Cikksorozatunkban nemzeti kincseinket, a magyar kutyafajtákat mutatjuk be, méghozzá nem a megszokott módon. Ahogyan az első részben írtuk, olyan emberek beszámolói következnek, akik számára nemcsak családtag, hanem munka-, illetve vadásztárs is az eb. Hiszen egy kutya akkor érzi igazán jól magát, és egy fajta akkor marad meg eredeti mivoltában, ha biztosítjuk számára azt a munkát, amelyre valójában született. A magyar agár után ezúttal is egy vadászkutya következik, egy ritka, de csodálatos fajta.

Az erdélyi kopó

Az erdélyi kopó története igen régre nyúlik vissza. A Kárpát-medencében már akkor éltek kopó típusú kutyák, amikor a honfoglaló magyarok és velük együtt saját kopóik megérkeztek. Ezek keveredéséből alakult ki az erdélyi kopó közvetlen őse, a pannon kopó.
A történelem során az erdélyi kopónak voltak rendkívül népszerű időszakai, később szinte teljesen eltűnt az állomány. Szerencsére az elkötelezett hívek nem hagyták veszni ezt a csodálatos kutyát, így ma is a kilenc magyar fajtánk egyike.

Cikkünkben Vágvölgyi Balázzsal beszélgettünk a különleges erdélyi kopókról.

Mióta tart erdélyi kopót, és miért pont erre a fajtára esett a választása?

Az első erdélyi kopóm 1996-ban került hozzám, hivatásos vadászként dolgoztam ekkor. Felmerült bennem az igény, hogy a téli vaddisznóhajtó szezonban legyen egy olyan kutyám, amely „színesebbé” teszi a falkát. A vadászatokon jellemzően terriereket és tacskókat alkalmaztak, én is ezekkel kezdem. Erdélyi kopót akkor még csak képeken láttam, illetve a szakirodalomban olvastam róla. Azóta viszont mindig van egy vagy két kopóm. Természetesen mindig tartottam más fajtákat is egy-egy feladathoz. 

Később, amikor párommal, Eszterrel megismerkedtünk, változott a helyzet. Eszter ugyanis 1991 óta tenyészti a fajtát, így jelenleg a hét kutyánkból hat erdélyi kopó. Egy féléves kölyök kivételével valamennyien dolgoznak is. Vaddisznóhajtó VAV vizsgájuk (Vadászati Alkalmassági Vizsgájuk) van. Egyikőjük nemzetközi munkavizsgával is rendelkezik, valamint teljesítette a munka championátus feltételeit is.

Milyen az erdélyi kopó jelleme? Milyen vele együtt élni?  

Az együttélés minősége sok mindentől függ. A kopó egy temperamentumos, nagy mozgásigényű, kissé makacs természetű vadászkutyafajta. Mindezek mellett rendkívül intelligens, tanulékony, gyermekszerető, otthon nyugodt és kiegyensúlyozott kutya. Ám annak, aki ezt a fajtát választja, tisztában kell lennie azzal, hogy az erdélyi kopó elsősorban vadászkutya és az együttélés akkor lesz vele kellemes, ha kellő időt fordítunk arra, hogy fizikailag és szellemileg is lefárasszuk. 

Mi a kopó igazi munkája?

Annak idején az erdélyi kopót nagyvad vadászatára használták. Ennek megfelelően, illetve ahhoz a környezethez – jellemzően a nehezen járható terepviszonyokhoz – alkalmazkodva alakult ki a fajta jelenlegi fenotípusa: atletikus, könnyed mozgású, nagy területek bejárására és lekeresésére alkalmas. Annak idején, mint ahogy most is, elvárás volt a kopóval szemben, hogy a fellelt vadat búvóhelyéről kimozdítsa, folyamatos hangadással akár kilométeres távolságra űzze, míg puskavégre nem sikerül keríteni.

Létezik egy olyan tévhit, hogy a kopó képes a vadat tudatosan a gazdája elé terelni. Ez azonban ebben a formában nem igaz. Viszont azt, hogy a nagyvad egy idő után vissza akarjon térni búvóhelyére, egy kellően kitartó kutya és a dolgát értő vadász összehangolt munkájával el lehet érni. Tulajdonképpen ez a klasszikus kopászat. Ma már ez a vadászati forma elvesztette jelentőségét. A vadászterületek jelenlegi méretei és a műtárgyak miatt viszonylag kevés olyan hely van, ahol ezt meg lehetne tenni.    

Ön is vadászik a kutyáival. Meséljen erről!

Vannak jelenleg is olyan vadászati formák, ahol a kopó képességei jól kamatoztathatók. A leggyakoribb alkalmazási területük a téli vaddisznóhajtás, mely mostanában a különféle gazdasági szempontok miatt átalakult nagyvadterelő vadászattá. 

Itt volt is egy kis dilemma, hiszen az 1996. évi vadászati törvény 2016. július 1-jétől hatályos módosítása a vadászati rend megsértésének minősítette a nagyvad terelővadászatán a 45 centiméternél magasabb marmagasságú kutyával való vadászatot. (Az erdélyi kopó 60–65 cm magas. Szerk.) Ha még korábbi időkre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy a vaddisznóhajtás és a terelővadászat – ahol egyébként korábban egyáltalán nem lehetett kutyát alkalmazni – külön vadászati módok voltak. Mára a kettő összemosódott, így a törvény azzal, hogy a terelővadászaton engedélyezte a 45 cm-nél alacsonyabb marmagasságú kutyák alkalmazását, tulajdonképpen nagyon nehéz helyzetbe hozta az erdélyi kopót, hisz nem végezhette munkáját abban a vadászati módban, amelyre képességei alapján a leginkább alkalmas. 

A fajtagondozó klubnak néhány éve rengeteg munkával végül sikerült elérni, hogy 2020. november 3-án a parlament elfogadta azt a módosítást, amellyel a tiltás alól kivette az erdélyi kopót. Nagyon fontos döntés volt ez számunkra, mert így a fajta megkapta az esélyt, hogy megmaradjon eredeti szerepében, és vadászkutyaként illeszkedjen be a magyar vadászati gyakorlatba. 

Annak ellenére, hogy sokan nem tartják a műfaj specialistájának, jól megállja a helyét utánkereső kutyaként is. Ekkor a feladata a sebzett nagyvad megtalálása és – amennyiben ez még él – az állítása a kegyelemlövésig. 

Manapság létezik a kutyáknak egy új alkalmazási területe. Ez nem vadászati forma, azonban egyre inkább szükséges és elfogadott: a nagy értékű mezőgazdasági kultúrák időszakos őrzése, a vaddisznó és a szarvas távoltartása, a károkozás megelőzése. Ez a feladat – amellett, hogy rendkívül költséghatékony például egy nagy terület kerítésépítési költségeivel szemben – jó alkalom a kutyák felkészítésére az őszi-téli vadászati szezonra.

Tulajdonképpen ezek azok a vadászati módok, amelyekre az erdélyi kopó leginkább alkalmas. A mi kutyáink is ezeket a feladatokat végzik, felkészítésük is eszerint zajlik. Az év bizonyos szakaszában nem kis feladatot jelent a hét kutya napi lemozgatása, de a vadászati szezonban sokszor kevésnek is bizonyul a létszám, hiszen a kutyák ilyenkor fokozott igénybevételnek vannak kitéve. A megfelelő teljesítmény elérése érdekében pedig szükséges beiktatni pihenőidőszakot is, vagyis rotációs rendszerben vadászunk velük.   

Ha valaki nem akar vadászni a kopóval, milyen egyéb lehetőségek vannak arra, hogy az állat kiélhesse ösztöneit?

Amennyiben a kutyával nincs módunk vadászni, más alternatívát kell keresnünk rendkívüli képességeinek kihasználására. Ilyen a sport – például a canicross vagy a bikejöring, a mantrailing –, de bármilyen feladattal megpróbálkozhatunk, amelyet a kutyánk szívesen végez. Nem minden tartónak van lehetősége a kutyájával rendszeresen vadászni, de nagyon sokan kipróbálták magukat, valamint kutyájukat egy-egy vadászaton. Ez pedig nagyon fontos lehetőség az amúgy kis létszámú állomány tulajdonságainak feltérképezésére. 

Kinek ajánlaná a fajtát és kinek nem?

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy alkalmas-e a fajta tartására. Ehhez pedig minden segítséget megpróbál megadni a fajtagondozó Magyarországi Erdélyi Kopó Klub. Mindenkinek, aki szívesen belevágna erdélyi kopó tartásába, azt javaslom, hogy előtte tájékozódjon. Olvasson utána, keressen fel gyakorlott kopósokat, és látogasson el a fajtaklub rendezvényeire, ahol informálódhat, és testközelből is ismerkedhet a fajtával.

A genetikai erőforrások védelmébe beletartozik az őshonos állataink, így az erdélyi kopó genetikai értékeinek megőrzése is. A genetikai sokféleség a biodiverzitás első szintje, ez a kérdéskör kiemelt helyen szerepelt a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági rendezvény programjai között is.

Borítókép: Szigeti Edit