Hazánk legismertebb bogarai között joggal említhetjük meg a 2015-ben az év rovarának választott szentjánosbogarat. Azonban míg társait, például a hétpettyes katicát vagy a szarvasbogarat mindannyian felismernénk a természetet járva, a szentjánosbogárról valószínűleg legtöbbünknek csak egy sötétben világító élénkzöld pötty jut az eszébe. De vajon hogyan nézhet ki ez a fényt kibocsátó, titokzatos kis rovar, és hogyan segíthetjük a megtelepedését, fennmaradását a kertünkben?

Kis lámpások az éjszakában

A szentjánosbogarak már évszázadokkal ezelőtt is megihlették az embereket. Mesék és legendák születtek róluk, hiszen az a különleges képességük, hogy aprócska lámpásokként világítva tűnnek elő az éj sötétjéből, igencsak érdekessé teszi őket. Ez a látványos produkció, persze, nem ok nélkül történik. Nagyon is jelentős funkciója van: az ivarérett bogarak így találják meg egymást a rövid párzási időszakban, június-július folyamán.

A fentiek alól kivétel a hazai fajok legkisebbje, a ritka törpe szentjánosbogár, mely fényjelzések helyett feromonokkal keresi élete párját. A leginkább erdős vidékeken élő kis szentjánosbogár viszont már emlékezetes fényjátékot produkál, ahogy ezt több hazai arborétumunkban is megtapasztalhatjuk a külön erre az eseményre szervezett, népszerű éjszakai programokon.

A harmadik faj, mely az év rovara címet is elnyerte, a nagy szentjánosbogár. Országos elterjedése és viszonylagos gyakorisága okán a kertünkben is felbukkanhat, így ha szerencsénk van, akár az ablakunkból is szemlélhetjük a párkereső bogarak pislákoló fényeit.

A nagy szentjánosbogár a kertészek barátja

„Hasznos? Káros? Irtsam, ne irtsam?” A közösségi médiában, a kertészkedéshez kapcsolódó közösségi oldalakon a tagok gyakran hasonló kérdéseket tesznek fel, ha kertjükben egy-egy új, addig nem látott jövevénnyel találkoznak. Ez a hozzáállás elavult és szűklátókörű, de sajnos még napjainkban is tartja magát. A szentjánosbogár kissé „hernyószerű” megjelenése biológiai ismeretek hiányában bizalmatlanságot és gyanakvást szülhet, így a terményekért aggódó gazda könnyen ellenségnek nézheti a kis rovart. Ez azonban hatalmas tévedés!

Kapcsolódó bejegyzések

Mielőtt még tűzzel-vassal irtanánk – a „kártevők” káráról és hasznáról

Hajlamosak vagyunk mindent irtani, ami nekünk nem kedvez. Tüntessük el a Föld színéről a kártevők minden példányát? Álljunk csak meg! Mi az, hogy „káros”? Kinek, mikor, mennyire és miért?

A nagy szentjánosbogár 20–25 mm-esre is megnövő lárvája a kertünkben élő csigákra vadászik. Saját méretének többszörösét kitevő puhatestűekkel is elbánik, amint emésztőfolyadékot juttat a szervezetükbe. Így kis barátunk tevékenyen hozzájárul növényeink védelméhez.

Kertünkben nagy valószínűséggel a lárvákkal fogunk találkozni, hiszen fejlődésük 3 éven át zajlik. De amint elérkezik az ideje, bebábozódnak, és kifejlett imágókká alakulnak át, melyek csupán néhány napig élnek. A nőstények esetében ez az átalakulás – nagyon felületesen szemlélve – nem jelentős. Az állat formáját tekintve alig módosul, és szárnyakat sem növeszt. A hím egyedek esetében viszont hatalmas a változás. Megjelenésük sokkal inkább „bogárszerűvé” válik.

A 10–12 mm hosszú, röpképes hímek alacsonyan szállva hatalmas, lefelé néző, fényérzékeny szemeiket használva pásztázzák a környéket nőstényeket keresve, melyek a fűszálakra, egyéb alacsony növényekre vagy kövekre másznak fel, és folyamatosan világítanak a potrohukon lévő fénykibocsátó szerveik segítségével.

A nagy szentjánosbogár rajzása általában nem mondható olyan látványosnak, mint az arborétumok erdeiben repkedő rokona, a kis szentjánosbogár produkciója, de ha figyelünk, akkor júniusi estéken, jellemzően este 10-11 óra körül észrevehetünk néhány zölden világító pontocskát a kertünkben, melyek egyesével, elszórtan bukkannak fel, többnyire egymástól távolabb.

Milyen veszélyek leselkednek rájuk?

Sajnos a szentjánosbogarak száma jelentősen fogyatkozik hazánkban. A nőstények röpképtelenek, és nem is mondhatók gyors mozgásúnak, ezért az élőhelyek beszántása, a lakóterületek terjeszkedése és az ipar zöldmezős beruházásai, valamint az úthálózatunk jelentősen lekorlátozzák az életterüket, és sok helyről kipusztítják őket.

Sajnos a településeinken zajló kémiai szúnyogirtás is gyakran épp a szaporodási időszakukban történik, így az éjjel repülő hímeket könnyen eléri a mérgező köd, melyet az utcákat bejáró autókból juttatnak a levegőbe. De a növényzetben lapuló nőstények sincsenek biztonságban a komoly ökológiai pusztítást eredményező szúnyoggyérítés idején.

Egy másik nagyon jelentős probléma a fényszennyezés, hiszen az evolúció nem készítette fel ezeket a kis lényeket arra az új keletű jelenségre, amelyet szintén mi, emberek produkálunk. Amióta csak létezik a Föld, az éjszaka a sötétség időszaka, melyet csupán a távoli csillagok pislákoló fénye és a Holdról visszaverődő napfény zavarhatott meg az elmúlt évmilliárdok során. Azonban az elektromosság elterjedése révén mindössze néhány emberöltővel ezelőtt ez a természetes állapot jelentősen megváltozott.
Az utcai lámpák, a házunk körüli fényforrások, sőt, a ma divatos és csupán dekorációs célt szolgáló kerti világítások is mesterséges fénnyel szennyezik az éjszakát. Ez nagyon megzavarja a rovarokat, és a szentjánosbogarak pártalálási esélyei is jelentősen lecsökkennek.

Hogyan tegyük a kertünket számukra ideális élőhellyé?

A napjainkban népszerű rövidre nyírt pázsit, tujasor és térkő kombinációja ökológiai sivatagot eredményez, melyben alig néhány élőlény tud fennmaradni. Ha a kertünk ezt a túlságosan rendezett irányzatot képviseli, netán a gyepünk is csalóka műanyagból van (ahogy ez ma egyre inkább divattá válik), akkor a természet sokszínűségét gyakorlatilag száműzzük a portánkról, így a szentjánosbogarak felbukkanásában se nagyon reménykedjünk!

Ha viszont kertünk kialakításában figyelembe vesszük az élővilág igényeit, és portánk nyíratlan területekkel, dúsan beültetett cserjés szigetekkel, árnyékot adó fákkal, esetleg kis tóval kínál változatos élőhelyet, akkor lokálisan nagyban segítjük a biológiai sokféleség kialakulását. Ha nem használunk vegyszereket, és néhány csigát is megtűrünk a kertben, akkor nagyon jó úton járunk, és már csak néhány lényeges „apróságra” kell odafigyelnünk.

Kerüljük a kerti díszvilágítást!

Napjainkban a ledes lámpák, napelemes irányfények, olcsó dekorációs világító termékek nagyon népszerűek a kertekben. Sok tulajdonos a jó ízlés határát feszegetve telepíti ezeket az eszközöket, melyek gyakorlati haszna minimális, legfeljebb esztétikai élményt nyújtanak számunkra, az élővilágnak viszont nem kedveznek.

A szentjánosbogarak számára pedig kifejezetten pusztító hatásúak, hiszen a nőstények fényerő tekintetében nem képesek felvenni a versenyt a mesterséges fényforrásokkal, így a hímek hiába keresik az aprócska zöld pontokat a megvilágított éjszakában.

Az ivarérett egyedeknek legfeljebb 10 napjuk van arra, hogy egymásra találjanak. Ezt követően életenergiájuk elfogy. Ha nem tudnak szaporodni, akkor néhány sikertelen év után egyszerűen eltűnik a faj a kertünkből mindössze néhány felesleges díszlámpa miatt. Megéri? Ha már nem tartózkodunk kint, nyugodtan kapcsoljuk le a kerti fényeket!

Ne távolítsuk el a kertből az ősszel lehulló leveleket!

A szentjánosbogarak lárváinak többéves fejlődésük során biztos menedéket kell találniuk a tél hidege elől. Így többnyire – számos beporzóhoz és egyéb élőlényhez hasonlóan – az ősszel lehulló levelek között keresnek menedéket.
Sajnos azonban az őszi lombok összegereblyézése jelenleg általános eleme a kertkultúránknak. Egy berögzült, hibás szemléletnek köszönhetően rendetlennek számít az a kertész, aki szeptembertől november végéig nem ragad gereblyét legalább néhány naponta. Egészen addig, míg a talaj végül makulátlanul tiszta és természetellenesen védtelen lesz, mire a téli fagyok megérkeznek.

Ráadásul a feltakarított leveleket többnyire be is zsákoljuk és elvitetjük a hulladékszállító autókkal. Így a szentjánosbogarakat nemcsak megfosztjuk a telelőhelyektől, hanem még fülledt zsákokban való pusztulásra is ítéljük őket.

Ha túl is élik a szállítást, a szeméttelepen vagy a komposztálótelepeken nem fognak megmaradni. Kertünk pedig mindenképpen szegényebbé válik a kilakoltatásuk révén.

A rend és a tisztaság házon belül fontos dolog, de ezt a szemléletet ne vigyük magunkkal a kertbe! Egyes részeken hagyjuk meg az avart a talajon! Bizonyos területeken természetesen nyugodtan gereblyézzük össze, de ne szállíttassuk el, inkább halmozzuk fel egy-egy eldugott sarokban, vagy használjuk fel talajtakarásra a virágágyásokban! Így a komposztálódás során képződő tápanyag is kertünk hasznára válik, ugyanakkor a szentjánosbogarak is megtalálják nálunk az életben maradásukhoz szükséges feltételeket: a tápláléklelőhelyeket, a búvóhelyeket, a téli menedéket.

Minden apró tett számít

Bolygónkon az emberek által kiváltott ökológiai összeomlás zajlik, így egyénileg is mindent meg kell tennünk a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.
Ha fentieket megfogadjuk, és a leírtak szerint cselekszünk, akkor nemcsak a szentjánosbogaraknak, hanem összességében az élővilágnak kedvezünk. A legapróbb talajlakó lényektől kezdve a rovarokon át a madarakig és a kisemlősökig, mindennek segítünk.

Ha pedig egy júniusi estén aprócska világító pontot fedezünk fel a kertünk sötétjében, akkor joggal lehetünk büszkék és örömteliek, hiszen nagyon jó úton járunk!