A feljegyzések szerint a mostani a leghosszabb és legkiterjedtebb hőhullám az ázsiai országban – sőt a világon sehol nem volt még hasonló . Miközben sorra dőlnek a hőmérsékleti rekordok, a Jangce a folyó jelentős szakaszán szinte kiszáradt, az energiaellátás több tartományban erősen korlátozva van, a mezőgazdaságban pedig a földeken és az állattartásban egyaránt hatalmasak a károk.
Szecsuán tartomány egyik meteorológiai állomás szerdán 43,9 Celsius-fokos hőmérsékletet mértek, ami a tartományban valaha mért legmagasabb érték. A rekord azonban nem egyedülálló: múlt heti adatok szerint a Jangce mentén található 600 meteorológiai állomás mintegy 30%-a mért új rekordokat.
A sosem látott hőhullám pedig kihívások garmadáját szabadította Kínára. Néhány régiót különösen súlyosan érintett a hőség. A délnyugati Csungkingban egyes területein például egy a hegyekben kialakult tűzvész után napokra megszűnt a víz- és áramszolgáltatás. „Az embereknek egy több mint 10 km-re lévő áramközpontba kell menniük, hogy feltöltsék a telefonjukat” – mondta a Reutersnek egy helybéli.
Egyszerre van szó extrém intenzitású, extrém hosszúságú és hihetetlenül nagy területet érintő hőhullámról. A világ éghajlati történetében semmi sincs, ami akár csak minimálisan összehasonlítható lenne azzal, ami Kínában történik.
– idézte az extrém időjárási események történelmével is foglalkozó klímakutatót, Maximiliano Herrera-t a Qubit
A hőhullám hatása, a mezőgazdasági károk és a vízhiány „átterjedhet más, élelmiszerekkel kapcsolatos ágazatokra, ami jelentős áremelkedést vagy a legsúlyosabb esetben élelmiszerválságot eredményezhet” – mondja Lin Zhong, a hongkongi City University professzora aki az éghajlatváltozás kínai mezőgazdaságra gyakorolt hatását tanulmányozza.
Ahogy korábban írtuk, Kína átlaghőmérséklete a globális átlagot meghaladva emelkedik. Az ország időjárási hivatalának korábbi közlése szerint 1951 óta évtizedenként 0,26 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet, szemben a globális, 0,15 Celsius fokos átlaggal. Juan Jiashuang, a kínai Nemzeti Éghajlati Központ (NCC) igazgatóhelyettese a jövőre vonatkozólag arról beszélt, hogy a régió melegedésének üteme a jövőben is hasonlóan alakulhat majd. Ezzel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy ez megboríthatja az ország vízkészleteinek egyensúlyát, azon keresztül pedig a gazdaság egyes ágazatait is nehéz helyzetbe hozhatja.
A változások már most rendhagyó megoldásokhoz vezetett. A dél-kínai rizsföldeken, melyek az ország rizstermelésének 75%-át biztosítják, már mesterséges esővel próbálják menteni, ami még menthető. Míg az esőt a felhőkbe juttatott különféle vegyi anyagokkal próbálják ösztökélni, addig a növényeket vízvisszatartó szerrel permetezik le, amellyel a párologtatásukat fogják vissza.
Eközben fontos megjegyezni azt is, hogy Kína a világ legnagyobb kibocsátója az éghajlatot melegítő üvegházhatású gázoknak. Bár az ország elkötelezte magát amellett, hogy 2030 előtt csúcsra járatja a szén-dioxid-kibocsátást, és 2060-ra szén-dioxid-semlegessé válik, a jelenlegi események nem ebbe az irányba mutatnak. Az aszály aláásta a vízenergia-termelést, és a széntüzelésű energia újra növekedésnek indult.
A Reuters idézte Li Shuo-t, a Greenpeace pekingi klímatanácsadóját, aki szerint az energiahiányt „könnyen fel lehet használni érvként további szénerőművek építésére”. A szakértő azt is elmondta, hogy a szélsőségesen forró nyár világszerte hasonló lépésekre késztetheti a döntéshozókat.