Sorsfordítónak szánt döntéssel vetne véget a vállalatok fogyasztókat és befektetőket megtévesztő greenwashing gyakorlatának az Európai Unió. Sokan nagy reményeket fűznek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló új irányelvhez (CSRD).

Miután november elején az Európai Parlament elfogadta, a hónap végén az Európai Unió Tanácsa is jóváhagyta a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvet (CSRD, ezzel elfogadták a jogalkotási aktust. Az elsőre nem különösebben izgalmasnak tűnő hír jelentőségéhez mérten aránytalanul kis visszhangot keltett, ami persze a jelenlegi kiélezett európai energiahelyzetre tekintettel érthető is. Ugyanakkor várható hosszú távú hatásai miatt mindenképpen érdemes foglalkozni a klímaügy szempontjából nagyon is lényeges szabályozási változással.

Ahogyan egyre többen érzékelik saját bőrükön a globális klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, a fenntarthatóság szempontja egyre fontosabbá válik a fogyasztók, a befektetők és a politika számára is. Ha az aktuális problémák – a koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború, az energiapiaci helyzet – átmenetileg el is viszik a figyelmet az ezekkel egyébként összefüggő globális klíma- és környezeti válságról, így vagy úgy, de hosszú távon várhatóan egyre inkább az emberiség előtt álló valaha volt legnagyobb kihívás fogja meghatározni a döntéseket és a cselekvéseket. A problémát ma már szinte mindenki látja az átlagembertől a legfelsőbb gazdasági, politikai döntéshozói szintig. Ahogyan azonban más ügyek esetében is tapasztalható, konkrét keretek hiányában kis túlzással annyiféleképpen viszonyulunk a kihíváshoz, ahányan vagyunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Mi az a greenwasing és hogyan ismerhető fel?

A zöldmosást nem mindig könnyű észrevenni, de van néhány árulkodó jel.

Költséges kötelezettség vagy beruházás a jövőbe?

Ez igaz a vállalatokra is, amelyek felismerve a zöld szempontok felértékelődését, különféle stratégiákkal igyekeznek alkalmazkodni a fogyasztói szokásokban is megnyilvánuló változáshoz. A társaságok jelentős része érdemi lépéseket tesz karbon- és környezeti lábnyoma csökkentésére, de a vállalatvezetők többsége még ma is inkább költséges kötelezettségnek, mintsem a jövőbe való beruházásnak tartja a fenntarthatóságot növelő intézkedéseket. A cégek egy része ezért érdemi cselekvés helyett olyan marketing- és pr-stratégiát folytat, amely elhiteti a fogyasztókkal, a befektetőkkel és a közvéleménnyel, hogy a vállalat többet tesz a környezet védelméért, mint a valóságban.

A gyakorlat olyan kiterjedt, hogy külön kifejezés is született rá, ez a greenwashing, magyarul zöldre mosás vagy zöldre festés. Ennek során a gazdasági szereplők és a politikusok nagy leleményességről tesznek tanúbizonyságot ügyfeleik és a választópolgárok félrevezetésében, az olajcégektől a technológiai vállalatokon és a bankokon át a kormányokig. A minden szektort érintő greenwashingnak ma már komoly irodalma és számos formája létezik a kisebb cégek ártatlannak és esetlennek tűnő átlátszó marketingfogásaitól kezdve a multik rafinált trükkjein át az országvezetők saját klímavédelmi vállalásainak elszabotálásáig.

A problémát a klímaügyért valóban tenni akaró szabályozó hatóságok és a politika is érzékeli. Az Európai Bizottság az európai zöld megállapodás és a fenntartható finanszírozási menetrend részeként 2021. április 21-én terjesztette elő a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot. Ezzel a fenntarthatósági adatok közzétételére vonatkozó meglévő szabályozás hiányosságait kívánta orvosolni azért, hogy további beruházók és finanszírozók számára tegye vonzóbbá az európai zöld megállapodásban körvonalazott, fenntartható gazdaságra való átállás elősegítését. A jelenleg érvényes nem pénzügyi információk közzétételéről szóló 2014. évi irányelv által beillesztett szabályok ugyanis már nem felelnek meg a fenntartható gazdaságra való uniós átállás céljának.

Lehull a zöld álca

A most novemberben véglegesített szabályozás célja annak biztosítása, hogy a vállalatok megfelelő információkat hozzanak nyilvánosságra tevékenységük kockázatairól, lehetőségeiről és az emberekre és a környezetre gyakorolt ​​hatásairól. Élesedése egységesíti a vállalatok fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségét, és – ahogyan Lukács Ákos, az Ernst & Young szakértője fogalmaz – lényegében a pénzügyi jelentések szintjére emeli a szóban forgó fenntarthatósági jelentéseket, így a pénzügyi cégek, a befektetők és a szélesebb nyilvánosság összehasonlítható és megbízható fenntarthatósági információkhoz juthat hozzá. A szabályozói szándék komolyságát jelzi, hogy az irányelv hatálya jelentősen kibővült az Európai Bizottság által javasolt, 2021-ben közzétett szövegezéshez képest. Jóval több szervezetet foglal magában: hatálya kiterjed a nagyvállalatok és az EU szabályozott piacain jegyzett társaságok mellett az EU-ban jelentős tevékenységet folytató, nem uniós társaságokra is.

Az új fenntarthatósági beszámolási szabályok az összes nagyvállalatra, valamint – a tőzsdén jegyzett mikrovállalkozások kivételével – a szabályozott piacokon jegyzett összes vállalatra alkalmazandók lesznek, melyek a leányvállalataikra vonatkozó információk értékeléséért is felelősek. A szabályok a tőzsdén jegyzett kkv-kra is vonatkoznak. Ezek azonban egy átmeneti időszakban mentességet élvezhetnek, ami azt jelenti, hogy 2028-ig nem kötelességük az irányelv betartása. A nem európai vállalatok esetében pedig minden olyan vállalat köteles fenntarthatósági beszámolót készíteni, amelynek az EU-ban keletkezett nettó árbevétele eléri a 150 millió eurót, és amelynek legalább egy bizonyos küszöbértékeket meghaladó leányvállalata vagy fióktelepe van az EU-ban.

A kidolgozásban és a kapcsolódó tárgyalásokban részt vevő politikusok nagy reményeket fűznek az új szabályozáshoz. Akad olyan vélemény is, amely szerint a CSRD gyakorlatilag véget vet a vállalati greenwashingnak. Aki valaha látott már tőzsdei cég által publikált pénzügyi jelentést, az pontosan tudja, hogy mindez mekkora változást jelent a korábbiakhoz képest. A vállalatoknak ugyanis a jövőben pontosan be kell számolniuk arról, hogy üzleti modelljük hogyan érinti fenntarthatóságukat, és hogy a külső fenntarthatósági tényezők, így a klímaváltozás vagy az emberi jogi kérdések hogyan befolyásolják tevékenységüket. Ezáltal a valós kép ismeretében a fogyasztók, a befektetők és más érdekeltek megalapozottabb döntéseket hozhatnak arról, hogy továbbra is kitartanak-e az adott cég mellett, vagy inkább olyan társaság részvényeit, kötvényeit, termékeit és szolgáltatásait részesítik előnyben, amely az adatok szerint komolyabban veszi a fenntarthatóságot.