A globális számítások szerint az antropogén, vagyis az ember által okozott metánkibocsátás mintegy harmada közvetlenül nem is az ember, hanem az általa tenyésztett állatok számlájára írható. Emésztési sajátosságaik miatt a kérődzők számítanak a legnagyobb szennyezőknek, a juhok és a kecskék mellett elsősorban a szarvasmarhák.
Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési vilászervezete, a FAO 2006-os tanulmánya szerint az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásnak 18 százalékáért, a Worldwatch Institute 2009-ben pedig már egy olyan jelentést publikált, amely szerint a hústermelés állítja elő a Föld légkörébe kerülő üvegházhatású gázok 51 százalékát. Új-Zélandon ezért a kormányzat speciális klímaadót vetne ki az agrárszektorra, hogy ezzel csökkentse az üvegházhatású gázok mezőgazdasági kibocsátását.
Az üvegházhatást okozó metán (CH4) egyik alapvető tulajdonsága, hogy viszonylag rövid az élettartama, a légkörben körülbelül 12 év alatt vízre (H2O) és szén-dioxidra (CO2) bomlik, kezdi érveit az új-zélandi klímakutató
– írja cikkében Vajna Tamás a Qubit.hu-n.
A mezőgazdasági eredetű kibocsátás visszafogása látszatintézkedésnél több ugyan, de a felmelegedés problémájának megoldásához kevéssel járul hozzá – állítja Kevin Trenberth, az Aucklandi Egyetem klímakutatója a Conversationben megjelent cikkében. Szerinte az állati eredetű termékek és készítmények fogyasztásának elhagyása, vagy legalábbis radikális csökkentése korántsem enyhítené jelentősen az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid- és metánterhelést. Mindenekelőtt azért, mert egyáltalán nem elhanyagolható mellékkörülmény, hogy melyik milyen forrásból kerül a légkörbe.
A szén-dioxid azonban a metánnal ellentétben nem bomlik le a légkörben, ami egyben azt is jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén alapuló kibocsátások felhalmozódnak, és folyamatosan növelik a CO2-koncentrációt. A metán rövid élettartama mellett annak eredete is meghatározó az éghajlatra gyakorolt hatását tekintve.
A klímakutató szerint nem kérdés, hogy az állattartás metánkibocsátását muszáj stabilizálni a jelenlegi szinten, de a szén, a kőolaj és a földgáz felhasználása során keletkező, a globális mennyiség kétharmadát kitevő kibocsátást csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az ilyen eredetű szén-dioxidot sikerül eltávolítani a légkörből, és legalább több ezer évre eltárolni, mert a fásítási, zöldítési programok egyáltalán nem oldják meg már rövidebb távon sem a problémát. Az éghajlatváltozás hosszú távú kezelése szerinte ezért csakis a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése lehet.
(Forrás: qubit.hu)