Annak idején még kiváltság volt, ha egy város vásárt tarthatott. Ráadásul ezek nagy események voltak a környék életében. Mi lett velük 2023-ra?
Amikor vásárra gondolunk, általában a piacra asszociálunk, és nem is járunk messze a valóságtól. A legnagyobb különbség, hogy az előbbi időszakos, vagy havonta, vagy még ritkábban van, mint például a Hortobágyi Hídivásár. Piacok ezzel szemben hetente akár többször is lehetnek, akár hétköznapon is, és általában jóval kisebbek a vásároknál. Itt ugyanis a helyi kis- és őstermelők, bóvlisok és kacatosok árulnak a standokon, míg a vásárokra messzi földről is érkeznek.
Hogy mit lehet kapni egy-egy ilyen hírös eseményen, annak csak a képzelet szabhat határt. Jómagam egy jó kis kapát, grilltárcsát és termelői mézet is hoztam haza, míg a velem lévők tyúkot, szőlővesszőt és szerszámokat is. De ha akartunk volna, vehettünk volna kistraktort, szamarat, borjút, választós malacot, nyulat, de még önjáró elemes kínai gyártású plüsskutyát is.
Apropó, bóvli! Sajnos ezeket a vásárokat sem kíméli a temérdek semmirevaló kínai gagyi szerszám, játék vagy akár ruhanemű. Ezeket persze általában nem őstermelők árulják, hanem nagy alkuszok. Jól megfigyelhető az éppen „esett” portéka, hiszen akár tíz standon is megkaphatjuk az ugyanolyan „kiváló minőségű” felszereléseket. Persze jó, ha az itt vett elemlámpa vagy kézi láncfűrész kibírja hazáig.
De ez csak az egyik oldal, és nem is ezek vannak többen hál’ istennek, hanem az igazi magyar kistermelők! Legyen szó fűszerpaprikáról, népművészeti tárgyakról, palántákról, kerti növényekről és természetesen jószágokról. De akár megemlíthetjük a szokásos bazári kifőzdéket is, ezek mindegyike magyar kisvállalkozás. És mint mindig, itt és most is a vásárláskor hozott döntéseinkkel kezdődik a fenntarthatóság kérdése is: a multiknál akarjuk-e hagyni a pénzünket, akikről tudjuk, mekkora az ökológiai lábnyomuk, vagy (ezeknél jóval olcsóbban) hazánkfiainál? Az egyetlen „nyűg”, hogy tudnunk kell, mikor és hol találunk az országban nagy vásárt.