A tavasz beköszöntével több helyen találkozhatunk aranysárga virágokban pompázó fákkal és cserjékkel. Nem egyértelmű azonban, hogy az aranyos elnevezés pontosan melyik fajt jelöli. Nézzük, mi a különbség az aranyeső és az aranyfa között!
Aranyeső vagy aranycserje?
Sokan nem használják helyesen a két nevet, az aranyesőt és az aranycserjét vagy más néven aranyfát. A nevek körüli probléma gyökere, hogy gyakran az aranycserjét is helytelenül aranyesőnek nevezik. A két növény teljesen különbözik egymástól, csak két dologban hasonlóak. Mindkettő virágai aranysárgák, illetve mindkét növénynek mérgező magjai vannak – magyarázza Megyeri Szabolcs kertészmérnök.
Kapcsolódó bejegyzések
Így pusztítják az élővilágot az aranyvesszők
Sárga, szép és még gyógyíthat is. Az aranyvesszőfajokkal látszólag semmi gond nincs. Valójában azonban hazánk legnagyobb ökológiai károkat okozó inváziós fajai közé tartoznak. Persze nem a saját hibájukból.
Aranyeső
Az aranyeső (Laburnum) a hüvelyesek rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak családjába tartozó nemzetség. A növény Európa déli területein őshonos, Franciaországtól egészen a Balkán-félszigetig. Magyar nevét aranysárga, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta. Két faj tartozik ide, a havasi aranyeső (Laburnum alpinum) és a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides). Kerti növényként általában az ezek keresztezésével kapott hibridet, a hosszúfürtű aranyesőt (Laburnum × watereri) ültetik, amely gyakran meddő. Ez utóbbi leggyakoribb fatája Vossii névre hallgat, a virágzata az 50 centimétert is meghaladja.
A hazánkban teljesen fagytűrő, lombhullató cserje késő tavasszal, áprilisban–májusban hozza sárga színű pillangós, lecsüngő, fürtös virágzatát. Az igen elterjedt, felálló ágú cserje akár 6–8 méteresre is megnőhet. Virágai édes illatúak. A növény eleinte felfelé törő ágakat fejleszt, amelyek aztán később kissé lefelé hajlanak. Habitusa és feltűnő színű virágzata miatt jobb szoliterként telepíteni, és nem vegyíteni más, szintén feltűnő virágokkal díszítő fajokkal. A kissé meszes, szárazabb, de tápanyagban gazdag talajon érzi jól magát, és kedveli a napos helyeket.
Szoliter növényeknek tekinthetjük azokat az évelőket, cserjéket, fákat, melyeknek önmagukban is nagy díszítőértékük van, és ezt hangsúlyozni törekszünk. A célunk minél jobban felhívni rájuk a figyelmet, ezért sokszor magányos növényekként telepítjük őket. A szoliter növények funkciója, hogy vonzzák a tekintetet színükkel, formájukkal, és ezzel egyidejűleg meghatározzák a kert hangulatát is.
Aranycserje
Az aranyfa vagy aranycserje (Forsythia) az olajfafélék családjába tartozó nemzetség. Latin nevét William Forsyth-ról, a kensingtoni botanikus kert egykori igazgatójáról kapta. Kínai neve csin-csung, azaz aranycsengő.
Az aranyfa felálló vagy lehajló ágú cserje. Levelei az ágak két oldalán átellenesen nőnek, négycimpájú virágai pedig magányosan vagy csoportosan a szárcsomóból nyílnak a vesszők teljes hosszában, lombfakadás előtt, illetve vele egy időben. Az aranyfa közepes igényű cserje, a nem túl száraz talajon szépen mutat, és legfőképpen a félárnyékos és a naposabb helyeket kedveli.
Fás, esetleg zölddugványozással is szaporítható. Nagy előnye, hogy fagytűrő, télálló. Mivel az aranyfa virágai még lombfakadás előtt kinyílnak, ezzel már igen korán örömet szerez a kertben. A növény azonban gyorsan elvirágzik, ezt követően pedig élénkzöld leveleivel beleolvad a környezetébe. Talán ez az ára annak, hogy az aranyfa az egyike a legkorábban virágzó cserjéknek.
Kapcsolódó bejegyzések
Ezektől a növényektől tartsd távol gyermekedet és házikedvenceidet!
Környezetünk tele van olyan növényekkel, amelyeket gyerekkel, kutyával és macskával jobb elkerülni.
Jó tudni!
Az aranyesőfajok minden része, különösképp a termésük erősen mérgező alkaloidokat tartalmaz. Bárminemű alkalmazásuk tilos, szerepelnek az OGYÉI tiltólistáján is. Akár a kertben való elültetésükkor, akár a természetjárás során legyünk nagyon óvatosak velük!
Fotók: Canva
