A tudósok manapság kulcsfontosságú indikátorként tekintenek az egyes pingvinfajokra, melyek segíthetnek megérteni az Antarktisz környékén végbemenő éghajlatváltozási trendeket.
A klímakutatóknak nincs könnyű dolguk a Déli-sark távoli, kietlen és zord vidékeinek vizsgálatában, viszont a pingvinek jó támpontot adnak a munkájukhoz. A madarakat könnyebb nyomon követni mint más fajokat, hiszen a szárazföldön fészkelnek, és sok nyomot hagynak maguk után, például fekete tollaik képében, melyeket könnyű észrevenni a fehér pusztaságban.
A pingvinfészkek megszámlálásával megtudhatjuk, hány pingvin él egy kolóniában, évente hány fiókát hoznak. Ez a szám a környezeti feltételek függvényében nőhet és csökkenhet is.
–mondta Alex Borowicz, a New York-i Stony Brook Egyetem sarkkutatója
A jelenségre kiváló példát jelent két faj, a szamárpingvin illetve az Adélie-pingvin esete. Amikor a 20. század második felében az Antarktiszi-félszigeten gyors hőmérséklet-emelkedés következett be, és a tengeri jég mennyisége csökkenésnek indult, a szamárpingvinek gyors terjeszkedésbe kezdtek. Ők ugyanis nem kedvelik a jégtáblákat, elsősorban a part közelében táplálkoznak.
Kapcsolódó bejegyzések
Messzire szakadt otthonától a kicsi pingvin
A helybéliek először partra sodródott játéknak hitték, később vették csak észre, hogy a fura labdaszerű valami mozog.
Ezzel párhuzamosan az Adélie-pingvinek, melyek a jégtáblákra vannak utalva a táplálkozás és a szaporodás során is, visszaszorultak egyes területekről. A felmelegedés következtében egyébként utóbbi fajnál megfigyelték a populációk jelentős, 65%-os csökkenését, miközben a faj egyedszáma összességében növekszik.
Amikor Adélie-pingvineket találunk, akkor lehet tudni, hogy jégtáblák vannak a közelben. Amikor azonban azt látjuk, hogy a tengeri jég csökken vagy teljesen eltűnik, akkor lehet tudni hogy hamarosan a helyi Adélie populáció is jelentősen csökkenni fog.
–mondta David Ainley biológus
(Reuters)