Vajon tényleg „invázióról” van szó, vagy csak meg kell tanulnunk együtt élni az új szomszédainkkal? A Holnapután legújabb adásában dr. Heltai Miklóssal, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatójával járjuk körül a városi vadgazdálkodás legégetőbb kérdéseit.
Ahogy vendégem elmondja, a város nem csak az ember számára vonzó élőhely. A vadon élő állatok már egészen régen elkezdtek beköltözni az ember által lakott településekre. Legrégebbi szomszédainknak már a nevük is mutatja, hogy velünk élnek: ilyen például a házi egér vagy a házi veréb. Az elmúlt évszázadok nagy betelepülési hullámában az énekesmadarak költöztek be nagyobb számban, aztán az 1960-as, 1970-es évektől kezdve megjelentek a nagyobb vadállatok is, mára pedig a rókák, a nyestek és a vaddisznók is szinte állandó lakókká váltak.
A beköltöző vaddisznók már nem teljesen azok, akiknek gondoltuk őket. Heltai Miklósék több kutatást végeztek a városi vaddisznók kapcsán, vizsgálták többek között a mozgásukat és a genetikájukat. A rádiótelemetriás vizsgálatok igazolták, hogy ezek az állatok nem „bejárnak” az erdőből, hanem életüket a városhatáron belül élik le. Ráadásul génjeik is némileg megváltoztak, így jobban tudnak alkalmazkodni a városi körülményekhez, a fényekhez és a zajokhoz, a nagyobb stresszhez.
Mit tehetnek a városlakók?
A szakértő hangsúlyozta, hogy az egyéni felelősség kulcsfontosságú a konfliktusok csökkentésében. Budapesten, főként a budai oldalon a városszerkezet kifejezetten elősegíti a vadállatok beköltözését. A helyzeten az sem segít, hogy számos használatlan telek áll a vaddisznók rendelkezésére, ahol meg tudják húzni magukat. Élelem tekintetében beérik azzal, amit a városi zöldterületek képesek nyújtani, ami persze sokszor kiegészül a kertekben talált csemegékkel.
Az emberi élet mindig az első, az emberi tulajdon mindig fontos, de az állatvilágnak is élnie kell. Ezt a hármast kell összerakni – mutatott rá Heltai Miklós.
Ezzel viszont megérkezünk a felelősség kérdéséhez. A városlakók jó néhány dolgot tehetnek, hogy a vaddisznók számára kevésbé legyen vonzó élőhely a város:
- megfelelően kialakított kerítésekkel megakadályozható, hogy a terített asztalként funkcionáló kertekbe bejussanak az állatok,
- a zöldhulladék kerten belüli komposztálása – megfelelően kialakított komposztálókkal – ahelyett, hogy a szerves anyagot az erdőszélre vagy épp a szemközti fák alá hordanánk,
- a vaddisznók etetésének mellőzése (bár ez szerencsére ritkább).
Az önkormányzatok felelőssége pedig az, hogy felszámolják a vaddisznók bázisait a közparkokban, és rákényszerítik az elhagyott telkek tulajdonosait ezek rendben tartására. Ezen felül kezelni kell a már benn élő állatok helyzetét, leginkább az állományok megszüntetésével. Végül pedig a várostervezést, az új városrészek kialakítását úgy kell végrehajtani, hogy eközben már figyelembe veszik a vadakat, és olyan megoldásokat alkalmaznak, melyek kevésbé teszik számukra hívogató élőhellyé a várost.
Borítókép: canva.com
