A nap, amikor elfogy a víz: Day Zero – Filmajánló

Nehéz elképzelni, hogy minden hajnalban két óriási ballonnal induljunk el beszerezni a napi létünkhöz szükséges vízmennyiséget, pedig sok embertársunk számára ez a realitás. Világszerte több mint 3 milliárd embert érint a vízhiány. A tudósok szerint a visszaszámlálás már elkezdődött: egyre közelebb a „Zéró Nap”, amikor végleg kiürülnek a csapok. A 2021-es Day Zero című dokumentumfilm 5 térséget bemutatva mutatja be a bolygóra leselkedő krónikus vízhiány veszélyét. Jelen cikkben ízelítőt adok a film által boncolgatott legjelentősebb témakörökből.

A vízhiány következményeit már javában saját bőrén érezheti a Föld lakosságának jelentős része. Legyen szó polgárháborúkról, utcai harcokról, erdőtüzekről vagy más természeti katasztrófákról, a készletek csökkenésének súlyos hatásai egyértelműek. A civilizációnk és az ökoszisztéma működéséhez, fenntartásához elengedhetetlen a szó szerint életet jelentő víz.

„A vízen keresztül beszél hozzánk a természet. Itt az ideje, hogy hallgassunk a szavára” – szólal fel a filmben Carlos Nobre, brazil tudós.

Vizsgáljuk hát meg a Day Zero által bemutatott térségek helyzetét és az egyre nagyobb mértéket öltő vízhiány hátterét! Ha kíváncsi vagy a részletekre és a teljes, 70 perces filmre, akkor tekintsd meg az Amazon Prime oldalán!

Veszélyben a floridai High Springs, a világ egyik természeti csodája!

Több ezer tó, több tucat folyó zöld köntösben, keresztül-kasul Florida államon: High Springs valóságos földi paradicsom. A város vízkészlete évszázadokon át látta el az államot, napjainkban azonban egy ijesztő történet bontakozik ki a felszín alatt, ami a globális vízproblémákra is magyarázattal szolgál.

A floridai víztározó több millió négyzetkilométeren terül el, és a világ legnagyobb édesvizű vízforrásaként tartják számon. A fogyasztásra alkalmas vizeink harmadát a föld alól nyerjük, a floridaihoz hasonló, gigantikus méretű víztározókból. Százszor annyi vizet tárolnak, mint a felszín feletti tavak, folyók összesen.

Megismerkedhetünk a filmben Jillel, egy helyi búvárral, aki gyakran kalandozik a víztározó csatornáinak rejtett bugyraiban. Számára olyan érzés a titokzatos útvonalak felfedezése, mintha a bolygó rejtett – a körforgás fenntartásához szükséges – érrendszerében lubickolna. Merülései során az utóbbi években azonban változásokat észlelt a víztározó állapotát és ökoszisztémáját illetően.

Állítása szerint a víz áramlása lelassult, mintha csak megbetegedett volna. A növényvilág egyre intenzívebb ritkulását, mára szinte eltűnését, algásodását is észlelte. A vízminőség romlását elsősorban a mezőgazdaság általi szennyezés vagy egyszerűen az egyre növekvő vízfelhasználás idézi elő. A film részletekbe menően taglalja a floridai víztározó megkerülhetetlen jelentőségét a terület vízellátásában.

Kalifornia, az USA legnépesebb tagállama és az aszályok otthona

Kalifornia a közelmúltban több ezer éves rekordot döntött az aszály és a szárazság terén. Jay Famiglietti, víztudományi szakértő a NASA segítségével nagyszabású űrprojektbe fogott, melynek során felmérték, milyen állapotban van a bolygó vízkészlete.

Az úgynevezett „GRACE misszió” a Föld vizeinek mozgását vizsgálta, illetve ezek változásait. Két busz méretű műhold járta körbe a planétát, amelyek felmérték, mely térségek veszítik vagy éppen nyerik a legtöbb vizet. A projekt áttörő sikerrel zárult, azonban az eredményei révén ijesztő felfedezések láttak napvilágot.

Világszerte több mint 2 milliárd ember szorul a víztározókból származó vízre a mezőgazdasághoz és a napi életvitelhez. A kutatás bebizonyította, hogy sokkal gyorsabban veszítenek a tartalékaiból, mint ahogy ezt korábban hittük.

A bolygó víztározóinak több mint a fele átbillent az úgynevezett fenntarthatósági ponton. Ez azt jelenti, hogy egyre csökken a víz mennyisége, és egyre közeledik a tározó kiürülésének a veszélye, vagyis a „Zéró Nap” a térség számára.

Fokváros, a vízkrízis frontvonala

Dél-Afrikában a fokvárosiak számára az életben maradáshoz szükséges vízmennyiség beszerzése túlzás nélkül mindennapos harc. A turisták a várost még mindig a bolygó nászutasfellegvárának tartják, azonban egyre több régióban a műanyag flakonok és ballonok egész hada árulkodik egy másik történetről.

Minden reggel hosszasan kígyózó sorokat látni a város egyes részeiben. Az emberek azért állnak sorban akár órákon át, hogy beszerezzék a napi szükségleteikhez épphogy elegendő vízmennyiséget. Számukra minden egyes nap pontosan ugyanúgy kezdődik.

A tudósok megfigyelték, hogy 1980 óta súlyosan megváltozott az esőzések természete Afrikában, illetve a klímaváltozás felerősödésével még inkább kiszámíthatatlanná vált. Fokváros büszke mediterrán éghajlatára, azonban ez az éghajlat változásban van. A jövő minden bizonnyal megjósolhatatlan nehézségek elé állítja majd a Dél-afrikai Köztársaság törvényhozó fővárosát.

Az elképesztő szárazságot fokozza az a tény is, hogy 20 év alatt több mint a duplájára nőtt a területen a populáció. A kereslet nő, a kínálat azonban egyre csökken.

A dokumentumfilm bemutatja a Theewaterskloof-gátat, Fokváros legnagyobb víztározóját is. A kezdetben több ezer milliárd liter vizet tároló gát egyfajta játszótérként szolgált a lakosok számára, miközben gazdag vadvilág és virágzó ökoszisztéma jellemezte.

A gát 40 éven át gond nélkül látta el a város szükségleteit, azonban a súlyos szárazságnak köszönhetően ma már szinte rá sem lehet ismerni. A helyén elsivatagosodott csendélettel találkozhatunk, amit a film hatásos vágással érzékeltet.

A Day Zero azt is megemlíti, hogy nemritkán zöld színű folyadék ömlik a csapból, és mivel nincs más választásuk az itt élőknek, ezt isszák. A kicsiket, gyermekeket féltik, nekik inkább az áruházakból vásárolnak palackozott vizet, ezeknek az ára azonban mára az égig emelkedett a készlethiány miatt.

Kansas, az amerikai mezőgazdaság zászlóshajója

A Kansasben található Calicrate Country USA teljes mezőgazdasági kibocsátásának 20%-áért felel. Itt ismerkedhetünk meg egy helyi farmerrel, aki családi vállalkozást vezet, több mint 1500 szarvasmarhát nevel a farmján.

A kisebb farmok azonban egyre inkább köddé válnak a területen. Nem ez az első eset. A film szót ejt az 1930-as években bekövetkezett nagy szárazságról és szélviharokról is. A termőföldeket betemette a por, sokan a világvégétől, az úgynevezett ítéletnaptól féltek. Ha az ítéletnap nem is, de az USA egyik legnagyobb természeti katasztrófája következett be azokban az években.

A tudósok 1940 környékén felfedezték az Oggalala víztározót, a világ egyik legnagyobb édesvizű forrását. Az Oggalala által nyújtott segítség elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy új életet leheljenek a mezőgazdaságba, amely azóta is virágzott, egészen mostanáig.

Mike, a helyi farmer az állattenyésztéssel kapcsolatos anomáliákra hívja fel a figyelmet, véleménye szerint a rendszer kudarcra van ítélve, és nem tartható fenn sokáig. Az állattenyésztéshez köthető vízfogyasztás ötszöröse annak, amit az egész emberiség elfogyaszt.

Mire a tányérodra kerül egy szaftos hamburger, addigra több mint 2200 liter víz „megy kárba” az elkészítése során. Egy steak esetében ez az adat az előző duplája.

A filmnek a szóban forgó részében megismerkedhetünk az állattenyésztés és a farmerélet nehézségeivel, emellett az 1930-as években tapasztalt természeti katasztrófák megismétlődésének veszélyeiről is megbizonyosodhatunk.

Az amazóniai esőerdő: édenkert a természet és a modern civilizáció tűzvonalában

Sokan úgy gondolják, hogy Brazíliában dől majd el a klímaváltozás, és végső soron az emberiség jövője. Az Amazonas térségében található a világ legnagyobb esőerdője, ahogy emlegetni szokták: a Föld tüdeje. Az utóbbi évtizedekben azonban az illegális erdőirtásoknak köszönhetően az erdőség ötöde szőrén-szálán eltűnt.

Az esőerdő tehát egy Texas méretű területét elveszítette, miközben a lakosság száma túllépte a 200 milliós határt is Brazíliában. A klímaváltozás fokozottan érinti a területet, a szárazság és a vízhiány egyre fokozódik, a közelégedettség pedig egyre csökken. Demonstrációk, tüntetések egész hada szerveződik szerte Brazíliában, amelyek a kormány figyelmét kívánják felhívni az éghajlatváltozás és a vízhiány veszélyeire.

A filmben megismerhetjük a már említett Carlos Nobre, brazil tudós misszióját, aki igyekszik tudatosítani a világban az esőerdő kiemelt jelentőségét. Párhuzamba állítja az emberi testtel: az esőerdő lélegzik, a benne található folyók pedig az élet körforgását mozdítják elő. Egyszóval a víz hasonló szerepet tölt be a természetben, mint a vér az emberi testben.

Az amazóniai esőerdő tizenhétszer akkora, mint a Brit-szigetek, a világ leggazdagabb bioszféráját tudhatja magáénak, egyesek szerint pedig nem más, mint a földi édenkert. Több ezer faj otthona 55 millió éve, az ember pedig egy új, de sajnos rákos sejtként funkcionáló albérlőnek számít a térségben.

A film részletesen bemutatja, milyen óriási jelentősége van az esőerdőnek, amely láthatatlan vízmolekulákat bocsát ki, melyekből felhők, végül eső lesz. Bámulatos körforgás ez, azonban az erdőirtások következtében a légkör szén-dioxid-koncentrációja emelkedik, ezáltal pedig a szárazság és a vízhiány is fokozódik.

A dokumentumfilm egy Carlos Nobre által feltett költői kérdéssel zárul:

„Mit tennél, ha tudnád, amit én tudok? Hamarosan kiderül, hiszen most rajtunk áll, hogy cselekedjünk, mielőtt túl késő lesz.”