A sótalanító üzemek nemcsak létfontosságúak, hanem egyben sérülékeny, stratégiai célpontok is.
Az Energiastratégia Intézet publikációja rámutat arra, hogy a Perzsa-öböl és az Arab-öböl térsége a világ egyik legsúlyosabb vízhiánnyal küzdő régiója, az ottani államok vízellátása pedig nagymértékben a sótalanított tengervízen alapul. Az idei iráni konfliktus – különösen az amerikai–izraeli katonai műveletek és az iráni válaszlépések – viszont rávilágítottak a térség vízinfrastruktúrájának sérülékenységére. Az iráni külügyminiszter beszámolója szerint akkor, amikor amerikai csapás érte a Hormuzi-szorosnál fekvő Kesm-sziget egyik sótalanító üzemét, 30 falu maradt vízellátás nélkül. Nem sokkal később Bahrein vezetése számolt be arról, hogy egy iráni drón okozott kárt az ország egyik sótalanító létesítményében. Mindez rávilágít arra, hogy a térségben a vízellátás, illetve a vízinfrastruktúra egyre inkább a katonai műveletek célpontjává válhat.
Kapcsolódó bejegyzések
Új közel-keleti válság, régi európai dilemmák
A konfliktus egyik stratégiai gócpontja a Hormuzi-szoros, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének mintegy 20 százaléka halad át.
A Perzsa-öböl menti arab államok alapvető természeti sajátossága, hogy a sivatagos környezet miatt nincsenek állandó folyóik. Bár időszakos vízfolyások, úgynevezett vádik előfordulnak a területükön, ezekre nem lehet stabil vízellátást alapozni, hiszen csak esőzések idején szállítanak vizet, ez viszont a térségben ritka. Emiatt a régiós országok hagyományosan inkább a felszín alatti vízkészletekre és a sótalanított tengervízre támaszkodnak, hogy gyorsan növekvő városaik, illetve ipari zónáik és mezőgazdasági területeik vízigényét kielégítsék.
Jól mutatja, hogy a térség mennyire rászorul a sótalanításra az, hogy az ENSZ évi 500 köbméter/fő vízmennyiség alatt beszél „abszolút vízhiányról”, az öböl menti arab országok átlagos természetesédesvíz-ellátottsága pedig mindössze 120 köbméter/fő évente, vagyis a határérték alig egynegyede.
Kapcsolódó bejegyzések
Energiaátmenet a Perzsa-öbölben – Hol tart most, és mi várható a jövőben?
A legtöbb arab olajmonarchia célja, hogy pár évtizeden belül elérje a nettó zéró kibocsátást.
A legfrissebb adatok szerint a hat öböl menti állam – Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – a világ teljes sótalanítottvíz-termelésének mintegy 40%-át teljesíti, és területükön több mint 400 sótalanító üzem működik, melyek évente 7,2 milliárd köbméter édesvizet állítanak elő, teljes kapacitásuk pedig eléri a 26,4 milliárd köbmétert is. A térség vízbiztonsága jelentős mértékben függ a tengervíz sótalanításától, hiszen e technológia nélkül a régió gyorsan növekvő, 62 milliós lakosságának ivóvízigénye, illetve gazdaságának vízszükséglete sem lenne biztosítható.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva