A kerti cipőmön, a magaságyás falán, egy raklapon: mindenhol barna zsákocskák jelennek meg az évnek ebben a szakaszában. Egy darabig nem tudtam hová tenni a jelenséget, aztán belefutottam a megoldásba. Az egyik „kedvenc új ragadozóm” leendő gyermekeihez van szerencsém.

Gyerekkoromban féltem tőle: emlékszem, sikítozva futottam az ellenkező irányba, ha megláttam. Felnőtt, ökotudatos énem azonban szeretettel nézi, és mutogatja a gyerekének ezt a különleges, kissé ijesztő „űrlényt”, az imádkozó sáskát (Mantis religiosa). Nagyon hasznos lakója a kertnek, még akkor is, ha életmódja olykor ijesztő lehet. Ráadásul szaporodása nagyon különleges és sok szempontból híres a természetben.

Kapcsolódó bejegyzések

Imádkozó sáska – Minél többet tudsz meg róla, annál bizarrabb!

Az imádkozó sáskával kapcsolatban magabiztosan kijelenthető, hogy nem lesz a rovarundorral küzdő emberek kedvenc állata.

Nem mindig kannibalizmus a vége

A párzási időszak nyár végétől őszig tart. A hímek általában kisebbek, mint a nőstények, és sokszor veszélyben vannak, mert a nőstény párzás közben vagy utána megeszi a hímet. Azonban ez általában akkor történik meg, ha a nőstény éhes vagy stresszes, tehát nem minden esetben falja fel a párját. Ez a viselkedés evolúciós előnyt jelenthet számára: a nőstény így extra tápanyaghoz jut, ami segíti a peték fejlődését. A hímek egyedi sajátossága, hogy a fejükben található egy idegközpont, amely gátolja a párzómozgást. Ha a nőstény a párosodás közben hátrafordulva leharapja a hím fejét, ez megszűnik, ezáltal a megtermékenyítés sikeressége nő. Tehát a nőstény falánksága többfunkciós. A párzás után a nőstény pár hétig képes termékeny petéket rakni.

Kokon a ház falán

A nász után a nőstény a petéket habos, szivacsos állagú anyagba rakja, amelyet speciális mirigyei választanak ki. Ez a hab megkeményedik, és kialakul a petezsák vagy kokon. Ezt a nőstény általában növények szárára, fűszálra, kövekre vagy épített felületre rögzíti, de néhány centiméteres zsákját például a kerti cipőmre is odahegesztette. Nem bízza a véletlenre, a kokont alig lehet leszedni az általa választott helyről (de nem is érdemes bolygatni).

Akár 100–200 pete is lehet egy petezsákban, amely védelmet nyújt a hideg, a kiszáradás és a ragadozók ellen. Sőt, könnyedén át is telel, jól bírja a fagyokat.

Tavasszal jön az új nemzedék

A peték télen nyugalomban vannak, a fiatal sáskák csak következő tavasszal kelnek ki. A kikeléskor apró, fehéres „nimfák” másznak elő, amelyek nagyon hasonlítanak a kifejlett sáskákra, de szárnyaik még nincsenek. A nimfák többször vedlenek, mire elérik a felnőttkort. Annak pedig sok kertész örül, ha imádkozó sáska telepszik meg a birtokán, mert ragadozóként segít kordában tartani a kártevő rovarokat.

Láthatóan elég furcsa életmódot választott magának az álcázás mestere. Az imádkozó sáskák hatékonysága, ökológiai jelentősége miatt azonban vigyázzunk a kis petezsákokra és a leendő utódokra!

Kiemelt kép: Granát-Galló Tímea