Az Illinois-i Urbana-Champaign Egyetem Agroökoszisztéma Fenntarthatósági Központjának kutatói által vezetett tanulmány új meglátásokkal szolgál a szántóföldek szénköltségvetésének, illetve az éghajlatváltozás mérséklésének két fontos mérőszámának számszerűsítéséhez.
A Geoderma című talajtudományi folyóiratban megjelent tanulmányban ismertetett eredmények leegyszerűsíthetik a talaj szén-dioxid-kreditek kiszámításának folyamatát.
A mezőgazdasági tevékenység következtében a talaj szerves szénjének jelentős része kerül a légkörbe szén-dioxid formájában, amely hozzájárul az éghajlatváltozáshoz
– írja cikkében az Sustainability.illinois.edu.
A kutatók számos természetvédelmi gyakorlatot javasoltak a talajban lévő szén megkötésének elősegítésére, de a talajprofilban lévő összes széntartalom, az úgynevezett szerves széntartalom-állomány növelésének lehetőségét helyi szinten kell értékelni.
A termőföldek szén-dioxid-kibocsátásának és a talajban lévő szén-dioxid-kreditek pontos kiszámítása kulcsfontosságú a mezőgazdaság és a természetvédelmi gyakorlatok éghajlatváltozás-csökkentési potenciáljának értékeléséhez. Ezek a számítások érzékenyek a helyi talaj- és éghajlati viszonyokra.
Ebben a tanulmányban a kutatók egy fejlett és hitelesített agrárökoszisztéma-modellt, az úgynevezett ecosys-t használták, hogy felmérjék a szántóföldek szén-dioxid-kibocsátására és a talaj szén-dioxid-kreditjének értékeit.
Megállapították, hogy a szántóföldi szén-dioxid-kibocsátás számszerűsítéséhez nagy pontosságú mérésekre van szükség, de a jelenlegi nyilvánosan elérhető talajadatbázis elegendő a szén-dioxid-kreditek alacsony bizonytalansággal történő pontos kiszámításához.
Az eredmények azt mutatják, hogy nem feltétlenül van szükség drága szántóföldi talajmintavételre, ha csak a mezőgazdasági természetvédelmi gyakorlatokból származó talajszén-kreditek számszerűsítésére összpontosítunk – ami jelentős előny a mezőgazdasági szén-dioxid-kreditek piaca számára.
(Forrás: sustainability.illinois.edu)