Az ismert univerzum legnagyobb szemetelője az ember. A 20. század közepéig ezen tevékenységünk többé-kevésbé a bolygónk felszínére korlátozódott, amióta azonban kiléptünk a világűrbe, ott is elkezdett szaporodni az emberi eredetű hulladék. A Holnapután aktuális adásában az űrszemét problémájáról, a csillagokat elhomályosító műholdakról és az asztronómia tudományos és kulturális jelentőségéről beszélgetünk Szabó Olivér Nortonnal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászával.
Első körben talán azt a legfontosabb tisztázni, hogy mit is értünk pontosan űrszeméten. Vendégünk szerint „űrszemét minden olyan dolog, ami kint van az űrben, de igazából nem kellene neki ott lennie”. Ilyenből pedig sajnos van bőven. Az űrkutatás első néhány évtizedében még nem gondoltunk arra, hogy mi lesz azokkal a Föld körüli pályára állított eszközökkel, melyeket már nem használunk. A kérdés azonban egyre aktuálisabb, hiszen az űreszközök száma az elmúlt években rohamos növekedésnek indult.
Fontos tisztázni: nincs két egyforma űrszemét, méretük és alakjuk tekintetében nagyon változatosak lehetnek. A legjellemzőbbek a kis méretű tárgyak vagy ezek darabjai. A veszélyességük azonban nem feltétlenül a méretükkel arányos. Ahogy a csillagász elmondja, a puskagolyó méretű és sebességű tárgyak behálózzák felettünk az eget. Az űrszemét mennyiségének növekedése idővel akár azt is eredményezheti, hogy nem tudunk majd újabb műholdakat felbocsátani. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg egy átlagos ember naponta 50 műholddal van kapcsolatban, belátható, hogy ezek kiesése jelentős problémát okozna.
Szerencsére ma már egyre inkább odafigyelnek erre a problémára, például az űrjárművek jellemzően visszatérnek, újrafelhasználhatók, míg például a műholdakat működési idejük végén olyan pályára állítják, melynek végén eléghetnek a légkörben. Ehhez kapcsolódóan jó hír, hogy attól nemigen kell tartanunk, hogy bármi is a fejünkre esik. Az eddigi legsúlyosabb becsapódás egy elefántcsontparti falu buszmegállóját semmisítette meg. Az incidensben senki nem sérült meg a becsapódó kínai rakéta maradványait leszámítva, de annak meg úgysem fájt.
Kapcsolódó bejegyzések
130 millió kicsiny pont az égen, mi az? … igen, az űrszemét!
Amikor a világűr csodáiról és a legújabb felfedezésekről hallunk, egyre többször kerül elő az űrszemét fogalma is. A probléma megoldása ráadásul egyre égetőbb.
Ilyen szempontból a valódi veszélyt inkább az űrállomás méretű eszközök jelenthetnék, azonban űrállomásból mindössze kettő van. Műholdból azonban több ezer, melyek jelentős részét már most az Elon Musk-féle SpaceX lövi fel.
Szabó Olivér Norton szerint a számok egészen döbbenetes növekedést mutatnak. 2018 körül nagyjából 1200 működő műhold keringett felettünk, és további 2800, amelyek már nem funkcionáltak. Ehhez képest napjainkban csak a SpaceX Starlink típusú műholdjaiból 3300 darab van fenn. Ezek száma ráadásul hetente több tucattal nőhet, hiszen folyamatosan bocsátják fel őket. Azt is fontos megjegyezni, hogy az említett vállalat nem az egyetlen. Az iparágban számos más cég működik a SpaceX-hez hasonló célokkal.
Csak a SpaceX összesen 42 ezer műholddal tervez, tehát a mostani mennyiség több mint tízszeresével. Közben viszont a versenytársaik sem várnak tétlenül, az olyan cégek, mint a OneWeb, az Amazon és társaik már ma több száz műholddal vannak jelen és az igazi boom még csak ezután jön.
A számolatlanul felbocsátott műholdak nem kizárólag azért problémásak, mert potenciálisan űrszemét válhat belőlük. Ahogy asztronómus vendégünk mondja: „ezek az eszközök »belerondítanak« az égboltba”.
Ugyanúgy néznek ki, mint a csillagok, de mozognak az égen.
A jelenség és a műholdak számának további növekedése azzal fenyeget, hogy a jövőben az egyes csillagképeket már nem tudjuk majd felismerni. Ahogy vendégünk mondja, elveszhetnek az emberiség kultúrájának jelentős részét képező csillaghagyományok.
Az adásban kitérünk az emberek és az űreszközök feljuttatását végző rakéták környezetszennyezésének kérdésére is. Ahogy korábban ezzel kapcsolatban írtuk, jelenleg még viszonylag keveset bocsátanak fel, így például a repülés más ágazataihoz képest is alacsonynak számít az iparág kibocsátása. A megszaporodó kilövések során felszabaduló anyagok viszont így is komoly problémát jelenthetnek. A rakéták egyes típusai olyan molekulákat bocsátanak ki, melyek képesek időlegesen megváltoztatni a légkör kémiáját, és szemben a repülőgépekkel képesek közvetlenül a felső légkörbe juttatni a szennyező anyagokat.
Mindezek után egyetlen kérdés marad: vajon reális lehet az az elképzelés, hogy az űrtudomány fejlődésével képessé válunk elhagyni a klímaválság és más krízisek mardosta bolygónkat? A választ a Holnapután aktuális adásából megtudod, ahol Szabó Olivér Nortonnal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászával beszélgetnek műsorvezetőink.
