A rekultiváció az elpusztult természeti környezet eredeti állapotának a visszaállítása. A folyamat során egy alapvetően emberi tevékenység következtében károsodott területet a tájba illeszkedő, rendeltetésszerű mezőgazdasági vagy erdőgazdasági művelésre alkalmas állapotba hoznak.
A rekultivációt általában kármentesítés után vagy egy hulladéktározó létesítmény bezárását követően alkalmazzák. Hulladéklerakók esetében azonban akár a mezőgazdasági, akár az erdőgazdasági hasznosítás egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben valósítható meg.
A folyamat általában két részből áll, melyek egymásra épülnek: technikai és biológiai fázisból.
A technikai rekultiváció olyan műveletek összessége, amelyek következtében a károsodott terület alkalmassá válik mezőgazdasági célú használatra, művelésre. A technikai fázis arra szolgál, hogy előkészítse a biológiai folyamatot.
A biológiai rekultiváció olyan agronómiai műveletek sora, amelyek hatására a károsodott terület talajbiológiai, talajkémiai, vízgazdálkodási tulajdonságai fokozatosan javulnak, így a terület alkalmassá válik rendeltetésszerű mezőgazdasági, erdészeti hasznosításra.