Az úgynevezett higroszkópos sók megkötik a légkörben található vízpárát, és ezáltal folyékony sós vizes oldat jön létre. Ezekre a sókra, egész pontosan erre a folyamatra épül az a hazai, számítógépes modellezéssel készült kutatás, amely azt mutatja be, hogy jelenleg a Marson hol és mikor lehet a legnagyobb eséllyel vízre bukkanni.

A kutatás részleteit bemutató publikációt az Icarus című szaklap tette közzé, és az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének kutatóinak, Pál Bernadettnek és Kereszturi Ákosnak a munkája.

A mostani kutatás jelentősége abban áll, hogy a marsi élet lehetőségeit vizsgáló projektek célpontjában épp a víz, mint az általunk ismert élet számára elengedhetetlenül fontos összetevő áll.

A kutatók álláspontja szerint a szomszédos Marson ugyan évmilliókkal ezelőtt még nagyobb mennyiségben volt jelen víz, azonban a gyenge gravitáció és a mágneses védőburok, vagyis a magnetoszféra hiánya miatt ennek nagy része mára az űrbe szökhetett. A bolygó maradék vízkészletei napjainkban vízpára, illetve túlnyomó részben jég formájában vannak jelen.

A vizsgált sós vizes oldatok jelentősége, hogy ezek jóval alacsonyabb hőmérsékleten is folyékony maradhatnak, és ilyen higroszkópos tulajdonságú sókat már a Phoenix űrszonda, később pedig a Curiosity marsjáró is talált.

Az elvi lehetőség tehát ezen oldatok jelenlétére adott. Természetesen ez biztosan csak a helyszínen, tehát a Marson végzett kísérleteknél derülhet ki. Eddig ugyan az elfolyósodás folyamatára irányuló helyszíni kísérleteket még nem végeztek a vörös bolygón, de a tervek szerint 2023-ban már közvetlenül a planéta felszínén fogják először tanulmányozni az európai ExoMars programban ezt a folyamatot.

(Forrás: raketa.hu Kép: pixabay.com)