A vörösbegyet (Erithacus rubecula) nem kell bemutatni senkinek: ez a kedves kismadár minden téli erdőben, fás területen megfigyelhető. Ilyenkor különösen a csupasz, havas fákon könnyen kiszúrható. Azonban jaj annak, aki a területére téved, mert azt agresszíven védelmezi.
A vörösbegy Európa egyik legismertebb és legkedveltebb madara, ikonikus narancsvörös mellfoltjával és bizalmas viselkedésével nehéz nem elmosolyodni a láttán. Magyarországon gyakori fészkelő, sok egyed át is telel itt. Nagysága 12,5–14 cm, tömege nagyjából 14–22 gramm, igen apró madár. Arca és melle narancsvörös, oldalai világosszürkék, háta barna, szeme nagy és sötét, ettől olyan bájos a megjelenése. A tojó és a hím hasonló színezetű, nehéz megkülönböztetni őket. Angliában különösen fontos madár, 1960 óta nem hivatalosan nemzeti jelkép. De hazánkban is jelentős, mutatom is, miért!
Kép: canva
Territoriális kismadár, aki télen is aktív
A vörösbegy remekül alkalmazkodik a körülményekhez. Gyakori lakója a ligetes erdőknek, parkoknak, kerteknek. De a természetet járva megfigyelheted az erdőszéleken, cserjésekben vagy patakpartokon is. Sőt, az urbanizált területeken is aktív, de azért kell neki a zöld. Télen leginkább a bokros, takarást adó élőhelyeket kedveli, és gyakran közelebb húzódik a településekhez.
Kapcsolódó bejegyzések
Ha a jövőben is sétálni akarunk a magyar erdőkben, cselekedni kell – Interjú
Az erdők extrém mértékben ki vannak téve a klímaváltozásnak, különösen az Alföldön. Merész és átgondolt döntések segíthetnek, egy sor megoldás létezik arra, miképp lehetnének ellenállóbbak az erdeink.
A vörösbegyek magányos madarak, szigorúan őrzik téli territóriumukat, nemcsak a hímek, hanem a tojók is. Ezért látni ritkán kettőt egyszerre: egymást üldözve, kergetve tartják fenn a távolságot. Napközben könnyen megfigyelhetők, hajnalban és napnyugta előtt a legmozgékonyabbak. Télen is aktívak, amíg világos van. Ha jobb az idő, és kertészkedsz, egy-egy vörösbegy gyakran „rád tapad, és követ”, hiszen ásás és gereblyézés közben kerülnek elő a legjobb falatok.
Kép: canva
Miért látjuk télen többször?
Télen a vörösbegy gyakrabban megfigyelhető, mivel a hideg miatt kisebb területet jár be. Mivel kevesebb a rovar, nagyobb eséllyel jön a madáretetőkre. Mindenesetre télen is igyekszik rovarok után kutatni, de a bogyókat is szívesen fogyasztja: a tűztövis, a galagonya vagy a madárberkenye is beleillik az étrendjébe. Az etetőn az alábbiaknak fog örülni:
- lisztkukac (nagyon nagy kedvenc),
- földimogyoró (darált),
- magkeverék (apró szemű),
- alma (darabolva),
- faggyúgolyó (bogyós, rovaros).
A napraforgómagot többnyire nem képes feltörni, ezért ritkán fogyasztja.
Kép: canva
A téli biodiverzitás fenntartója
Kétségkívül fontos szereplője a táplálékláncnak. A vörösbegy nagy mennyiségben fogyaszt kártevő rovarokat, hernyókat és talajlakó kártevő lárvákat. Ezért a kertben értékes „biológiai fegyver”. Hatékonyan terjeszti a magokat is: ősszel és télen sokféle bogyós növény termését fogyasztja, a cserjék magjait széthurcolja, ezzel elősegíti a természetes cserjésedést, az erdőszélek kialakulását.
Kapcsolódó bejegyzések
Madáretetési kisokos környezetbarát megoldásokkal
Tudtad, hogy a madáretetést nem csak tél elején lehet elkezdeni? Leszámolunk néhány tévhittel, és mutatunk ötleteket madáretetők készítéséhez.
Mivel érzékeny az aljnövényzet túlzott irtására, a rovarállomány csökkenésére, valamint a zaj- és fényterhelésre, jelentős jelzőfaj. Jelenléte megmutatja a kert vagy az erdőrész egészségét. Aktívan táplálkozik akkor is, amikor sok énekesmadár már dél felé húzódott, vagy csapatban telel. Így télen is mozgatja a táplálékhálózati folyamatokat.
Kép: canva
A karácsony madara
Elnevezése sok nyelvben „karácsonyi madár” (angolul: robin), mert télen is nagyon aktív. Sőt, a brit kultúrában a vörösbegy az egyik legismertebb karácsonyi jelkép. Szinte minden karácsonyi képeslapon, díszen vagy csomagoláson megjelenik. Ennek forrása eredetileg a Victorian-kori postások piros egyenruhája, akiket „redbreast”-nek becéztek. A „karácsonyi üzenetet hozó vörös ruhás postást” szimbolikusan vörösbegyként ábrázolták a képeslapokon.
A vörösbegy télen is énekel, ami ritkaság a madarak között. A legtöbb énekesmadár télre elhallgat, de a vörösbegy hangját éjszaka is gyakran hallani, ha van közvilágítás, sőt a tojók is dalra fakadnak (ami szintén szokatlan az énekesmadarak között). Az éneklés télen a territórium védelmét szolgálja, nem udvarlást jelez.
A vörös szín a legfőbb territoriális jelzés, ezért a vörösbegy erősen reagál a piros színre. Régi megfigyelések szerint a hímek még a piros rongydarabokra is támadnak, mert riválisnak hiszik őket. A jellegzetes narancsvörös mellfolt a faj kommunikációjának egyik legfontosabb eleme. A vörösbegy több európai kultúrában védelmező madár, a jószerencse jelzője, valamint a tűz őrzője is.
Kép: canva
Kicsi, de annál agresszívebb
A vörösbegy nagyon „bátor” vagy inkább stratégiailag ravasz madár hírében áll. Úgy tűnhet, hogy közel merészkedik az emberekhez, de elsősorban együttműködést próbál kialakítani az emberrel: szívesen közelít a kertmunkához, az ásáshoz, mert így hozzájut a talajlakók jelentette zsákmányhoz. Ez tanult, nem pedig ösztönös viselkedés. A vörösbegyek Kelet-Európában sokkal félénkebbek, mint Angliában.
Európában az egyik legagresszívebb kistestű énekesmadár. Bár aranyosnak tűnik, területvédőként képes súlyos harcot vívni akár nagyobb madarakkal is. Így télen is populációszabályozó szerepe van. A territórium rendkívül fontos számára a szegényes téli élelemkínálat miatt.
Kiemelt kép: canva
