James Lawrence Powell amerikai geológus és klímakutató azt a rémisztően közeli disztópiát kívánja bemutatni, hogy mi vár az emberiségre és a Földünkre, ha nem változtatunk mihamarább a környezettel szemben támasztott igényeinken.
Powell munkája nem véletlen cseng össze Orwell jól ismert 1984 című regényével. Mindkettő egy veszélyesen közeli disztópiát mutat be. Powell újítása abban rejlik, hogy a negatív jövőt a jelenben már meglévő globális természeti problémák következményeként festi le.
Ki is az író?
James Powell geológus, geokémikus, klímakutató, több amerikai felsőoktatási intézmény (Oberlin College, Reed College, Franklin & Marshall College), a Franklin Institute és a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum korábbi elnöke. 1987-ben kisbolygót neveztek el róla (9739 Powell). Powellnek szakterülete a globális felmelegedés. Az évtizedek alatt számtalan tudományos munkát lektorált, ezt a szakmai tudását vitte a nagyobb célközönség elé.
A pazarlás következményei
“Az a szakmám, hogy az emberiség történelmének nagy horderejű eseményeit az átélők megfogalmazásában rögzítem “- közli az író az előszóban. Noha a regény műfaját közelíti meg leginkább, valójában fiktív interjúk összességét olvashatjuk idős kutatókkal, tudósokkal, szakértőkkel, politikai vezetőkkel és humanitárius követekkel. Ezeken a feljegyzéseken keresztül kapunk betekintést, mi történik s történt a természettel a 21. században, valamint hogy ezek milyen kihatással vannak a Földre és a lakóira. Nyolc fejezetből áll a könyv, mindegyikben egy-egy természeti katasztrófához vezető jelenség a vezércím, s ezt fejezetenként több alcím taglalja, konkrét országokra vagy városokra vetítve.
Az írás hitelessége az évekre visszamenő statisztikákban rejlik, amelyek bizonyítékként hatnak. Ennek köszönhetően a 2021-et követő évek feljegyzései sem tűnnek elrugaszkodottnak.
Jelentős mennyiségű társadalomkritikát fogalmaz meg az író, az abszurd pazarló és erőforrásokat kizsigerelő emberi magatartást támadja. Egyes szakágak, mint például a szőlészet, borászat szemszögéből félelmetes jövőt jósol, mindezt a fogyasztói társadalom számlájára írva: “A rizlinget nélkülözni tudják az emberek, a rizst nem.”
Emellett tökéletes betekintés nyerhetünk a ma uralkodó korszellembe is. “Ha ma esik, holnap süt a nap. Vagyis akármilyen cudarul állunk, vissza fog térni a normalitás.” A szarkasztikus fennhang nem véletlen. Fiktív interjúin keresztül Powell rávilágít, hogy a ma elvárt életkörülményeink valójában luxusnak számítanak – de ez csak akkor fog feltűnni, ha átéljük a környezeti kataklizmát.
Napjainkban a pazarlás megszokott, elvégre a környezetünk bármelyik szegmense rendelkezésünkre áll, úgy tűnik, kifogyhatatlanul. Pontosabban, sokan tekintik kifogyhatatlannak. Személyes véleményem, hogy a 2084 amolyan kalauz funkciót tölt be, amely célt mutat a helyesebb és fenntarthatóbb életmód felé. Az elrettentés eszközéhez nyúl, és sajnos nem egy elképzelhetetlen disztópiát olvashatunk a sorok között.
Kinek ajánlom?
Fontos kiemelni, még ha úgy is hathat, az írónak nem a klímaszorongásunk növelése az elsődleges célja. Bár, mikor olvastam olyan érzésem volt, hogy Powell megjárta a jövőt és onnan szól vissza. Az aprólékos és mindenre kiterjedően pontos leírások magával ragadtak, annyira valóságosnak hatnak.
A 2000-es évek első századának elején Houston három úgynevezett ötszáz éves vihart szenvedett el három év alatt, A tudósok a múltbéli tapasztalatok alapján bocsátkoztak becslésekbe, de rá kellett ébredniük, hogy a globális felmelegedés esetében a múlt kevéssé irányadó a jövőre nézve.
Akit kicsit is érdekel, hova vezethet a klímaváltozás, annak mindenképpen ajánlom, de valójában annak is, akit nem. Hiszen itt elég információt, statisztikát és valódi példát kap a saját hétköznapjaiból, hogy lássa, mivé válhat a jövő, ha nem tesz ellene legalább a saját lehetőségeihez mérten. Megdöbbentő jelzőkkel illeti az író azt az elképzelt világot, ami a saját otthonunkat jelentheti a későbbiekben.
2050-re a Nagy-korallzátony 95%-a kihalt, vele vagy ezer halfaj. A gyönyörű zátony Ausztráliának egykor milliárdos nagyságrendű turisztikai bevételt hozott évente, ezek után nullát.
Műfajában rokon Max Brooks – Word War Z című könyvével, amiből holywoodi filmet is forgattak, Z világháború címen, Brad Pittel a főszerepben. Tehát akit a zöld témáktól függetlenül ez a stílus vonz, annak is melegen ajánlom. Így talán még szélesebb körben terjed el a fenntartható Föld gondolata, és a disztópia happy endre változik.
Kiemelt kép: canva.com
