Egy új tanulmány szerint a globális éghajlati cél teljesítése 2050-ig mintegy 8 millióval növelné a nettó munkahelyek számát. A One Earth tudományos folyóiratban megjelent tanulmány, amelyben a kutatók globális adathalmazt hoztak létre az energetikai munkahelyek lábnyomáról 50 országban, köztük a főbb fosszilis tüzelőanyag-termelő gazdaságokban, megállapította, hogy jelenleg becslések szerint 18 millió ember dolgozik az energiaiparban, ami az éghajlati célok teljesülése esetén 26 millióra nőhet.
Korábbi kutatások szerint az éghajlat-politika 20 millióval vagy annál is többel növelheti a nettó energiaipari munkahelyek számát, ugyanakkor ez az elemzés csak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak empirikus adataira támaszkodott, és az eredményeket a világ többi részére általánosította egy szorzószám segítségével. Az adatok azonban drámaian eltérnek az egyes régiókban, többek között a technológia és a szakszervezeti szerveződések aránya közötti különbségek miatt. Jól illusztrálja az eltéréseket, hogy 1 millió tonna szén kitermeléséhez Indiában 725, míg az Egyesült Államokban 73 munkavállaló szükséges.
A legutóbbi elemzés az ilyen foglalkoztatási tényezőket egy globális adathalmazban (beleértve a fosszilis tüzelőanyagokat használó kulcsfontosságú, nem OECD-gazdaságokat, például Oroszországot, Indiát és Kínát) ötvözte egy integrált értékelési modellel, amely az éghajlatváltozás költségeinek előrejelzéséhez az éghajlati és gazdasági becsléseket is összeveti.
Ez az adatkészlet a szorzók használata helyett inkább a valósághoz igazítja az elemzést.
– mondta a tanulmány egyik szerzője, Dr. Sandeep Pai, aki a kanadai Brit Columbia Egyetem erőforrás-, környezetvédelmi és fenntarthatósági intézetének munkatársa.
Az elemzés szerint az energiaágazatban 2050-re az összes munkahely 84%-a a megújuló energiaforrások ágazatában, 11%-a a fosszilis tüzelőanyagokban és 5%-a az atomenergiában lenne. Bár a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésével kapcsolatos munkahelyek száma meredeken csökken majd, a kutatók becslése szerint ezeket a veszteségeket ellensúlyozni fogja a nap- és szélerőművek gyártásával kapcsolatos munkahelyek növekedése, amelyekért az országok versenyezhetnek. Míg azonban a legtöbb országban nettó munkahely-növekedés várható, Kínában és a fosszilis tüzelőanyag-exportáló országokban, például Kanadában, Ausztráliában és Mexikóban nettó veszteségek várhatók.
Az tehát kétségtelen, hogy lesznek nyertesek és vesztesek. A nyertesek azok az emberek lesznek, akik ezeket a munkahelyeket a megújuló szektorban foglalják el, és ott vannak a friss levegő és a tisztább városok egészségügyi előnyei is. Pai szerint ugyanakkor bizonyos emberek, vállalatok és kormányok is az átmenet vesztesei lehetnek.
Egy igazságos átmenetért akarunk dolgozni, hogy senki ne maradjon le. A lényeg az, hogy ha a különböző országok politikája és társadalmi kontextusa nem igazodik egymáshoz, akkor szerintem ez a technológiai átmenet nem fog egyhamar megvalósulni.
emelte ki Pai.
Johannes Emmerling, az olaszországi RFF-CMCC Európai Közgazdasági és Környezetvédelmi Intézet környezetvédelmi közgazdásza, a tanulmány másik szerzője elismerte, hogy az elemzés nem vette figyelembe a készségbeli hiányosságokat. A fosszilis tüzelőanyag-iparban dolgozó emberek ugyanis nem feltétlenül rendelkeznek a megújuló ágazatban végzett munkák elvégzéséhez szükséges szakértelemmel vagy tapasztalattal, de mivel kevés becslés létezik a munkahelyekről, mivel a világ a zöldebb jövő felé törekszik, a hangsúly a becslések pontosításán van illetve a készségek feltérképezése jelenti a kutatás következő irányát.
(Guardian)
(fotó: pexels – Los Muertos Crew)