Ha Joe Biden elnök programjában szereplő 100 százalékkal nem is, 90 százalékkal biztonságosan csökkenthető az Egyesült Államok villamosenergia-rendszerének szén-dioxid-kibocsátása 2035-ig, ráadásul az áram is olcsóbb lehetne a Berkeley Egyetem tanulmánya szerint.
Joe Biden, az Egyesült Államok új elnöke programjának egyik legfontosabb célját az ország gazdaságának fenntarthatóbb pályára állítása képezi, amit az is jelez, hogy első intézkedései között döntött hazája visszalépéséről a Párizsi Klímaegyezménybe. Klímapolitikája fókuszában pedig a villamosenergia-rendszer 2035-ig történő kibocsátásmentesítését állította. Igaz, a demokrata politikus legfeljebb 2029 elejéig tölti majd be jelenlegi pozícióját, azonban a megfelelő politikai döntésekkel megteremtheti a kijelölt ambiciózus cél eléréshez – de legalábbis megközelítéséhez elengedhetetlen – a kedvező trend fennmaradását hosszabb távon is garantáló körülményeket.
A vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy elérhető-e a cél ilyen rövid idő alatt; míg szavazói mellett a zöldszervezetek és a zöldenergia szektor is pozitívan ítéli meg az esélyeket, addig a közműszektor és a fosszilis iparág nincs úgy elragadtatva és sokan túlságosan gyorsnak tartják a tempót. A témához többnyire érzésből és érdekből hozzászólók véleménye természetesen valamilyen szinten ugyancsak fontos, hiszen rávilágít a kérdés társadalmi megítélésére, de ha a cél megvalósíthatóságáról tényszerű képet kívánunk alkotni, az olyan, tudományos megalapozottságú munkákhoz kell fordulnunk, mint amilyen a világ 4. legjobb felsőoktatási intézményének mondott Berkeley Egyetem (University of California Berkeley) tanulmánya (2035 – The Report: Plummeting Solar, Wind, and Battery Costs Can Accelerate Our Clean Energy Future).
Nincs szükség új gázerőművekre
A tanulmány fő következtetése szerint 2035-ig ha nem is 100, de 90 százalékkal biztonságosan, a fogyasztói árak emelkedése nélkül csökkenthető az Egyesült Államok villamosenergia-rendszerének szén-dioxid-kibocsátása, ami az országos kibocsátás körülbelül 27 százalékos csökkenésével járna együtt. A 2020 nyarán elérhető legfrissebb megújulóenergia- és energiatárolási költségekkel és prognózisokkal számolva a kutatás készítői azt állítják, hogy az országnak többé nincs szüksége új fosszilis erőművek építésére áramellátása biztosításához, ráadásul az átállás évente több mint félmillió új munkahely létrejöttével járhat, támogatva a gazdaságélénkítő erőfeszítéseket is.
A szerzők szerint a nap- és a szélenergia, valamint az előbbiek integrálását mind tömegesebben lehetővé tevő energiatárolás költségei olyan mértékben csökkentek, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás immár megfizethető és praktikus lehetőség az egész országban. Állításuk szerint a vártnál nagyobb áresés érdemben javította a megújuló energia gyors, költséghatékony terjedésének kilátásain, míg a korábbi tanulmányok túlságosan konzervatív becsléseket adtak a dekarbonizációs potenciálról.
A kutatók két központi forgatókönyv mentén vizsgálták az energiagazdaság átalakításának lehetőségeit. Egyrészt a jelenlegi szövetségi és tagállami szabályozási környezet változatlanságát feltételezve, másrészt a 2035-ig elérhető 90 százalékban karbonmentes villamosenergia-rendszer megvalósításához szükséges fejleményekre összpontosítva – ezzel kimondatlanul is reflektálva az amerikai elnökválasztás akkor még nem ismert két lehetséges kifutására. A szabályozási környezet változatlansága esetén mindössze 55 százalékban lehetne dekarbonizálni a tengerentúli villamosenergia-rendszert. Ám mivel e forgatókönyv megvalósulásának esélye Joe Biden megválasztását követően gyakorlatilag nulla, érdemes a meredek kibocsátáscsökkentést célzó forgatókönyvre fókuszálni. A kutatók a megújuló- és energiatároló-költségek 2035-ig várható alakulását három különféle lehetséges kimenetel alapján is prognosztizálták: a további meredek, 40-50 százalékos áresést feltételező (low cost), valamint a magas költségszintet és áremelkedést feltételező (high cost) szcenárió mellett egy köztes lehetőséggel is kalkulálva.
A gazdaság is jól járna
Az emissziócsökkentési és munkahely-teremtési potenciál teljes felszabadítása robusztus politikai intézkedéseket kíván meg, „cserébe” a szénalapú áramtermelés 100, a gázalapú 70 százalékkal mérsékelhető 2019-hez képest, és ezzel párhuzamosan az üvegházgáz-kibocsátás is drámai mértékben csökkenthető. Az amerikai gazdaság már rövidebb távon is jelentős előnyöket húzhatna az erőltetett ütemű zöldítésből. Miután a megújulókba befektetett minden dollár háromszor több munkahelyet teremt, mint a fosszilisakba, az energiaszektorban évente 530 ezer új állás jöhetne létre (bőven ellensúlyozva a fosszilis ágazat várható leépítéseit). Továbbá, ha a 2035-re kitűzött célt sikerül elérni, mintegy 1200 milliárd dollárral csökkenhetnek a környezetvédelmi és egészségügyi kiadások 2050-ig, és 85 ezer amerikai állampolgár légszennyezettséggel összefüggő korai halála is megelőzhető lenne.
A radikális átalakításhoz természetesen hatalmas beruházási igény is kapcsolódik. A célok eléréshez a Berkeley kutatói szerint mintegy 1700 milliárd dollárnyi beruházásra van szükség, ami a teljes magyar GDP több mint tízszerese. Az összeg ugyan kétségkívül tetemes, ám ez abban az esetben sem jelenthet megoldhatatlan problémát az országnak, ha az adósságállomány növekedését is vonja maga után – véli például Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, a New York Times munkatársa.
A cél nagyrészt teljesíthető a szél- és naperőművek, valamint az akkumulátoros energiatárolók telepítésével, miközben nincs szükség új szén- vagy gáztüzelésű erőművek építésére. A cél elérése érdekében 2035-ig összesen 1100 GW, évente átlagosan 70 GW új szél- és napenergia-termelő kapacitást kellene telepíteni az Egyesült Államokban. Összevetésül, 2019-ben összesen 23 GW új termelő kapacitás lépett be a tengerentúli villamosenergia-rendszerbe, zömében tengeri szélerőművek (9,1 GW), gázerőművek (8,3 GW) és fotovoltaikus erőművek (5,3 GW), miközben 14 GW szénerőmű kapacitást vontak ki a termelésből. A következő években az újonnan telepített energiatárolók éves kapacitását évente 25 százalékkal kellene növelni, a 2019-es 523 MW-ról 2035-ig 20 ezer MW-ra, az új vezetékek telepítésének szükséglete ugyanakkor viszonylag mérsékelt.
A tanulmány szerint a már ma is működő gázerőművek elegendő kapacitást fognak biztosítani ahhoz, hogy az energiatárolókkal, illetve a folyamatos termelést lehetővé tevő víz- és nukleáris energiával kombináltan alkalmazva kielégítsék a keresletet az alacsony megújulóenergia-termelés vagy a kivételesen magas villamosenergia-igény időszakaiban. 2035-re pedig a feltörekvő új tiszta technológiák nagy valószínűséggel már elég érettek lesznek ahhoz, hogy elkezdhessék a maradék gázerőmű kapacitás kiváltását is, ahogyan az ország a következő elérendő állomásként megcélozza a villamosenergia-szektor és a teljes gazdaság 100 százalékos karbonmentesítését is.
Még az áram is olcsóbb lenne
A ma is létező víz-, atom- és gázerőmű kapacitás zömének megtartása, illetve ezek új energiatároló kapacitásokkal való kombinálása azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a 90 százalékban dekarbonizált rendszer 2035-ben is képes legyen megbízhatóan, az év minden órájában kielégíteni a villamosenergia-igényt – emeli ki a tanulmány. A normál áramtermelési és -keresleti viszonyok között a szél- és a napenergia, valamint az energiatárolók biztosítanák az éves ellátás 70 százalékát, míg a víz- és a nukleáris energia a 20 százalékát. A kiugróan magas áramigény csúcsterheléses időszakaiban pedig a jelenlegi gázos, víz- és atomerőmű kapacitás a telepítendő energiatárolókkal kombinálva költséghatékony megoldást biztosíthat a termelés és a fogyasztás kiegyenlítésére.
A 90 százalékban tiszta villamosenergia-rendszer megvalósulása esetén a gázerőművek az éves termelésből mintegy 10 százalékkal részesülnének, vagyis súlyuk körülbelül 70 százalékkal mérséklődne az árammixben. Rendszerben tartásukkal jelentős, hosszú távú tárolást lehetővé tevő energiatároló kapacitás telepítése kerülhető el, ami a költségek relatív alacsonyan tartását is elősegíti. A tanulmány egyik legérdekesebb következtetése az, hogy a 90 százalékban tiszta villamosenergia-rendszerben 2035-ben a nagykereskedelmi árak várhatóan alacsonyabbak lennének a maiaknál is, nyilván szintén a megújulók és energiatárolók áresésével összefüggésben. Igaz, a változatlan szabályozási környezetet feltételező másik forgatókönyv még ennél is körülbelül 10 százalékkal alacsonyabb nagykereskedelmi árakat valószínűsít, de ez ugye magasabb károsanyag-kibocsátást és a kevesebb új munkahelyet eredményezne. Amikor azonban a kutatók a környezeti és egészségi következményeket, valamint az ezekhez kapcsolódó költségeket, illetve a potenciális megtakarítást is számításba vették, akkor már a 90 százalékban tiszta villamosenergia-rendszer nagykereskedelmi árai jöttek ki kedvezőbbnek.
Amint arra a tanulmány is utal, az Energy Innovations nevű tanácsadó cég társjelentése meghatározza azokat az intézményi, piaci és szabályozásban szükséges változtatásokat is, melyeket elengedhetetlenül meg kell tenni a cél eléréshez. A javasolt intézkedések között egyebek mellett szerepel különféle ösztönzők, például adókedvezmények bevezetése; befektetési és képzési programok indítása; a szénrégiók különféle eszközökkel történő támogatása; az átviteli hálózat, a nagykereskedelmi piacok és a k+f-tevékenység fejlesztésének, erősítésének lehetővé tétele vagy éppen a közműcégek üzleti modelljének megreformálása és a keresletoldali szabályozási lehetőségek kiterjesztése. A szakpolitikai ajánlások közül azonban az első és legfontosabb egy technológiasemleges nemzeti tiszta energia standard bevezetésére vonatkozik. Ennek értelmében 2025-re 55, 2030-ra 75, 2035-re 90 százalékban, 2045-re pedig 100 százalékban tiszta, karbonmentes villamosenergia-rendszer kialakítása lenne a cél, vagyis az új amerikai elnök által kitűzött célt csak tíz évvel később tartja reálisan megvalósíthatónak.
A 2035 – The Report: Plummeting Solar, Wind, and Battery Costs Can Accelerate Our Clean Energy Future című tanulmány teljes terjedelemben angol nyelven letölthető innen (https://www.2035report.com/).
Fotók: canva.com
