Megoldott probléma az ózonlyuk? Még nem, de jó irányba haladunk. 2022-ben tovább csökkent, és ez a tendencia már két évtizede tart.

2021-ben 23,3 millió négyzetkilométer volt az Antarktisz feletti ózonlyuk átlagos területe. Bár minimálisan, de 2022-ben csökkent a lyuk kiterjedtsége, így mostanra, 23,2 millió négyzetkilométert mértek a kutatók.

Önmagában nem ez a százezer négyzetkilométeres csökkenés a szép eredmény, hanem az, hogy a legnagyobb, 2006-os kiterjedtségtől jócskán el van maradva, és a tendencia pozitív irányba mutat.

20 éve csökkenő tendencia

A vizsgálatokat végző NASA földtudományi vezetője, Paul Newman elmondta, hogy az időjárási tényezők miatt napról napra változnak az értékek, hol pozitív, hol negatív irányba, de összeségében 20 éve csökken a probléma, és ebben az emberi összefogásnak és a montreáli jegyzőkönyvnek hatalmas szerepe van.

Az elsősorban hűtőkben és túlnyomásos eszközökben használt ózonréteget roncsoló anyagokról (klór és bróm) az 1970-es években derült ki, hogy mekkora veszélyt jelentenek. E fenyegetésre válaszul született meg 1987-ben a montreáli jegyzőkönyv, mely kivezeti a CFC-k gyártását. (Összefoglalóan CFC-nek nevezik az ózonra veszélyes gázokat.)

Köszönhetően a megállapodásnak az ózonlyuk mérete a 2000-es évek végére stabilizálódott, majd a 2010-es évek óta csökkenő tendenciát mutat. Az is fontos azonban, hogy ebben vannak kilengések, melyek elsősorban a globális felmelegedéssel megváltozó normál légköri folyamatok okozzák. Mint írják, a NASA szerint az ózonroncsoló anyagok koncentrációja a sztratoszférában az évszázad közepén visszatérhet az 1980-as évek előtti szintre. A modellek azt mutatják, hogy nagyjából 2040-re állhat helyre az Antarktisz feletti ózonréteg.

forrás: www.enn.com