A közelmúltban összegyűjtöttük azokat a mérgező növényeket, amelyekkel gyakorta találkozhatunk a kertekben, a parkokban vagy az erdőben. Lássuk, mi a helyzet a mérgező állatokkal!
Azt már tudhatjuk, milyen növényektől fontos távol tartanunk kisgyermekünket és kutyánkat, ha a szabadban élvezzük a tavasz éltető napsugarait, és azt is, hogy melyek azok a szobanövények, amelyekkel nem árt óvatos lenni, ha macskatartó gazdik vagyunk. Arra azonban nem sokan gondolnak, hogy bizonyos hazai állatokkal is vigyázni kell. Nem kell ugyanis egzotikus tájakon, őserdőkben és távoli sivatagokban kalandoznunk ahhoz, hogy olyan hüllőkkel, rovarokkal vagy éppen kétéltűekkel találkozzunk, melyek – ha nem is minden esetben halálosat, de – veszélyt jelenthetnek ránk, emberekre. A teljesség igénye nélkül ezekből is összeszedtünk néhányat.
Kapcsolódó bejegyzések
Méhek és mérgek
A méhek pusztulása folyamatosan terítéken van, körbejártuk, hogy mennyire is veszélyesek a növényvédő szerek szárnyas barátainkra.
A házi méh hasznos, de akár halálos is lehet
A házi méh igen hasznos állat. Rengeteg növény beporzásáért felelős, ennélfogva pótolhatatlan szerepe van az ökoszisztémában, arról nem is beszélve, hogy a hazai termelők által előállított és árusított mézet is a szorgos házi méheknek köszönhetjük. A házi méh tehát közel áll az emberek szívéhez, a gyerekek pedig kedvesen csak méhecskének becézik, ám nem árt észben tartanunk, hogy a jó viszony csak addig tart, amíg közvetlenül nem keresztezzük egymás útját.
Bár a hím házi méhek, vagyis a herék nem jelentenek veszélyt az emberre, a nőstények nagyon is, mégpedig a potrohvégükön található mérgező fullánkjuk miatt. A házi méh ezt a fullánkot az emberbe mélyesztheti, ennek pedig könnyen lehet tragikus kimenetele, amellett, hogy a szúrás egyébként az állat számára is a véget jelenti. Egyetlen méhszúrással nagyjából 0,1 mg méreganyag kerül az emberi szervezetbe, ám az erre érzékenyeknél már ez az adag is halálos dózis lehet. Ha viszont egy egész méhraj célpontjává válunk, nem számít, hogy nem vagyunk allergiások, hiszen körülbelül 40 csípéstől kezdődően már mindenképpen komoly következményekkel kell számolnunk.
Hogyan nyújtsunk elsősegélyt méhcsípés esetén?
A házi méh főleg akkor veszélyes, ha a nyakunkat szúrja meg, vagy ha véletlenül (például motorozás közben vagy valamilyen étellel együtt figyelmetlenségből) lenyeljük, és a csípés a torkunkat éri. Ebben az esetben ugyanis a gégefő nyálkahártyája rendkívül gyorsan megduzzad, ez pedig fulladást okozhat.
Ha ránk hárul a feladat, hogy méhcsípéshez elsősegélyt nyújtsunk, először is óvatosan távolítsuk el a fullánkot, lehetőleg anélkül, hogy véletlenül megnyomnánk közben az ezen található méregmirigyet! Mivel nem mindig lehet tudni, hogy a sérült allergiás-e a csípésre, maradjunk vele egy darabig, hogy lássuk, hogyan reagál a szervezete az idő múlásával. Szájban vagy torokban történő méhcsípés esetén itassunk a sérülttel hideg vizet, hogy csökkentsük a duzzadást, ha pedig ismert az érzékenység, használjuk a megfelelő gyógyszereket és készítményeket! Szükség esetén hívjunk mentőt, vagy szállítsuk kórházba a beteget, de legyünk nagyon figyelmesek, mert előfordulhat, hogy szívmasszázst kell alkalmaznunk, vagy lélegeztetnünk kell.
Keresztes vipera, a mérges kígyó
Talán sokaknak meglepő, de Magyarországon is találkozhatunk mérges kígyókkal. Nem annyira veszélyesekkel persze, mint például a fekete mamba, de azért jobb, ha a keresztes és a rákosi viperát is megpróbáljuk elkerülni.
A két vipera közül az előbbi a veszélyesebb, akit ugyanis megmar egy keresztes vipera, az nemcsak erős fájdalomérzetre számíthat, hanem duzzanatra, valamint kékes elszíneződésre is. A fájdalom idővel elmúlik, de mielőtt végleg megszűnne a kellemetlen érzés, még több mint egy héten keresztül bizsergést tapasztalhatunk azon a helyen, ahol a hüllő belénk mélyesztette a méregfogait.
Mindemellett a kígyómarás hatására begyulladhatnak a nyirokcsomóink, szédülést, szapora pulzust, hányást, hasmenést is tapasztalhatunk, rosszabb esetben pedig akár halálos kimenetelű vérnyomáscsökkenés vagy légzésbénulás is bekövetkezhet. Jó hír azonban, hogy az ilyen típusú kígyómarásoknak mindössze 1%-a végződik tragédiával, sok esetben pedig számottevő tünetek sem jelentkeznek. Arról nem beszélve, hogy komoly provokáció szükséges a részünkről ahhoz, hogy az állat ránk támadjon. Ha tehát ilyet nem teszünk, túlzottan aggódnunk sem szükséges!
Mit tegyen az, akit mégis megmar egy keresztes vipera?
Bár nem túl gyakran, természetesen előfordulhat olyan eset, hogy valakit annak ellenére is megmar egy keresztes vipera, hogy az illető egyáltalán nem hergelte az állatot. Ilyenkor alapszabály, hogy a sérültet mihamarabb kórházba kell juttatni. Amit még tehetünk, az az, hogy azt a testrészét, amelyen a marás érte, késlekedés nélkül és szorosan elkötjük például egy nadrágszíjjal vagy – jobb híján – egy pólóval. Figyeljünk arra, hogy a kötéssel eltorlaszoljuk a vénát! Mindezt persze úgy, hogy a sérült pulzusa még kitapintható maradjon. A kötést maximum egy óráig alkalmazhatjuk, közben pedig hideg vizes borogatással kezelhetjük a megmart, nyugalomban tartott testrészt.
Az arachnofóbiások igazi rémálma lehet a mérges dajkapók
Habár sokan iszonyodnak tőlük, a legtöbb hazai pók esetében nincs igazán okunk a félelemre, pláne nem azoknál, amelyekkel a háztartásokban rendre összefuthatunk. Részben hazánk tájain is elterjedt azonban a mérges dajkapók, mellyel viszont – már csak a nevéből is fakadóan – nem ajánlatos kikezdenünk.
A sárgászöld potrohú és vöröses fejtorú mérges dajkapóknak egészen rémisztő kinézetű csáprágói vannak, ezen található a méregmirigye is. Ha ilyen pók mar meg minket, a biztonság kedvéért inkább keressünk fel egy orvost, mert ugyan halálos kimeneteltől nem igazán kell tartanunk, komolyabb duzzanatra, elszíneződésre és erős fájdalomérzetre azért így is számíthatunk. Nem meglepő az sem, ha valakinél fejfájást, hányást vagy lázat okoz a mérges dajkapók csípése, és bár ezektől a tünetektől szerencsére pár nap alatt búcsút vehetünk, a vörösre váltó duzzanattól sajnos nem tudunk majd ilyen gyorsan megszabadulni. Ezt kezeljük borogatással és az orvos által javasolt kenőccsel!
Kapcsolódó bejegyzések
Miért környezetszennyezőek a pókok?
A higannyal szennyezett folyók és tavak közelében élő pókok átadhatják a szennyezést a szárazföldi állatoknak, ezért jó indikátorai a szennyezésnek.
Óvakodjunk a sárgahasú unkától is!
A sárgahasú unkát nem biztos, hogy észrevesszük egy-egy erdei kirándulásunk során, mert barnás színezetű hátának köszönhetően többnyire nagyszerűen beleolvad a környezetébe. Ha azonban valami megriasztja, hassal felfelé fordul, alfelén látható sárga foltjai pedig – hiába szolgálnak riasztásként – sok kisgyerek érdeklődését felkelthetik, akik esetleg kedvet érezhetnek ahhoz, hogy megérintsék az élénk színű békát.
Ha ilyesmit észlelünk, azonnal lépjünk közbe, és próbáljuk valamilyen módon megmosni gyermekünk kezét! Ha ugyanis sikerül megelőznünk, hogy a sárgahasú unka által kiválasztott, az ellenség elűzését szolgáló váladék szembe vagy orrba kerüljön, nem kell problémáktól tartanunk. Amennyiben azonban a váladék belekerül a szembe vagy az orrba, a nyálkahártya erős, égető fájdalma miatt vélhetően keserves sírásra kell számítanunk. Ennél komolyabb következményekre szerencsére nem.
Felhasznált irodalom:
Horst Altmann: Mérgező növények, mérgező állatok. Lícium-Art. Debrecen, 1993.
Bolygónk sokszínű élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: Canva
