Öreg erdeinkkel együtt a denevérek is mennek a biomassza-erőművekbe?

Bolygónk sokszínű élővilága az emberi tevékenység hatására sokat szegényedett az elmúlt évszázadok – sőt csupán évtizedek – során. Sajnos ez a napjainkban is zajló folyamat nemcsak távoli vidékeken, hanem közvetlen környezetünkben, Magyarországon is megfigyelhető. A közismert (és gyakran népszerűbb) élőlények, például a madarak vagy a beporzók esetében persze hamarabb észlelhetjük a kedvezőtlen változásokat, azonban a kevésbé ismert, rejtőzködő életmódú állatoknál ezek gyakran észrevétlenül zajlanak. Ebbe a csoportba tartoznak a denevérek is, melyek nagyon érzékenyen reagálnak az általunk is befolyásolt környezeti hatásokra.

Hogy mik ezek a hatások, és mivel tudjuk megsegíteni a körülöttünk élő szárnyas emlősöket, azzal kapcsolatban a Bakonyi Denevérvédelmi Alapítványt kerestem fel. A bakonyi denevérkutatást Paulovics Péter, „Pépé” kezdte a 90-es évek elején. Munkásságához később Máté Balázs, Mészáros József, „Mészi” (az alapítvány jelenlegi elnöke) és Imre Kornél, „Zerge” denevérkutatók csatlakoztak. Kérdéseimet Kornélnak tettem fel.

Mi az oka a denevérek fogyatkozásának?

Röviden: az ember. Bővebben kifejtve: mindig komplexen kell szemlélni a képet, így például meg kell említsük az erdőgazdálkodást. Amikor a több tonnás gépekkel a még több tonnányi fát kitermelik, akkor gyakorlatilag a talajt, az aljnövényzetet is tönkreteszik. Itt telelnek a hüllők, a kétéltűek, az ízeltlábúak, a kisemlősök. Amikor jönnek a gépek, ezeknek az állatoknak nincs tovább. Innentől kezdve érintett az egész erdő, így a denevérek is. Ráadásul az erdőgazdálkodás következtében néhány denevérfajnak sokkal nehezebb vadásznia. Például a közönséges denevér futóbogarakat zsákmányol a talajszinten, de ha a kivágott erdő helyén felnő az újulat, akkor nem tud vadászni a sűrű aljnövényzetben. Ez is nagy probléma.

Vagy ott van a permetezés, a szúnyoggyérítés, a rovarölő szerek használata. Azt mondják, hogy ezzel semmi probléma, ezek a szerek szelektívek, és „csak” hidegvérű állatokra hatnak. De melyek is ezek? Például a halak, a hüllők, a kétéltűek, az ízeltlábúak, köztük a védett rovarok…, ezek mind hidegvérűek! Így súlyosan sérül az ökoszisztéma.

Emellett a rovarölő szerek hatására a kisebb testű emlősöknél, így a denevéreknél is, valamint a madaraknál 3–10 év alatt – attól függően, hogy milyen élettartamú az állat – veseelégtelenség, hosszabb távon meddőség alakulhat ki.

Ha már említetted a téli erdőgazdálkodást, a köztudatban az él, hogy ha vegetációs időszakon kívül történik a kitermelés, akkor valamivel kisebb az okozott kár, hiszen legalább nem fészkelnek madarak a fákon. De a telelő denevérekre nem nagyon gondolunk ilyenkor. Mennyire érinti őket ez a probléma?

Vannak fajok, melyek szinte csak barlangban telelnek, barlangokhoz kötött az életmódjuk, és vannak olyanok is, melyek más föld alatti szálláshelyeket használnak. Ezek lehetnek bányavájatok, tárók vagy pincék, főleg az alföld környékén.

Azonban az erdei, a hideget jobban tűrő fajok nem nagyon húzódnak be barlangokba. Főleg enyhébb telek idején ők bent vannak a faodvakban, a fakéreg alatt. Így a fakivágás közvetlenül is érinti őket, például ha a telelő denevérrel együtt kivágják a fát, és betolják a biomassza-erőműbe.

Pár éve januárban voltunk kint ilyen erőműnél, ahol két alkalommal is élő denevért kellett összeszedni, mert a fatárolóban felébredtek, és elkezdtek ott repkedni. Sikerült megfogni őket az ott dolgozóknak, és kihívtak minket, hogy valamit csináljunk velük.

Kérdés, hogy mennyi denevért visznek el a fákkal, és ebből mennyi menekül el, mielőtt ledarálják/elégetik a faanyagot?

Hogy mennyi denevér jár így, azt nem tudjuk, erre vonatkozóan sajnos nincsenek adataink. Eleve nagyon nehéz, illetve nem is igen lehetséges megszámolni a kéreg alatt vagy a faodúban telelő denevéreket. A szám fajfüggő is lehet, mert vannak egyesével telelő fajok, esetleg 10–15 példány együtt, de az is lehet, hogy telel a fában egy 200 példányt magában foglaló kolónia.

Kapcsolódó bejegyzések

Újonnan felbukkanó kórokozók: a denevérek mint a koronavírus és az ebola „gazdái”

Az emberiség végre fellélegzett a koronavírusból, gondolhatnánk, ám a veszély nem múlt el. Az emberi terjeszkedés nyomán bármikor előfordulhat, hogy nagy pusztításra képes kórokozókkal kerülünk kapcsolatba. Ezen terjeszkedések egyik legkockázatosabb területe a legutóbbi időkig még háborítatlan erdők és barlangok világa, hiszen olyan gazdafajokat és mikrobákat rejtenek, amikre nem vagyunk felkészülve. Dr. Földvári Gáborral beszélgettünk az újonnan felbukkanó kórokozókról és hogy Magyarország mennyire veszélyeztetett általuk.

A természeti környezet leromlása miatt egyre több denevérfaj próbál az emberi környezethez alkalmazkodni és az épületeinkben otthonra lelni. Mely fajokkal találkozhatunk a településeken?

Vannak olyan fajok, melyek gyakorlatilag teljesen urbanizálódtak, pont azért, mert a természetes erdők kezdtek eltűnni, és így rákényszerültek arra, hogy alternatívát keressenek. A célra például a panel- és társasházak zseniálisan megfelelnek. Itt szűk helyeket találnak, többen beférnek, magasan van a búvóhely, kényelmes onnan kirepülniük. Ilyen helyeken a rőt koraidenevérek gyakoriak. Szinte mindenki találkozott már velük. Az emberek általában rájuk gondolnak, ha denevérről van szó.

De említhetjük a nagy testű közönséges késeidenevért, az alpesi denevért, a fehérszélű törpedenevért, a közönséges törpedenevért, a szürke hosszúfülű-denevért. Ők településeken biztos, hogy előfordulnak, sőt a fehérszélű törpedenevért nem sikerült olyan területen kimutatnunk, ahol ne lenne a szomszédban, 1–2 km-en belül emberlakta terület.

De a szürke hosszúfülű-denevér is kimondottan épületekhez kötött életmódot él, vele is nagyon ritkán találkozunk településeken kívül. A kis patkósdenevérek is előszeretettel járnak be jó időben, nyáron. És ott vannak azok a denevérek, melyek nyáron szülőkolónia létesítése idején járnak be emberlakta területekre. Ezek inkább a kastélyok, templomok, öreg épületek padlásterét részesítik előnyben. Ilyen a hegyesorrú denevér, a közönséges denevér és a nagy patkósdenevér. És vannak még olyanok, mint a fehértorkú denevér vagy a nyugati piszedenevér, melyek vándorolnak, egyszer-egyszer feltűnnek panelházakban, megszállnak 1-2 napra, majd továbbállnak. 29 faj van Magyarországon, tehát relatíve sok, és ezek közel felével találkozhatunk a településeken is.

Említetted a panelházakat. A különböző szigetelési programok, felújítások károsítják őket?

Abszolút. Nagyon sokszor kifújják purhabbal, akriltömítővel vízzárózzák vagy egyszerűen beszigetelik a panelházak réseit. Zömében nappal zajlanak ezek a munkálatok, a denevérek pedig bent vannak, és simán befalazzák őket. Ez gyakori veszélyforrás.

Kapcsolódó bejegyzések

Az élet nem csak lógás: pillantsunk be a denevérek világába!

A denevérek az egyetlen ma élő aktív repülésre képes emlőscsoport, de nem csak emiatt érdekesek.

Valószínűleg gyakran észre sem veszik, hogy denevérek lakják a hézagokat, ugye?

Hát… Legtöbbször észreveszik őket. Volt példa arra is, hogy kalapáccsal agyonverték, majd leszórták őket a földre, vagy csak azért is leszigetelték a denevérek által lakott réseket. Sajnos – tisztelet a kivételnek – sok munkás fél minden állattól, és a „verjük agyon, pusztítsuk el” elvet vallja. Alpinistaként mi is csinálunk ilyen felújítási munkákat. Ilyenkor látjuk azt, hogy van-e bent denevérürülék, vagy látható, hogy a szőrükről egy kis faggyú kiül a rések szélére. Ilyenkor tudjuk, hogy „denevérkizárást” kell csinálni, vagy meg kell várni, míg elköltöznek, mert esetleg ez csak egy átmeneti szállás számukra.

Ilyenkor mi a teendő?

Ha valaki azt szeretné, hogy denevér ne lakjon nála, akkor ennek van hivatalos útja. Ilyen esetben a területileg illetékes nemzeti parkot és/vagy denevérkutatót kell megkeresni. Aki kimegy, felmérést végez, és szakértői véleményt készít, amely alapján el lehet végezni az állatoknak is biztonságos kizárást.

Fontos ezt is tudni, de talán még fontosabb azt ismerni, hogy hogyan tudjuk őket átlagemberként segíteni. Milyen lehetőségeink vannak erre?

Ezt a témát két részre bontanám. Az egyik a bajok megelőzése. Ha van úszómedencénk, ha van az erkélyen virágcserép, vagy bármi ilyesmi, akkor biztosítsuk, hogy az állatok, ha beleesnek, ki tudjanak jönni. Nagyon jól úsznak, de ha nincs hol kimászni egy medencéből, akkor belefulladnak egy idő után. Ezt is tapasztaltuk már. Virágcserépből nem tudnak kimászni, mert a legtöbb denevér helyből, a talajról nem tud felszállni, kell nekik egy magaslat ehhez.

És persze, ha tudom, hogy a redőnytokban denevér lakik, akkor nem húzom fel, mert becsípem vele. Vagy nem akasztom odébb a telelő állatot, mert ezzel aláírom a halálos ítéletét. Ezek mellett lehet jönni a nagyobb volumenű dolgokkal, hogy óvjuk az erdeinket, kevesebb rovarirtás legyen. De hogy civilként konkrétan mit tehetünk a megsegítésükért?

Csináljunk kerti tavakat, hogy legyenek olyan helyek, ahol az állatok ihatnak. Ezeket megtalálják a denevérek is, akár 20–25 km-t is elrepülnek ide. Főleg, ha a természetes vizek, patakok is kiszáradóban vannak.

Emellett ne fél centisre vágott fű legyen a kertben, biztosítsuk azt, hogy a rovarok is egy kicsit gazdagabb élőhelyet találjanak, és akkor a denevérek tudnak majd mire vadászni. Tehát sok kis apróságot tehetünk, amivel majdnem minden élőlényt segítünk, amelyekkel társbérletben élünk egy kertes házas övezetben vagy vidéken. És ne a babonák útján ítéljük meg a denevéreket! Kezdjünk kinőni ebből a 21. században, szerintem.

Odút célszerű-e kitenni nekik? Ha igen, akkor milyet készítsünk?

Ha odúkat helyezünk ki, azzal rosszat nem csinálunk. Az a tapasztalat, hogy a denevérek akkor érzik magukat biztonságban az odúkban, ha a hasuk és a hátuk hozzáér valamihez, tehát kell nekik a szűk hely. Ezért célszerű felfelé szűkülő odút készíteni, így a nagyobb és a kisebb fajok is megtalálják azt, ami komfortos nekik.

c

Végezetül: mi a teendő, ha úgy hozza a sors, hogy egy denevér berepül a szobába?

Ha berepül egy denevér, akkor érdemes óvatosan megfogni egy törölközővel, kesztyűvel, konyharuhával, zoknival, bármivel… Ilyenkor, ha azt látjuk, hogy sovány – ezt nagyon könnyű észrevenni, mert be van esve a horpasza – akkor mentőhelyre kell juttatni. A mai modern világban nagyon könnyű kideríteni, hogy hol van a legközelebbi ilyen hely.
Ha pedig láthatóan egészséges, akkor meg kell várni, míg besötétedik, és szépen ki kell rakni egy fára vagy olyan magasabb helyre, ahonnan nem tudják leszedni a ragadozók, például a nyestek vagy a macskák, amelyek nagyon veszélyesek rájuk nézve.

Köszönöm a beszélgetést!

Látható tehát, hogy az erdőirtás, a kémiai szúnyoggyérítés és egyéb ártalmak gyakran túlmutatnak ugyan az egyén hatáskörén, mégis sokat tehetünk a denevérekért, ha komplex összefüggésekben gondolkodva a teljes ökoszisztémát igyekszünk támogatni. Például azzal, hogy szakítunk a „sterilre gondozott” kert hagyományával, és helyette gazdag, változatos élőhelyet varázsolunk a házunk körül, melyet akár egy-egy kihelyezett denevérodúval is gazdagíthatunk.

A denevérek védelmével kapcsolatban további hasznos információkért érdemes ellátogatni a Bakonyi Denevérvédelmi Alapítvány weboldalára is.

Kiemelt kép: Mészáros József „Mészi”, Bakonyi Denevérvédelmi Alapítvány