Novemberben zajlott az ENSZ idei klímacsúcsa (COP27) az egyiptomi Sarm es-Sejkben. Sajnos a nagy áttörést most sem sikerült elérni. Eredménytelennek azért túlzás lenne nevezni a rendezvényt, hiszen például a fejlődő országok klímavédelmi intézkedésének finanszírozásában nagy előrelépések történtek. A csúcshoz kapcsolódóan idén is megszervezték a fiataloknak szóló, immár 17. Conference of Youth (COY17) találkozót, melyre több mint 140 országból érkeztek résztvevők. Magyarországról is többen érkeztek, egyikük Bíró Bence, a Kék Bolygó Alapítvány ösztöndíjasa volt, őt kérdeztem egyiptomi tapasztalatairól.
Mielőtt a tárgyra térnénk, mesélsz arról, hogy ki vagy, és hogyan jutottál el a COY17-re?
Nemrégen végeztem a Corvinus Egyetemen közgazdászként, jelenleg pedig a vízzel kapcsolatos kihívásokkal, vízügyi kérdésekkel foglalkozó Global Water Partnership közép-kelet-európai szervezeténél dolgozom gyakornokként, a Kék Bolygó Alapítvány ösztöndíjának jóvoltából. Itt ajánlották figyelmembe a COY-t, a klímacsúcs fiataloknak szóló előrendezvényét, én pedig jelentkeztem.
Egészen különleges lehet a hangulat egy klímacsúcson, és a hozzá kapcsolódó többi rendezvényen. Mit érdemes tudni a COY17-ről?
Ez lényegében egy háromnapos konferencia volt, melyre több mint 1000 fiatal látogatott el a világ 140 országából. A rendezvény során számos workshopon vehettünk részt változatos témákban. Szó volt például a klímafinanszírozásról, a fiatalok bevonásáról vagy épp a vízzel kapcsolatos kérdésekről, melyek engem különösen érdekelnek. Legalább ilyen fontos, hogy közösen sikerült megfogalmaznunk egy állásfoglalást (Global Youth Statement), amely eljutott a világ vezetőinek asztalára is a COP27-en. Ebben főleg a fiatalok bevonását szorgalmaztuk, hogy a fiatal generációk minél inkább részt vehessenek a jövőt formáló döntésekben.
A COP27-en, illetve a korábbi klímacsúcsokon is megfigyelhető volt egy erőteljes törésvonal a fejlődő és a fejlett országok között. Ez mennyire volt megfigyelhető a COY résztvevőinek körében?
Az volt nagyon érdekes, hogy ezen a konferencián sokkal nagyobb számban képviseltették magukat a fejlődő országok, mint a fejlettek. Európából például elvétve voltak résztvevők, miközben például Ázsiából és Afrikából rengetegen. Pedig a felhívás nem tett különbséget, sőt éppen az volt a cél, hogy minél több országból érkezzenek résztvevők. Valahogy az volt az érzésem, hogy a téma mintha jobban érdekelné a fejlődő országok fiataljait, mint például az európaiakat.
Gondolom, némileg más attitűddel is voltatok jelen, hiszen nagyon másképp jelenik meg a klímaváltozás a világ különböző részein élő fiatalok életében. Ettől nem volt nehezebb közösen dolgozni?
Abszolút nem, sőt! A legtöbb program igényelt valamilyen fokú kooperációt, de ezzel nem volt gond a workshopokon és a klímaszimulációs foglalkozáson sem.
Én úgy látom, hogy vannak olyan problémák, melyek mindenkit érintenek, a klímaváltozás képes egy közös alapot jelenteni. Még úgy is, hogy nyilván lokálisan teljesen más hatásokkal szembesülünk.
A számtalan felmerülő téma közül neked melyik volt a legérdekesebb, mi az, amit hazahoztál magaddal?
Talán a klímafinanszírozást tudnám kiemelni. Én korábban alapvetően a vízügyi finanszírozást kutattam, ebből írtam a szakdolgozatomat is. A klímafinanszírozásról sokkal kevesebbet tudok. Különösen érdekes felismerés volt számomra, hogy mindkét területen alapvetően hasonló problémák és kihívások azonosíthatók. A jelenlegi gazdasági helyzetben, az emelkedő kamatok világában egy gazdaságilag lassabban és nehezebben megtérülő területről beszélhetünk, muszáj viszont bevonni a privát szférát is ennek finanszírozásába, nem lehet csak a támogatásokra építeni.
Fotó: Bíró Bence
Mi a fiatalok klímacsúcsának legfőbb üzenete számodra?
Én azt látom, hogy a fiatal generációk sokat tesznek a klímaváltozás elleni küzdelemben, talán azért is, mert őket hatványozottan fogják érinteni ennek hatásai. Ez nagyon-nagyon trendi topik manapság, úgyhogy ilyen szempontból szerintem jó kezekben van a jövő. A konferencia ezt teljes mértékben alátámasztotta számomra.
A COP27 végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Neked mi a véleményed a klímacsúcs eredményeiről?
Egyet tudok érteni azokkal a hangokkal, akik szerint nem feltétlenül volt eredményes a klímacsúcs. Sajnos nemigen születtek konkrét vállalások.
Úgy gondolom, hogy a nagy országoknak sokkal jobban ki kellene venniük a részüket a klímaváltozás elleni küzdelemből, és nagyobb részt kellene vállalniuk a közös törekvésekből olyan országoknak, mint például Kína vagy az Egyesült Államok.
A COY17-et a klímacsúcs előtt rendezték meg, tehát a későbbi eredményekre még csak tippelni lehetett. Milyen volt a hangulat a részt vevő fiatalok körében? Borúlátó vagy inkább bizakodó?
Nagyon pozitív, már-már szinte bulihangulat volt, de ez talán inkább annak szólt, hogy sok fiatal volt együtt. Új embereket ismertünk meg nagyon érdekes helyekről, a világ minden tájáról. Borúlátónak ilyen szempontból abszolút nem lehetne nevezni. Már csak azért sem, mert – ami számomra nagyon pozitív volt – tényleg minden fiatalon azt láttam, hogy ott van bennük a tenni akarás. Mindenki nagyon komolyan vette a részvételt.
Fotó: Bíró Bence
Számodra, személy szerint mi lesz a következő lépcső? Folytatódik az együttműködés a COY17-en megismert fiatalokkal?
Mindenképpen szeretnék a továbbiakban is bekapcsolódni klímaváltozással foglalkozó programokba, már csak azért is, mert a mostani találkozó remek tanulási és tapasztalatszerzési lehetőség volt. Részben ezért is csatlakoztam az ENSZ fiataloknak szóló, klímaváltozással foglalkozó szervezetéhez is. Tényleg sok olyan ember volt itt, aki szerintem nagyon aktívan foglalkozik a klímaváltozással, és akikről nem tudom elképzelni, hogy a következő konferencián ne vegyenek részt, így az együttműködés mindenképp folytatódni fog.
Borítókép: Bíró Bence
