Sokan kóstolnak bele a vadkempingezésbe, holott csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, ezt miként lehet legálisan megtenni.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e Magyarországon legálisan vadkempingezni, nem lehet egyértelműen és általánosságban véve azt mondani, hogy igen vagy nem. Bölcsebbek vagyunk, ha azt feleljük: igen is meg nem is, illetve attól függ, hol.
A kempingezés – beleértve az e tevékenységtől gyakorlatilag elválaszthatatlan sátorozást is – minden olyan formája vadkempingezésnek minősül, amely során táborhelyünk, illetve éjszakázóhelyünk olyan területen (jellemzően természeti területen) fekszik, amely hivatalosan nem minősül kempingnek vagy nomád táborhelynek, a civilizációtól, a lakott területektől pedig rendszerint távol esik.
Vadkempingezni természetesen a család nyugalmat árasztó, öreg tőkéknek otthont adó szőlőskertjében is lehet, de lássuk be: nem ez a jellemző. Hanem az, hogy rábökünk a térképre, hogy abban az erdőben, annak a tónak a partján, azon a sziklás fennsíkon, azon a hangulatos réten szeretnénk sátrat állítani.
Bár az erdőről szóló törvény értelmében az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, mégis fontos tudni, hogy üdülési, sportolási, kirándulási célból – a kijelölt út kivételével – gyalogosan, kerékpárral és lóval sem vehető igénybe az erdősítés területe, amíg a rajta lévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri, valamint az erdőrezervátum magterülete.
Fontos azzal is tisztában lenni, hogy erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni.
Védett természeti területen lévő erdő esetén azonban ez a lehetőség nem áll fenn, így természetesen tilos sátrat verni valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár területén, illetve közelében.
A törvény erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete (ha úgy tetszik, a legértékesebb része), a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá a már említett erdőrezervátum magterülete.
Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
Ilyen területeken tehát tilos a jelzett turistautak és a tanösvények elhagyása, ami egyben azt is jelenti, hogy még az elméleti lehetőség sem adott táborozásra, sátorozásra, vadkempingezésre (vagy bármi másra).
Kapcsolódó bejegyzések
Extrém vadkempingezés: úti cél Omán!
A vadkempingezés néhány országban bevett szokás, ilyen az Arab-félsziget déli részén található Omán is. A Greendex világutazója beszámol saját vadkempinges élményeiről.
Hozhatja úgy az élet, hogy egy számunkra ismeretlen tulajdonos szőlőjében, egy községi focipályán vagy egy templomkertben kell felállítanunk a sátrunkat. Legyen az a kiindulási alap, hogy tiszteletben tartjuk más tulajdonát, tulajdonhoz fűződő jogát, a közterületet pedig tekintsük szigorúan közterületnek, ne a saját udvarunknak. Ökölszabályként fogadjuk el, hogy a felsorolt helyszínek „vadkempingezés” céljából történő igénybevételéhez tulajdonosi hozzájárulásra van szükségünk.
Indulás előtt csekkoljuk a természetvédelmi térképet (a fokozottan védett természeti területek határai sajnos egyetlen szabad felhasználású, országos lefedettségű térképen sem szerepelnek, táblák ugyanakkor vannak a terepen), ha pedig nagyon ráérünk, akkor a jogszabályban megjelent természetvédelmi kezelési tervekbe is belekukkanthatunk. A nemzetipark-igazgatóságok és az erdészetek honlapjait szintén célszerű végigböngészni.
(Forrás: turistamagazin.hu Kép: pexels.com)