Tóth Andi zero hulladék aktivista, három gyermekes édesanya, blogger. Rendszeres tart workshopokat, szemléletformáló projekt órákat környezetvédelmi és fenntarthatósági rendezvényeken, iskolákban és fórumokon.
Miközben a Greendex olvasónak kerestem kifejezetten inspiráló interjúalanyokat, egy kérdést osztottam meg az egyik női közösségi csoportba is, hogy kit ajánlanak nekem erre a célra. Döbbenten tapasztaltam, hogy 70 százalékban Tóth Andi munkásságát és személyét (is) javasolták.
Pauer Krisztina interjúja.
Honnan ered ez a szuper környezettudatos életmód? Kérlek, mesélj egy picit magadról.
Amióta az eszemet tudom, mindig is érdekelt a környezettudatosság, de a fordulópont az életemnél a gyermekeim születése volt, hiszen akkor kezdtem el igazán figyelni az étkezésemre. Lehetőleg bio dolgokat, vagy minimális vegyszerrel kezelt gyümölcsöket élelmiszereket fogyasztottunk, majd minden a mosható pelenkákkal folytatódott…
Úgy tudom, hogy a legnagyobb inspirációt egy Bea Johnsonról szóló cikk adta, aki célul tűzte ki magának a hulladékmentes életet.
Igen. 2016 januárjában akadtam egy cikkre, ami a „megvilágosodást” hozta. Drasztikusan és gyors léptekkel haladva elkezdtem változtatni mindenen és szerencsére a család is jól fogadta. Most ott tartunk, hogy nagyjából 90 százalékkal csökkent a havi szemetünk mennyisége ahhoz képest, amit korábban termeltünk.
Nézegettem a közösségi média csatornáidat, amelyek a Háztartásom hulladék nélkül néven ismerhetnek. Mesélnél ezeknek a platformoknak a születéséről? Mi alapján válogatod meg a bejegyzéseidet?
A kezdet nehéz volt és tudni kell rólam, hogy egy olyan típusú ember vagyok, hogy nem bírok nyugton maradni. Mindig kell valami, amivel foglalkozhatok, egy cél, egy kihívás, lehet ez akár egy lakberendezés, egy költözés vagy akár az életmódbeli váltás, így hát elkezdtem blogot írni, ami fokozatosan lett egyre látogatottabb.
Aztán idővel elindítottam a saját Facebook oldalam is, ahol kicsit összeszedettebben, hosszabb cikkeket, vagy olyan témákat tudtam megosztani, amelyek érdekeltek. Ahogy teltek az évek, úgy egyre több tapasztalatomat osztottam meg a különböző online felületeken, egyre több magánszemély és intézmény keresett meg azzal, hogy segítsek nekik tanácsadóként, előadóként. Majd 2018 őszére megjelent a Dobd ki a szemetest! Hulladékcsökkentés lépésről lépésre című könyvem nyomtatott verziója (majd pár hónap csúszással az elektronikus változat is) is, amelyből 2019 végére elkészült a bővített kiadás. A könyv, bármiféle marketing eszköz használata nélkül, eddig több mint 5000 példányban fogyott el, s rendkívül büszke vagyok, hiszen ez azt igazolja, hogy az emberek nyitottak a valódi környezettudatos változtatásokra.
Akkor már ez a hivatásoddá is vált…
Igen is meg nem is. Egy fél éve ugyanúgy én is rendesen 8-10 órában dolgoztam naponta, igaz többnyire home office-ban tudtam ezt csinálni, és így rugalmasabban tudtam kezelni a hulladék mentes életmódhoz kötődő mindenféle megjelenéseimet. Az elmúlt évek során egyre több olyan megkeresést kaptam, hogy előadásokat, workshopokat tartsak intézményeknek, non-profit vagy profit orientált szervezeteknek egyaránt. A napi 8-10 óra munka mellett eljutottam arra a szintre, amikor már hetente 4-5 alkalommal mentem az ország több pontjára és így már sok volt a kettő egyszerre. Hosszabb mérlegelés után a családi kupaktanács összeült és megbeszéltük, hogy adjunk neki egy esélyt. „Tökéletes időzítéssel” idén januártól leadtam a másik munkahelyemet és már csak ezzel foglalkozom…
Andi, segíts, kérlek a téma iránt épp csak érdeklődő olvasóinknak! Mit is jelent a zero waste? Mit takar a fogalom a mindennapjainkban?
A zero waste egy angol nyelvű kifejezés, amely szó szerinti fordításban nulla hulladékot jelent. Gyakorlatban ez azt a fajta életmódot, tevékenységeket jelenti, amelyben a célunk a hulladék termelésünk minimalizálása, hiszen az mindenki számára talán már egyértelmű, hogy a keletkező hulladékok (elsősorban a műanyag hulladékok) mekkora problémát okoznak a környezetünknek, a bolygónak. A mindennapjaink során elénk kerülő döntéseinknél környezettudatosan olyan megoldásokat preferálunk, amely a lehető legkevesebb mennyiségű hulladék keletkezését vonja maga után. Ez nem csupán a háztartásokra értelmezhető, hanem az életünk minden területére, legyen az szórakozás, munka, család, gyereknevelés, tanulás, kirándulás.
Említetted, hogy ökolábnyom, meglátásod szerint egy átlagos 4 fős család, hogyan és miként tudja az ökolábnyomát csökkenteni. Esetleg feltudnál hozni gyakorlati példákat?
Erre nehéz válaszolni, mert gyakorlatilag minden egyes tevékenységünk maga után hagy kisebb-nagyobb ökológiai lábnyomot. Ha autóval utazunk, akkor az autónak nem csupán a károsanyag kibocsátása, de az autó legyártása, majd elhasználódását követően annak hulladékként való kezelése, mind hagy nyomot a környezetben. Ugyanilyen logika alapján, az életünk minden területén hagyunk nyomot magunk után, amely a környezetre valamilyen mértékben káros hatással van. A célunk, hogy ennek az össz ökológiai lábnyomnak a méretét minél jobban lecsökkentsük az életünk során. Ennek a hulladékcsökkentés csupán egy picike szelete, de szorosan kapcsolódik hozzá. Ahogy említettem, az autó vagy a repülőgép használat, is komoly környezetkárosító hatásúak. Ezért például, amennyiben van rá lehetőségünk (akár picit a komfortzónánk határait súrolva), válasszunk ezek helyett tömegközlekedési eszközöket, vagy üljünk kerékpárra, sétáljunk. Sokat tehetünk az ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében akkor is, ha az energia és a vízfogyasztásunkra odafigyelünk.
Összességében azt gondolom, hogy az élet minden területén komolyan tudjuk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat, ha a fogyasztásunkat (fogyó vagy tartós eszközök esetén egyaránt, beleszámítva a különféle energiafelhasználást is) lecsökkentjük. A fogyasztás csökkentése nem jelenti azonban azt, hogy szegényebben kellene élnünk. Ugyanis a fogyasztás csökkentése leggyakrabban ott jelentkezik, amikor unalmunkban például egy bevásárló központban megvásárolunk mindenféle tárgyakat, amelyekre valójában nincs is szükségünk, ahelyett, hogy például egy sokkal élménydúsabb kirándulást vagy egyéb szórakozási lehetőséget választanánk.
Hiszem, és tapasztalom is, hogy a fogyasztás csökkentése nem jelenti az életminőség romlását, sőt egy sokkal kiegyensúlyozottabb, jó értelemben vett lassabb és mindenképpen boldogabb életet hoz magával.
