Az ellenség már nem a spájzban van, bekúszott a testünkbe is. Jó ideje tudjuk, hogy a hatalmas haszonnal dolgozó, ipari mezőgazdaságban és élelmiszergyártásban érdekelt cégek szennyezik a földet, a vizeket, a levegőt. A természetet. Az életünket. Egy magyar professzor asszony és férje sokat tett és tesz azért, hogy tisztán lássunk, és így tisztán élhessünk. Hulej Emese interjúja.

– Nemrég a Népesedési Kerekasztal a kormányhoz fordult, hogy tiltsa be a glifozát gyomirtó szer használatát. Ezt a már rákkeltőnek minősített szert az ön férje és kutatótársa, Pusztai Árpád a huszonegyedik század DDT-jének nevezte. Valóban ilyen komoly a helyzet?

– A glifozátot a hetvenes években az egyik legzöldebb gyomirtó szerként engedélyezték, mondván, gyorsan, húsz perc alatt lebomlik, és az az útvonal, amelyen a hatását kifejti, nincs meg az állatok és az emberek szervezetében, tehát nem veszélyes rájuk. Csakhogy a méréseket nem vizes közegben végezték, márpedig a glifozát jól oldódik vízben. Ha egy területre kiszórják, az esővel bekerül a talajvízbe, onnan a folyókba, tavakba, tengerbe, csapvízbe. Mindenhová. Az utóbbi tíz évben az is kiderült, hogy bekerülve az emberi szervezetbe, felborítja az elsősorban a bélrendszerben élő mikroorganizmusok egyensúlyát, úgy, hogy a minket segítőket üti ki nagyobb arányban. A bélbaktériumok egyensúlyának felbomlása az alapja szinte minden gyulladásos és autoimmun betegségnek.

– Láttam egy plakátot, ahol Greenpeace-aktivisták maguk előtt tartott táblán mutatták, hány százalékban fordul elő a glifozát a vizeletükben. Döbbenetes volt. A Népesedési Kerekasztal a szer szaporodást gátló hatását is szóvá tette.

– A glifozát hormon jellegű anyagként is viselkedik, itt jelenik meg a termékenységgel való kapcsolata. Ahol nagy területen és nagy mennyiségben használják, ott a dolgozók és családjuk körében egyértelműen több volt a vetélés, a koraszülés. Már közegészségügyi adatok is bizonyítják a glifozát rákkeltő hatását, de azóta az is kiderült, hogy a szabadalmazó cég, a Monsanto bizonyos vizsgálati eredményeket eltitkolt. Vagyis annak tudatában engedélyeztették, hogy tudták, káros az egészségre. Az Európai Unióban most vizsgálódnak, és sajnos Magyarországot úgy tartják számon, mint a glifozát mellett szavazót. Mert állítólag nincs alternatíva.

– Talán egészen más irányban kellene gondolkodni, és végre arra fordítani minden kutatói energiát, hogyan lehetne fenntartható mezőgazdaságot megvalósítani.

– Ez lenne a megoldás, nem kérdés. De ahhoz sok mindenről másképpen kellene gondolkodni, például a gyomokról is. Amit ma a mezőgazdaságban gyomnak tartanak, sokszor gyógynövény, ehető táplálék. Az emberek ma a szupermarketbe mennek ennivalóért, de itt az én, az erdélyi havasok környékéről származó sógornőm példája. Mi a Balatonnál lakunk, mögöttünk hatalmas szabad zöld terület. Egyszer megérkezve vásárolni indultam, de Enikő azt mondta, ne menjek, készít ő ebédet. Miből? Kiment, kihúzta a tyúkhúrt, leszedte a csalán zöld hajtásait, a kertben talált egy ehető pozsgás növényt, ezekből lett egy finom, savanykás főzelék és jóízű saláta. Nem tudom, hány városi lakos találna magának valami ehetőt az erdőben vagy akár egy kertben.

– Rontja az esélyeket, hogy míg az első világháborúban az emberek tíz százaléka volt városlakó, ma hetvenöt százalékuk. Nagyon más életforma.

– És nagyon más gondolkodás. Eljutottunk odáig, hogy az emberek nem tudják, milyen létfontosságú, hogy be legyünk kötve a természetbe. Ahhoz, hogy a szellemi, lelki, testi egészségünket megőrizzük, rendkívül fontos, hogy zöldben legyünk. Egy vizsgálat során két azonos képességű diákcsoporttal ugyanazt a tesztet íratták meg, és azok, akik eközben fákat, bokrokat láttak az ablakból, öt-tíz százalékkal jobban teljesítettek, mint azok, akik csak falakat. Szeretnénk azt hinni, hogy nem vagyunk a természet része, de ez nem igaz. Azok vagyunk.

– Kérdés, mi történik egy olyan fajjal, amelyik ostoba módon tönkreteszi a saját élőhelyét…

– Az ENSZ már arról rendel tanulmányt, mi lesz a Földdel az ember után… Állítólag ötven év kell hozzá, hogy a növényzet átvegye az uralmat az utak felett, kétszáz, hogy a házak felett is. Ötszáz év alatt bomlik le a kémiai, ezer év alatt az izotópszennyeződés. A műanyagok maradnak meg legtovább, több tízezer évig… Ez talán a legnagyobb probléma manapság. A műanyag nanorészecskék már ott vannak a gyerekek vérében.

Szöveg: Hulej Emese/ Fotó: Bulla Bea

A teljes interjú a Nők Lapja június 5-én megjelent, 2019/23. számában olvasható.

Forrás: https://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2019/06/06/ami-nem-taplal-csak-etet-kozeli-dr-bardocz-zsuzsanna/