárólag génmegőrzési célból tartják fenn.”

A cikk a magyarmezogazdasag.hu-n olvasható tovább.

Forrás: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/12/20/kipusztulas-szelere-kerultek-nagyanyaink-tyukjai