Egyik zero waste csoportból a másikba kerülök, és a greendex.hu – nak köszönhetően számtalan olyan inspiráló és motiváló interjúalannyal találkozhatok, akik a mindennapi életvitelemet is megváltoztatták gondolkodásukkal. Bazsó Ági pontosan ilyen. Nekem Ő a megtestesült „GREEN-GIRL”.
Ági, olvastalak az egyik facebook csoportban, ahol kifejtetted a zero waste iránti elkötelezettséged.
Igen. Számomra a zero waste egy olyan életforma, ami kiránt minket a mindennapi szemétkupacunkból, és arra biztat, hogy találjuk ki új és más megoldásokat azok helyett, amik most vannak az életünkben, hogy egy élhetőbb, hulladékmentesebb világban éljünk. Amikor először hallottam róla, egy kicsit őrültségnek gondoltam, mivel úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy ennyire minimális szemetet termeljen valaki, sok mindenről le kell mondania, amiről én nem tudnék. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem lemondani kell bizonyos termékekről, csak keresni egy olyat, ami kevesebb hulladékkal jár, vagy olyan hulladékkal, amit többször újra tudok használni vagy újra tudnak hasznosítani. Így is akadtak termékek, amiket meg szerettem volna tartani az életemben, és így a low waste életmódra törekszem inkább, mint sem a zero waste-re. Ez azért is van így, mivel még otthon élek, így a háztartást alapvetően nem én vezetem, és bár próbálok szép lassan hatással lenni a családom többi tagjára is, azért nem lehet zero waste életmódot élni anélkül, hogy a háztartás több területén ne történjen meg a változás.
Segíts, kérlek, az olvasóknak. Mitől lehetünk tudatosak?
Nehéz megmondani, hogy mitől lehet tudatos az ember. Ha már szelektíven gyűjtjük a szemetet, az is egy fajta tudatosság, még ha nem is magunktól jött az ötlet. Aztán ha valahol megtetszik egy szép kulacs vagy elviteles bambuszbögre, és utána inkább azt használjuk, az is egy tudatos döntés a jövőben. A tudatosság ott kezdődik, amikor elviszem a közértbe a vászon szütyőimet, vagy nem kérek zacskót, amikor belefér a táskámba, amit vásárlok, vagy műanyag csomagolású helyett papír csomagolású terméket veszek.
Hogyan jött az újrahasznosítás ötlete?
Már kisebb korom óta próbáltam a szabadidőmet kreatív alkotással elfoglalni, és sokszor csináltam díszeket papírból vagy filc anyagból, és mindig a legkisebb kis darabot is elraktam, hogy jó lesz ez még valamire. Egy idő után elkezdtem nézni azt, hogy mit csinálhatnék azokból a tárgyakból, amiket nem lehet újrahasznosítani. A zero waste alapjai is az, hogy ha valamit nem tudunk elhagyni vagy kiváltani örök darabokkal, akkor használjuk újra.
Most mivel dolgozol? Láttam a csodás noteszeidet…
Alsós koromban nyáron a nagymamáméknál (Berettyóújfaluban) jártam egy alkotótáborba, ahol minden évben csináltunk merített papírt újságpapírból. Szárított virágokat is nyomtunk bele, és a napon száradtak ki. Ezen kívül lehetett szőni, agyagozni, fonni, gyöngyszövést tanulni, zománc medálokat készíteni, csuhéjbabákat kötni és mézeskalácsot is díszíteni a táborba.
A kialakult a vírushelyzet miatt hazaköltöztem Budapestre a kertes házunkba (előtte vidéken jártam egyetemre), kitaláltam, hogy papírt szeretnék meríteni újra. Tavasszal még nem került erre sor, valahogy nem volt erőm tényleg belekezdeni, csak élveztem, hogy itthon vagyok és jó az idő. Nyár vége felé szerveztünk egy tábort, ahol csapatversenyeket rendeztünk, és a győztes csapatnak egy égetett szélű merített papír oklevelet adtunk. Én csináltam meg mindent hozzá, a kereteket és a merítést is.
Az alkotótáborban újságpapírt használtunk, de mindig hozzá kellett adni egy tintakivonó szert. Gyanús volt, hogy ez a szer környezetszennyező lehet, így új alapanyag után néztem. Végül a tojástartókra és a wc papír gurigákra találtam rá. Az utóbbi időkben csak tojástartókból dolgozom, mivel a wc papír gurigák változóak, és sokban van egy belső fehér réteg, ami nem aprítódik fel megfelelően. A tojástartók lehetnek színesek vagy hagyományos drappszínűek, a lényeg, hogy ne legyenek sérültek.
A noteszek tehát tojástartó dobozból, vízből és pamut fonalból készülnek, illetve benne van a lelkesedésem és az elszántságom az újrahasználás, újrahasznosítás iránt, de ezek nem igazán kézzelfoghatóak. Az elkészült papírokat méretre vágom, majd egymásba hajtva megadják a notesz formáját, végül középen összevarrom őket és készen is vannak. A folyamatot sokszor megszakítja az a fázis, amikor lexikonok alatt lapulnak a papírok, hogy szép egyenletesek és laposak legyenek.
Fantasztikus. Le a kalappal… Mit gondolsz, erre halad a világ is?
Szeretnék pozitív lenni, de nem érzem úgy, hogy jó irányba haladnánk. Egyre több természeti kincsünk válik az enyészetté, és egyre több szemetet termelünk. A levegőt és a vizeinket folyamatosan szennyezzük, a környezetünket nem védjük kellőképpen, nem becsüljük meg azt, amit a természet ad. Egyre több embernek ez szembetűnik, így sokan kis lépésekkel elkezdtünk tenni a nagyobb cél érdekében. Ez mind nagyon jó, és bátorítok mindenkit, hogy lépje meg ezeket a kis lépéseket, de nyilván a nagyobb felelősségvállalás nem az átlagemberekre kéne, hogy háruljon. Kormányoknak, gyáraknak, magasabb pozícióban lévő vezetőknek kéne jobb döntéseket hoznia, de amíg fogyasztó társadalomban élünk, és a gazdaság rugói mozgatják a világot, addig nehéz lesz változtatni. Szeretném azt hinni, hogy ha mindenki visszautasítaná a csomagolást vagy a felesleges cikkeket, akkor a termelők válasza is az lenne, hogy változtatnak, hiszen miért készítenének olyan terméket, amire nincsen kereslet? Csak hát ehhez az kell, hogy tényleg minden ember így gondolkozzon, és mint tudjuk, olyan megoldás sosincs, ami mindenkinek tetszene.
Ki az, aki a munkádat és a személyedet inspirálja?
Engem főként az az ember inspirál, akivé válhatnék, ha teljesen zero waste életmódot élnék. Sokat tanulok az életmódról, Magyarország legmeghatározóbb zero waste/low waste Youtube tartalomgyártójától, Antal Évitől, aki a Vászonzsákoslány csatornát vezeti. Rengeteg emberhez elért az elmúlt időben, voltam előadásán is, gyakran rak fel videót, tippeket oszt meg barátságos stílusban, szórakoztatóan, pörgősen, őt mindenkinek csak ajánlani tudom. Valamint a napokban találtam meg a Shelbizleee csatornát, amin egy amerikai zero waste életmódot élő lány osztja meg az ötleteit és tapasztalatait.
Fotók: Rezner Zsófia
