

Az európai energiarendszerben a földgáz szerepe fokozatosan csökken: mára már nem elsődleges, hanem inkább tartalék energiaforrás, és várhatóan az ipari felhasználásban is háttérbe szorul. A háztartási használat marad az utolsó bástya, de az európai klímapolitika hatására ott is változások várhatók.
Háromrészes cikksorozatban dolgozza fel Deák András, a Másfél fok szerzője, az európai földgázpiac történetét. Az első, már olvasható cikkben annak fénykorát és lassú, de visszavonhatatlan hanyatlását mutatja be.
Az aranykor és az alkony
Ahogy a szerző kifejti, az európai földgáz hős- és aranykora valójában a 2000-es évek nagy pénzügyi válságáig tartott, a dinamikus növekedés addigra kifulladt. Ekkorra az európai energiamérlegen belül a földgáz a teljes felhasználás közel negyedét adta.
2014-re azonban az uniós gázfogyasztás a negyedével csökkent. A globális földgázfogyasztásban az EU 2005-ben a világ gázfogyasztásának még 15,3%-áért volt felelős, 2019-re már csak 10% körüli, 2024-re pedig 7,8%-os értéket tudott felmutatni. A csökkenés hátterében a 2010-es évek első felében a világválság még érvényesülő hatásai, később pedig a környezeti szakpolitikák álltak, leginkább a megújuló villamosenergia termelésének térnyerése. Azonban, ahogy a cikk írja, talán ezeknél a hatásoknál is fontosabb, hogy a pénzügyi válság óta, ha lassan is, de trendszerű csökkenésnek indult az Európai Unióban az egy főre jutó végső energiafelhasználás.
A megújulók letekerték a gázcsapot
A 2010-es évek földgázpiaca, legalábbis a kínálat oldalán, dübörgött. A bőséges kínálatot a hagyományos exportőrök mellett az Egyesült Államokban beinduló palagáztermelés biztosította. A kereslet azonban ettől nem változott, csökkenő tendenciát mutatott, amit egyre jobban erősített a 2020-as években a klímapolitika, amely mára egyértelműen meghatározó a fosszilis energiahordozók fogyasztási trendjében.
A földgázt nemcsak az áramtermelésben használjuk, hanem a teljes mérleg harmadát ez adja. Itt pedig a megújulók mindent maguk alá gyűrnek. A földgázerőművek egyre inkább csak a kiegyenlítésben játszanak szerepet, azaz azokat az időszakokat hidalják át velük, amikor az időjárásfüggő megújulók nem képesek elegendő energiát termelni.
Az utolsó bástya
A földgázfogyasztás utolsó nagy bástyája a lakossági felhasználás. Ide tartozik a fűtés, a főzés és a melegvíz-előállításhoz kapcsolódó szolgálatások. A földgázhasználat a melegedő telek ellenére ezen a területen az elmúlt két évtizedben alig-alig csökkent. Bár számos szigorodó szabályozás jelenik meg, ez lehet az utolsó olyan terület, ahol az átmenet biztosan el fog húzódni, és hosszabb távon is fennmaradhat. (Másfélfok)
