Január elején több zero waste csoportban láttam, hogy mennyire népszerűek lettek a koronavírus alatt a fenntarthatósággal és zöld témákkal foglalkozó vállalkozások és oldalak. Több napos utánajárás után úgy döntöttem, hogy két legyet szeretnék ütni egy csapásra, és kettő igazán inspiráló és motiváló hölgyet kértem fel arra, hogy meséljenek a „zöld világukról”. Draxler-Farkas Adriennel, az „I am not trash” Facebook oldal megálmodójával és Apró-Floszberger Dorkával a DoborkA márka képviselőjével készítettem egy dupla interjút.
Lányok! Köszönöm, hogy elfogadtattátok az interjú-meghívásomat. Kérlek, meséljetek magatokról egy picit.
Draxler-Farkas Adri: Mi köszönjük. Annyira menő, hogy a greendex.hu-nak adhatok interjút. (nevet) Teljesen átlagos életet tudhatok eddig magam mögött. Az egyetem miatt költöztem Budapestre, itt ismertem meg a férjem, szakmát tanultam, családot alapítottunk, és közben álmodoztam. Rengeteg tervem, ötletem volt, de valahogy nem mertem belevágni, inkább családnak, barátoknak alkottam. Aztán felütötte a fejét a koronavírus, beálltam én is maszkvarrók közé, és a pozitív visszajelzések erősítették bennem az érzést, hogy meg kellene próbálni. Végül a férjem támogatása győzött meg, így szeptemberben vállalkozó lettem, s elindítottam a „I am not trash” oldalamat.
Apró-Floszberger Dorka: Végzettségemet tekintve tájépítészmérnök, tájrendező- és kertépítőmérnök vagyok, tájrehabilitációs szakirányon végeztem. Évekig terveztem kerteket, parkokat, virág-kiültetéseket szívvel-lélekkel, dolgoztam települések zöldfelületeinek megszépítésén, zöldhálózatok létrehozásán, környezet- és természetvédelmi rendszerekben gondolkodva. Emellett iskolásoknak szóló környezetvédő és hagyományőrző pályázatok szerevezésében segítettem egy alapítványnál, ahol táborok és találkozók szervezésében is aktívan részt vettem.
Lassan 3 éve született meg kisfiam, ezzel persze minden gondolatom, rálátásom más perspektívába került. Már nem az általános közjó érdekében szerettem volna egy egészséges, fenntartható jövőt és környezetet, hanem Ő került a középpontba, így a nagyléptékű tervek helyét átvette a cselekvési vágy. A szelektív szemétgyűjtés alap volt, mint sok minden más is, de valahol a mosható pelenkákkal kezdődött minden. Kisfiunk születése után régi hobbim, a varrás új lendületet kapott, de persze csak olyat akartam varrni, amire szükség van.
2020 áprilisában lett a hobbimból vállalkozás, hogy ne csak magunknak készítsek hasznos holmikat. Igyekszem a tökéletességre való vágyam a megfelelő irányba terelni, és a környezetvédelmi vonalon megmaradni (persze néhány kitérő, szárnypróbálgatás akad). Remélem, hogy az, amit a közvetlen környezetünkben teszünk, az mindannyiunknak egy szebb, fenntartható jövőt eredményez.
Mennyire érdekes, hogy mind a kettőtök életében a COVID hozta meg a nagy lépést, azaz a döntést.
Adri: Igen. Nekem abszolút. Nagyon sokáig nem tudtam, mivel szeretnék majd foglalkozni, sajnos arról szólt a tinédzser korom, hogy a tanulmányok az elsődlegesek, önmagamat az érettségiig alig ismertem. Végülis, nem indultam annyira rossz irányba, tájépítész szakra jelentkeztem, amit végül 2 szemeszter után hagytam abba, mert nem éreztem magaménak, viszont abban megerősített, hogy a biológia, növénytan igenis közel áll hozzám. Szeptemberben grafikán folytattam, de még ott sem éreztem igazán otthon magam, ezt a tanárok is látták és felajánlották, hogy menjek át divatra, mert volt üresedés. Miért ne alapon átiratkoztam, és egyből éreztem, hogy ez a nekem való szakma. Engem is gyakorlatilag a covid indított el, ugyanis az első hónapban szimpla varrós vállalkozóként csak maszkrendelést vettem fel, és ezzel párhuzamosan raktam össze a márkát, és hozzá a technikai hátteret.
Dorka: Igen. Nálam is a covid „fontos” tényező volt. A tanulást alapvetően saját logikám és egy jó barátom segítsége támogatta, mondhatni autodidakta módon tanultam mindent. Minden termék saját, illetve a vásárlók igényei alapján alakult, vagy került a listára, így van, ami eltűnik, van, ami felkerül. Célom az, hogy valamilyen eldobható, rövid ideig használható terméket váltsanak fel az általam készített mosható holmik. Így még rengeteg ötlet van a tarsolyomban.
Inspirál benneteket valaki?
Adri: A zero waste és a slow life mozgalmakkal gimnáziumban találkoztam először, de igazán akkor fogott meg, mikor a szakmai gyakorlatot egy amerikai tervezőnél töltöttem (Kat Williford – Pamut Apparel), aki fenntartható divattal foglalkozik. Talán ez a közös munka volt a kezdő löket. És, hogy mi inspirál? A saját életem. Nagyon érzékeny bőröm van, így kezdtem felfedezni a természetes kozmetikumok és ruhaanyagok világát, ráadásul pont akkor kezdett itthon is terjedni ez a szemlélet, így egyre több információhoz jutottam én is. A következő nagyobb löketet az adta, mikor férjemmel eldöntöttük, hogy családot alapítunk és anyaként csak azzal tudtam foglalkozni, hogy mivel adhatok majd legtöbbet a gyerekeknek. Ez ösztönzött, hogy én magam is jobb legyek. Tisztában vagyok vele, hogy egyedül nem fogom megváltani a világot, nem is akarom, viszont a magam részéről megteszem, amit tudok.
Dorka: Leginkább kisfiam inspirál, az ő jövője, az hogy milyen világban nő fel, mit tapasztal és mit visz magával itthonról. Ezáltal szeretnék én is jobbá válni, de van még hova fejlődnöm.
Egyetemi éveim alatt sokat olvastam, több témában is előkerült, hogy „a Földet nem dédapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”, ez a mai napig gyakran eszembe jut, szinte mottóként lebeg a szemem előtt.
Anyaság, kismamaság. Adri te áldott állapotban vagy, egy tündéri kislány várja a testvérét, Dorka te pedig, ahogy említetted is, már egy csodás 3 éves kisfiúnak vagy az édesanyja. Mit gondoltok, friss anyukaként, hogyan tudjuk zöldebben látni a világot?
Adri: Várandósságom alatt nem fordult elő olyan helyzet, amit kifejezetten témába vág, a kórházba azokat a dolgokat viszem, amiket itthon is használok. Inkább arra összpontosítok, hogy hazajövetel után mit tehetek. Kislányommal, anno ugyan kipróbáltam a mosható pelenkákat, sajnos nem találtuk meg a megfelelő típust, de a popsitörlőt sikerült mosható verzióra cserélni már a legelején. Egy kezemen meg tudom számolni, hány bolti csomagot vettünk végül. Sokkal nagyobb akadálynak tartom, hogy egy anyára – akit ilyenkor hormonok vezérelnek – könnyebb minden kacatot rásózni, mint az átlagemberre, és ezt a nagy cégek ki is használják. Az utóbbi években itt fokozottan megjelent a greenwashing, hiszen ki ne szeretne környezetbarát pelenkát nyugodt szívvel a kukába dobni, vagy bio ruhába öltöztetni kisbabáját? Vagy elég, ha szétnézünk egy játékboltban: a műanyag uralkodik az ágazatban. Félreértés ne essék, mi is veszünk plasztik játékot (meg kapunk is), de figyelünk arra, hogy az minőségi darab legyen, ami a következő nemzedéket is kiszolgálja.
Dorka: Szerintem érdemes kis lépésenként haladni, így sok sikerélménnyel feltöltődhetünk. Tegyük meg, amit tudunk a hétköznapokban egy zöldebb jövő érdekében.
Szeretném hinni, hogy a háztartásokban alapfelszerelés lesz néhány bevásárlós zsák, a „kimosom ahelyett, hogy kidobnám” szemlélet (legyen szó konyhai törlőrongyról, nedvestörlőről, baba- és női holmikról, az élet bármely területén), és készítőként boldoggá tenne, ha ehhez a DoborkA termékek sokaknál a kedvelt darabok közé tartoznának, amiket bátran ajánlanak, ajándékoznak szeretteiknek, ismerőseiknek, akiknek ráadásul nem ismeretlen a név. Ez a fajta ismertség lenne az igazi elismerés, hogy jól csinálom.
Órákig tudnálak benneteket hallgatni, de még egy utolsó kérdést engedjetek meg nekem. Számotokra mit jelent a „fenntartható jövő” kifejezés?
Adri: A fenntarthatóság lényege, hogy a most élők igényeit úgy tudjuk kiszolgálni, hogy a jövőben mások nem szenvednek hiányt emiatt. Nem hibáztatom az előző generációkat, nagyot fordult körülöttük a világ, éltek a lehetőséggel, amit a modern technológia és az ipari termelés adott nekik. Persze már akkor is sokan tudták, hová fog ez vezetni, de egy átlagember nem lát át egy ekkora rendszert. Az én generációm a következményeket látja, nem csak helyi szinten, hanem az internetnek köszönhetően a globális hatásoknak is tanúi vagyunk. Azt veszem észre, hogy egyre többen tudatosabban élnek, kezdik újra felfedezni az egyszerűbb életmódot, illetve örülök, hogy divatos lett zöldnek lenni, mert így olyanokhoz is eljutnak az üzenetek, akik jellemzően a fogyasztói társadalom tagjai. Persze csodálatos lenne, ha felülről jönne változás, de a legnagyobb vállalatok nem fognak lemondani nyereségről, ezért tartom fontosnak, hogy a körülöttem élő emberekhez érjen el az üzenet, méghozzá érthető formában.
Dorka: Hétköznapjainkhoz hozzátartozik, hogy igyekszünk kevés szemetet termelni, amit lehet, szelektíven gyűjteni, a természet épségét a saját egészségünkkel együtt védjük, szeretjük a természetes alapanyagú termékeket, nem halmozunk fel kacatokat. Ezek egy része már beivódott mindennapjainkba, de sok területen látok még hiányosságot, amin javíthatok a jövőben. Így a fejlődés folyamatos, és valószínűleg vég nélküli.
