A tatai Öreg-tó 1989 óta egyike annak a 29 hazai vizes élőhelynek, amelyek megfelelnek a Ramsari Egyezmény kritériumainak, Tata pedig az előkelő Ramsari Város címmel is büszkélkedhet. Októbertől vízimadarak tízezrei érkeznek a térségbe, amelyek közül sokan enyhe tél esetén akár végig itt is maradnak. November végén igen népszerű rendezvény keretében csodálhatjuk meg a vadludakat és más vízimadárfajokat, valamint izgalmas előadások révén bővíthetjük a természeti ismereteinket. A Tatai Vadlúd Sokadalom nulladik napján mi is ellátogattunk a helyszínre.

Ramsari Egyezmény: 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos Ramsari Egyezményt, mely 1975-ben lépett hatályba. Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. (Forrás: vadludsokadalom.hu)

Megéri hajnalban felkelni

A hajnali kelés általában kissé nehezére esik az embernek, de ha virradatra Tatára akarunk érni, hogy megnézzük a vadludak kihúzását, akkor nincs más lehetőség. Sötétben és tiszta, csillagos ég alatt indultunk útnak, örülve annak, hogy tökéletesen láthatunk majd mindent, ami a tavon történik. Úgy Tatabánya magasságában azonban beléptünk a ködbe, ami aztán végig kellemesen körbeölelt minket. Persze november végén ez a jelenség kicsit sem meglepő.

Éppen csak elkezdett világosodni, amikor megérkeztünk a tóhoz. Látni elég keveset láttunk, de a madarak kórusa annál hangosabban szólt: sirályok, récék és ludak tízezrei harsogták tele a ködös reggelt. A partközelben pihenő csoportokat szerencsére tisztán ki lehetett venni, így a parton sétálgatva vártuk, hogy mikor szállnak fel a vízről. Az indulást nem kapkodták el, nagyjából nyolc óra körül emelkedtek a levegőbe az első csapatok. Ekkorra a köd is kicsit oszlani kezdett, így ha a tó közepéig nem is láttunk el, a szélen várakozó csoportok felszállása hihetetlenül pazar élményt nyújtott. Lélegzetelállító volt, ahogyan a ludak egymás után százasával emelkedtek a magasba, majd eltávolodtak – természetesen – a túlsó part felé véve az irányt.  

Miután a ludak nagy része elhagyta a tavat, lassan a nap is kisütött, és igazán szép ősz végi napnak néztünk elébe. Egy kedves fotós úriemberrel is beszédbe elegyedtünk, aki elmesélte, hogy igazából még jóval pirkadat előtt hallotta, ahogyan szerinte olyan tízezer lúd már ki is húzott a tóról. Azért szerencsére nekünk is maradt látnivaló.

Érdekességek a vadludakról és más vízimadarakról

A másnapi rendezvényre, a Tatai Vadlúd Sokadalomra nagyban zajlottak az előkészületek, álltak a sátrak, sok-sok ember pakolt, rendezkedett. A szorgos munka közepette találkoztunk Csonka Péterrel, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület egyik alapítójával, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezőjével, aki a temérdek teendő közepette is készségesen válaszolt kérdéseinkre.  

Hányféle madárfajt láthatunk ilyenkor a tavon?

2001 óta a rendezvényünk egyik alapeleme a madarászverseny, így ennek révén elég pontos számokat tudunk mondani. Jellemzően 90 és 105 közötti madárfajt szoktak megfigyelni a madarászok reggel 6 és este 6 óra között. A Kárpát-medencében előforduló lúdfajok közül 5–7 itt is megjelenik, így a tömegfajok mellett a tundralúd, a kis lilik, az apácalúd, az örvös lúd, esetleg a bütykös ásólúd is felbukkan. Idén 119 madárfajt észleltek a versenyzőink.

Mennyi a vízimadarak összlétszáma?

November elejétől február végéig a tatai Öreg-tó hazánk egyik legjobban monitorozott vizes élőhelye, így a számadatokat is pontosan tudjuk követni. Ma reggel körülbelül 40 ezer lúd (frissítés: a rendezvény napján az érdeklődőket 42 ezer lúd köszöntötte), körülbelül 7–8 ezer sirály és nagyjából 2–3 ezer réce tartózkodott még a tavon. A récék egyedszáma most viszonylag alacsony, mert a tó vízszintje mélyponton volt, éppen most emelkedik intenzíven vissza az optimális szintre. Összességében azt lehet mondani, hogy jelenleg közel 50 ezer vízimadár találja meg nyugalmát itt a vízen.

Honnan hová tartanak a ludak ebben az időszakban?

A nagy lilikek és a tundraludak nagy hányada Nyugat- vagy maximum Közép-Szibéria felől érkezik a Kárpát-medencébe. A nyári ludak rezidensek a területen, de egy részük a skandináv országokból is jöhet, Svédországból, Finnországból, Norvégiából, vagy akár a környező országokból, Ausztriából, Szlovákiából és Csehország területéről is megjelenhetnek. A ritkább ludak, mint a kis lilik vagy a vörösnyakú lúd, ugyancsak Nyugat-Szibériából települnek be hozzánk. A tengeri ludak, például az apácalúd, illetve az örvös lúd pedig Hollandia irányából az Európában telelő és átmozgó nagy lilik csapataival találja meg ezt a régiót.

Ezek a madarak itt is maradnak a téli időszakra?

Ezek jellemzően nem állandó madarak, így folyamatosan mozognak, rotálnak át egyes területekről másokra. Folyamatos a kommunikáció a Fertő-tóval, a Győr-Sopron megyei élőhely-rekonstrukciókkal, a Dinnyési-fertővel, a Kis-Balatonnal és a kiskunsági szikes tavakkal, ezáltal – amióta műholdas jeladós, illetve színes nyakgyűrűvel jelölt madarak vannak – nyomon tudjuk követni a mozgásukat. Azóta nagyon szépen lehet látni, hogy az egyik madár hétfőn még itt van, csütörtökön pedig már teljesen máshol. Ami a Kárpát-medencét illeti, ez az egyik átmozgás, a másik pedig Hollandia irányába történik. Volt már több olyan madarunk, amely akár 7–10 napon belül oda-vissza megtette a Tata–Hollandia távot.

Van-e olyan faj ezek között, amelyik hazánkban fészkel?

Igen, a nyári ludak. Viszont ők ebben az időszakban jellemzően nem használják a tavat, hanem inkább kint vannak az úgynevezett kerületi tavakon, halastavakon, illetve horgásztavakon. Komárom-Esztergom megyében a költőállomány közel 150–170 pár. Ezek rezidens madarak, tehát itt is maradnak. Kisebb távolságokat ők is megtesznek a Kárpát-medencén belül, így nem biztos, hogy akik itt fészkelnek, azok itt is fognak telelni, de nagy távolságokra nem repülnek el.

Mit jelent a kihúzás és a behúzás, és ezek melyik napszakokban jellemzőek?

A kihúzás az, amikor a madarak reggel, napfelkeltekor kirepülnek a táplálkozóterületre. A behúzás pedig az, amikor a táplálkozóterületről jönnek vissza este, amikor lemegy a nap. De ha szép az idő, akkor napközben is bejönnek a ludak pihenni, inni, fürdeni, egy kis szociális tevékenységet végezni. A párok, családok, klánok összeverődnek, és jól érzik magukat a területen. Amikor viszont párás, nyirkos, ködös, esős az időjárás, akkor napközben általában nem jönnek vissza.

Milyen messze mennek a táplálékért?

Ha nem muszáj, nem repülnek nagy távolságra, körülbelül 5–6 kilométer sugarú körben mozognak. Novemberben és decemberben a kukoricatarló a legnagyobb vonzerő számukra, és ha találnak ilyet a közelben, akkor nem mennek messze. De ahogy kimerülnek a készletek, úgy egyre nagyobb távolságokat tesznek meg a táplálékért, így akár 20, 25, 30 kilométerre is elrepülhetnek. Ilyenkor vagy visszajönnek estére, vagy pedig már egy másik vizes élőhelyen töltik az éjszakát.

A tatai Öreg-tavat a téli időszakban a madarak miatt engedik le, vagy ennek más oka van?

A tatai Öreg-tónak elég összetett a hasznosítása. A természetvédelmi szempontok, mint amit mi is képviselünk, nem kívánják meg ezt a nagyon mély apasztást. A vízimadarak számára a mínusz 40 cm az ideális. A tónak a mélypontja mínusz 90 centiméter, ezen a szinten nagyjából egy héttel ezelőtt állt a tó. Erre a mélypontra több okból szükség van. Az egyik a lehalászás sikeressége, illetve – mivel a tó eléggé fel van iszapolódva – a mély apasztáskor nagyon sok lágy iszap tud távozni az árapasztó zsilipeken keresztül a Duna irányába. De a legfontosabb, hogy ez egy árvízvédelmi tó főleg a téli jeges árak megelőzésére. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a tél és a jeges behullámzás ne rombolják szét a várfalat, tehát műemlékvédelmi szempontok is közrejátszanak. Ha nagyon magas vízszinten tartanák a tavat, és jön egy komoly esőzés, emellett pedig hótakaró is borítja a tájat, akkor olyan árvíz indulhat el, amely rongálja a műemlék jellegű várfalat, és akár egész Alsó-Tatát elmoshatja.

Mennyire fontos élőhely az Öreg-tó a madarak szempontjából?

Abszolút. Ez egy tradicionális vizes élőhely, amelyet a természet hozott létre évtízezredekkel ezelőtt. Kiterjedt mocsárvidék volt, amelyet százezres nagyságrendben használtak a madarak. Ráadásul abban az időszakban a meleg vizű források is jobban táplálták ezt területet, így nem is nagyon fagyott le, és mindig voltak olyan nyílt vízfelületek, lihogók, ahol a madarak megtalálták a számításaikat. Azt tudni kell, hogy ezek a madarak nem a hideg miatt mennek el, hanem két másik okból. Az egyik az, hogy amikor vastag hótakaró fedi a tájat, és a talaj át van jegesedve, nem férnek hozzá a táplálékbázishoz. A másik az, amikor lefagy maga az éjszakázóhely is. 2017-ben például ez történt, a tó teljesen lefagyott. Ilyenkor értelemszerűen elmennek Hollandia vagy Németország irányába, ha pedig a körülmények újra megfelelővé válnak a Kárpát-medencében, akkor szépen vissza is tudnak találni ide.

Mennyire népszerű a Tatai Vadlúd Sokadalom?

2006-ban nőtt meg a rendezvény népszerűsége, amikor már nem néhány száz, hanem több ezer ember volt rá kíváncsi. 2009 óta pedig stabilan 10 ezer fölött van ez a szám. Amikor nincs pandémia és korlátozás, jellemzően 12–15 ezer látogatóra lehet számítani. Ha egész Európában nem is, de Közép-Kelet-Európában a legnagyobb természetvédelmi rendezvény a Tatai Vadlúd Sokadalom. Európán belül viszont azért is egyedi, mert önkéntes alapon szerveződik, vagyis nem rendezvényszervező cégek keltik életre az eseményt, hanem civil és állami természetvédelemben dolgozó szakemberek áldozzák rá idejüket, energiájukat.

Látogass el Tatára!

Bár a 2022-es eseménynek vége, a ludak és más vízimadarak még egy darabig biztosan a területen tartózkodnak. Érdemes egy kellemes kirándulással egybekötve akár a reggeli kihúzást, akár az esti behúzást megtekinteni. Akinek pedig nincs lehetősége Tatára látogatni, online is megfigyelheti a madarakat ezen a linken.