A biodiverzitás (más néven biológiai sokféleség) a földi élet sokszínűségét, tehát az élőhelyek, élőlények fajainak összességét jelenti, a fajokon belüli genetikai változatosság is ebbe a fogalomba tartozik. A biodiverzitás az ökológiai egyensúly alapja, ezért a genetikai erőforrások védelme – ezen belül a kultúrnövények és a haszonállatok genetikai értékeinek megőrzése is – kiemelt fontosságú az egész világon. Hazánkban ezt a feladatot a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ látja el, melynek teendőiről, illetve a Tápiószelén lévő Növények Génmegőrző Intézetének munkájáról dr. Baktay Borbála főigazgatóval beszélgettünk.
Mivel foglalkozik a tápiószelei Növények Génmegőrző Intézete?
Ahogyan a név is mutatja, génmegőrzéssel és a biodiverzitás megőrzésével foglalkozunk. Nemcsak a kultúrnövényekre fókuszálunk, ahogy a gödöllői intézet sem csak haszonállatokkal foglalkozik, hanem például vadon élő halfajokkal is. Az őshonos vadon élő növényfajok és a kultúrnövények vad rokon fajainak a megőrzése is feladatunk.
Hogyan zajlik a gyakorlatban a biodiverzitás megőrzése?
Ez egyrészt a génmegőrzést jelenti, másrészt olyan hozzánk tartozó Natura 2000-es területek gondozását, amelyeken például védett növényfajok élnek. Ezenkívül több projektünk is van a hazai nemzeti parkokkal együtt.
Ez utóbbira kiváló példa a tavaly megkezdett együttműködésünk a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal, amelynek keretében Bükkszentkereszt mellett egy régi, felhagyott gyümölcsös megőrzését kezdtük el közösen. A Nemzeti Park az „in situ” megőrzést, mi pedig az „ex situ” megőrzést tettük hozzá, és a területet közösen monitorozva próbáljuk biztosítani, hogy helyben is fennmaradjanak ezek a növények. Emellett fontos, hogy a génbankban is megtalálhatók legyenek, hogy a későbbiekben esetleg vissza lehessen őket telepíteni.
In situ megőrzés: a növény védelme helyben, a helyszínen, az eredeti élőhelyén.
Ex situ megőrzés: a növény védelme eredeti élőhelyén kívül, többé vagy kevésbé mesterséges körülmények között.
Összesen hányféle növény található a génbankban?
Jelenleg több mint 1200 fajhoz tartozó mintegy 56 ezer különböző növényfajta található az intézetben.
Miben különbözik, vagy adott esetben miben jobb egy tájfajta, mint a mostani kereskedelmi fajták? Mennyivel alkalmazkodik jobban a hazai – most már egyre inkább változó – klímához?
Ez összetett kérdés, mert eleve nem mindegy, hogy – mondjuk – egy gabonáról, egy gyümölcsfajtáról, egy szőlőről, vagy valamely más kertészeti növényről, mondjuk egy babról van-e szó. A fent említett 56 ezer fajtából évente átlagosan 6–7 ezret látunk kint a szabadföldön, amelyeket szaporítunk, illetve különböző kísérleteket, kutatásokat, vizsgálatokat végzünk velük. Ezeknek a fajtáknak pont az a lényege, hogy nem egyik pillanatról a másikra kell alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, hanem – mivel folyamatosan termesztik őket –, folyamatosan alkalmazkodnak a változó, vagyis inkább a megváltoztatott klímánkhoz.
Például amíg bizonyos búzafajokhoz tartozó fajták több száz vagy több ezer év alatt sikeresen hozzászoktak akár egy aszályos nyárhoz vagy egy mostanihoz hasonló rendkívül csapadékos tavaszhoz, addig egy csupán 5–6 éve termesztésben lévő külföldi vagy hazai kereskedelmi fajtának csak ez a pár éve volt eddig az alkalmazkodásra. Ez a régi fajták előnye, hogy rendkívül sok – mondjuk úgy – emlékük van akár a szélsőséges időjárásról is.
Úgy tartják, hogy a régi tájfajták sokkal ellenállóbbak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben is.
Nos, ezzel kapcsolatban egy kissé misztikus pozitívum kering, miszerint ők mindent kibírnak, mindennek ellenállnak. Ez azonban nem így van. Vannak például régi gyümölcsfák, amelyek bizonyos betegségekkel szemben valóban ellenállóak, de sajnos az elmúlt 30 évben rengeteg új kártevő és kórokozó érkezett a Kárpát-medencébe, amelyek ellen nyilvánvalóan nem tudják úgy felvenni a harcot minden esetben. Általánosságban azt tudnám mondani, hogy bizonyos fajok bizonyos fajtái leginkább a régi, klasszikus betegségekkel szemben ellenállóak.
Milyen más előnyük van még a régi növényfajtáknak?
Ami a leginkább pozitívuma a maggal szaporított növényeknek, hogy mindenki foghat saját magának magot belőlük. Azaz nem kell minden évben megvásárolni a vetőmagot, hanem akár a kiskertben termesztett babról vagy paprikáról, a legszebb egyedekről választhatjuk ki a szaporítóanyagot a következő évre. Kevesen gondolnak bele, de az így gazdálkodók már elkezdtek egy szelekciós nemesítést saját maguknak, kiválasztották a legszebb magokat a legszebb egyedekről, és a következő évben már ezekkel haladnak tovább. Így létrejön egyfajta szelekciós nemesítés, és elindul a klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodás, ezzel együtt pedig az adott fajtának a fenntartása és a genetikai változatosságának a megőrzése is. Ezzel szemben mondjuk egy akár nyugat-európai vagy bármilyen nagy vetőmagcég fajtájával ezt nem tudják megtenni, mert folyamatosan romlik a vonal.
Mekkora a kereslet a különböző tájfajtákra?
Intézetünkben minden évben van úgynevezett közreadás, ahol nagyjából 1500–1600 magkérést szoktunk regisztrálni. Ennél ugyan jóval többen keresnek minket, azonban a kapacitásunk sajnos véges. Érdekesség, hogy míg a 2010-es évek elején csupán nagyjából 200-an kértek tőlünk magot egy évben, illetve körülbelül 2000 különböző magtételt küldtünk ki, addig idén már 1600 magkérésnél és 22 ezer mintaküldésnél tartunk, és még csak május van. Szerencsére óriási az érdeklődés, és nagyon pozitív visszajelzéseink vannak. Látszik, hogy valami elindult, az emberek kíváncsiak ezekre a fajtákra.
Milyen céllal veszik ezeket a magokat? Házi konyhakertekbe vagy esetleg nagyobb léptékű gazdálkodáshoz is?
A házi kert mellett azt látjuk, hogy évről évre többen keresnek minket azok a gazdálkodók vagy tanyatulajdonosok is, akik nem óriási, intenzív mezőgazdálkodók, és nem több ezer hektáron gazdálkodnak, hanem kisebb léptékben, kisebb területeken termelnek. Ezáltal pedig lehetőséget teremtenek maguknak arra, hogy a diverzitást és a kultúrnövény-választékot egy kicsit növeljék. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon pozitívan alakul a náluk termesztésbe vont fajták élete, és gyakorlatilag el is tudtuk engedni egymás kezét, hiszen saját maguknak tudnak magot fogni, ezáltal pedig évről évre tovább haladni.
De ne felejtsük el a biogazdálkodók körét se, akiknél szintén nagyon keresettek a génbanki anyagok, hiszen sok esetben mi olyan növényfajokat, illetve olyan fajtákat tárolunk, amelyek kereskedelmi forgalomban egyáltalán nem kaphatók, adott esetben nincsenek is jelen Magyarországon. Nyilván ezek a törekvések kutatási és kísérleti együttműködések keretében zajlanak, de itt is nagyon jó tapasztalataink vannak, és nagyon pozitívak a visszajelzések tőlük is. A régi fajták így visszakerülhetnek a termesztésbe.
Lehetséges, hogy a későbbiekben a nagyüzemi mezőgazdaságban, például a gabonatermesztésben is jelen lesznek ezek a fajták?
Sajnos ezt nem tudom megmondani, de alapvetően nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy a klímánk változik, és mi mit tudunk ezzel kapcsolatban tenni. Az is látszik, hogy a mezőgazdasági tevékenységek változására is szükség van, ezért indulnak el többek között a különböző zöldítési programok, amelyek nagyon pozitív hatásúak minden szempontból. És nyilván az egyik legjobb válasz a klímaváltozásra a biodiverzitás növelése, illetve fenntartása.
Emiatt látjuk azt is, hogy egyre több olyan növényt keresnek, amelyek adott esetben még nincsenek is termesztésben Magyarországon, viszont úgy változott a klímánk, hogy már termesztésbe kerülhetnek. Szintén a génbank feladatai közé tartozik, hogy vizsgálja azokat a fajokat, amelyek más országokból, akár más földrészekről érkeznek, és mégis termeszthetők nálunk. Ez egyébként nem új keletű dolog, hiszen rengeteg minden jött már az elmúlt néhány évtizedben is Európába, ami ma meghatározza az élelmezésünket. Például a batáta vagy édesburgonya a piacokon és a boltok polcain csak az elmúlt években vetette meg a lábát, de itt a génbankban már a ’80-as évek vége óta foglalkoztunk vele, és talán ’96-ban elismert fajtánk is lett batátából.
Csak maghoz és palántához juthatunk a génbankból, vagy facsemetékhez is?
Négy nagy gyümölcsgénbank működik Magyarországon: Újfehértón, Cegléden, Érden és Fertődön. Mi 2013 óta foglalkozunk gyümölcstermesztéssel, úgyhogy egyelőre még nem tartunk ott, hogy ebből szaporítóanyagot adjunk közre. Talán a jövő évtől lesz erre is lehetőség. Mi elsősorban maggal szaporított növényekből adunk, illetve minden évben tavasszal csicsókagumót lehet tőlünk vinni, és amikor a lehetőségeink engedik, batátapalántát lehet nálunk igényelni.
Ha valaki magot szeretne, miként juthat hozzá?
Minden év februárjában kezdődik a magkérés időszaka. Február első napjaiban szoktunk a mintakeres.hu weboldalon közzétenni egy listát, amiből az adott évben lehet választani. Egy webshop-rendszerű felületen lehet kiválasztani minden magkérőnek maximum tíz génbanki tételt, és a folyamat végén egy adminisztrációs díj kifizetésével véglegesíthető a megrendelés. Ezeket négy héten belül szoktuk kipostázni vagy futárszolgálattal házhoz szállítani.
Hozzá kell tennem, hogy az óriási érdeklődés miatt a magok gyakorlatilag 48 órán belül el szoktak fogyni. Annak ellenére, hogy minden évben drasztikusan növeljük a közreadásban szereplő magmennyiséget, sajnos nem tudunk lépést tartani az igényekkel. A februári magkeresési időszak mellett az őszi vetésű növények listája szeptemberben szokott megjelenni.
Nyitókép: Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrző Központ
hirdetés
