Lássunk túl a házi méheken a beporzók napján!

Lássunk túl a házi méheken a beporzók napján!
Lássunk túl a házi méheken a beporzók napján!

A beporzók napja kiváló alkalom rácsodálkozni a sokféleségükre, és betekinteni abba, hogy milyen lények végzik a beporzás oroszlánrészét. Spoiler: nem a házi méhek!

Mézet adnak, ott vannak a mesékben, és egyre inkább a hírekben is. A házi méhek népszerűsége hatalmas, és ha a beporzókról (és fogyatkozásukról) van szó, a legtöbb embernek ők jutnak eszébe. De itt az ideje, hogy elkezdjük értékelni számtalan társukat is!

Méhfélék és társaik

A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó poszméhek és más vadméhfajok ránézésre is jó beporzók: lábukon lévő kosárkájuk púpos, dús szőrzetükön sárgállik a pollen, és szinte nem is látunk mást, csak azt, hogy virágról virágra szállnak. A házi méheken kívül a méhfélék fajszáma is százas nagyságrendű, a hártyásszárnyúak rendje pedig több száz fajt számlál itthon. Közéjük tartoznak a „nem szeretem” darazsak is, melyek rossz hírük ellenére valójában beporzóként is fontosak.

Különféle hártyásszárnyúak. A jobb felső képen lévő vadméh fejére tarka kosbor pollencsomagjai tapadtak.

Nappali lepkék

Gyakran látunk nappali lepkéket virágokon szívogatni. Ők is a beporzók közé tartoznak. Itthon nagyjából 150 fajuk fordul elő. Néhányuk csak kevés növényfaj nektárját fogyasztja, mások nem válogatósak. Méretben, színben, viselkedésben is változatos csoport, az apróbb testű busalepkéktől a nagyobb tarkalepkéken keresztül a pillangókig széles mérettartományt ölelnek fel.

Balról jobbra, fentről lefelé: vonalas busalepke (Thymelicus lineola), vesszős busalepke (Hesperia comma), rozsdaszínű gyöngyházlepke (Brenthis hecate), ibolyás tűzlepke (Lycaena alciphron).

Bogarak

Aki rendszeresen figyeli a kertek vagy a rétek, erdőszélek virágait, bizonyára találkozott már bogarakkal is rajtuk. Vannak, amelyek magát a virágot fogyasztják, de eközben is szállíthatnak polleneket, míg mások kifejezetten nektárért és pollenért keresik fel a növényeket. Díszbogarak, virágbogarak és számos cincérféle (darázscincérek, virágcincérek, karcsúcincérek) gyakran megfordulnak a virágokon.

Viráglátogató bogarak. A bal felső képen látszik, hogy a virágok nem csak táplálkozóhelyet, hanem kiváló párzóhelyet is nyújtanak. Balról jobbra, fentről lefelé: feketevállú darázscincérek, aranyos virágbogár, pézsmacincér és tarkacsápú karcsúcincér.

 

Igen, még legyek is! 

A kétszárnyúak (Diptera) is az igen fontos beporzók közé tartoznak. Köztük legyek, zengőlegyek, pöszörlegyek egyaránt gyakori viráglátogatók, de még a szúnyogok is lehetnek beporzók. Sokféleségük figyelemre méltó. A zengőlegyek mintázatukkal darazsakat utánoznak, de veszélytelenek. 

Zengőlégy és pöszörlégy faj szegfűkön.

Molyok a szekrényen és a kamrán kívül

Rossz hírük van a „molylepkéknek”, pedig azok a fajok, melyekkel a legtöbb ember találkozik, apró töredékét képezik az itthon ezres nagyságrendű fajszámmal jellemezhető csoportnak. Sokuk természetközeli élőhelyekhez kötődik, életmódjukról, például hernyóik tápnövényeiről viszonylag keveset tudunk. Az viszont biztos, hogy a beporzásban fontos szerepet töltenek be. Mivel azonban jóval kevésbé feltűnőek, mint a nagy testű, zümmögő méhfélék vagy a látványosabb nappali lepkék, könnyen elkerülhetik az ember figyelmét.

Sárgamintás zöldmoly (Scythris cuspidella) hegyi lenen szívogat.

Az éj leple alatt

Bár jelentősége hatalmas, az éjszakai beporzás gyakorlatilag teljesen rejtve marad a szemünk elől. Részben a már említett csoportok végzik, az éjjeli lepkékről viszont még nem ejtettünk szót. Ez a csoport rendszertanilag nem egységes, és tulajdonképpen a molyoktól kezdve a bagolylepkéken át a szenderekig érthetünk alatta minden lepkét, mely nem a nappali lepkék (Rhopalocera) csoportjába tartozik (ráadásul a zavart fokozandó egy részük nappal aktív). Egyes növények a napnyugtától napkeltéig terjedő időszakban nyílnak, nappalra pedig bezárulnak virágaik, az ő esetükben különösen fontos az éjszakai beporzás. De nem csak nekik, hanem a nappal és éjjel egyaránt virágzó növényeknek is számít. A fényszennyezés azonban megzavarja az éjszakai életet, és – bár pontos hatása fajonként eltér – befolyásolja a beporzótevékenységet is. Egyrészt csökkentheti az általa vonzott rovarok táplálkozással, azaz viráglátogatással töltött idejét, másrészt pedig befolyásolja, hogy mit és hogyan látnak az éjszakai állatok. Ezzel hat arra, hogy milyen növényeket poroznak majd be.

Virágon szívogató csuklyásbagoly (Cucullia sp.)

Színes kavalkád

A különböző időszakokban aktív, más és más testfelépítésű, eltérő távokon mozgó és eltérő virágokat látogató élőlénycsoportok rendkívüli változatossága maga is része a biológiai sokféleségnek, és segít is fenntartani ezt. A növények és a beporzóik az evolúció során nagymértékben befolyásolták egymás fejlődését. Az a végtelen sokszínűség, amit vadvirágos réteken sétálva vagy a világ tájait összehasonlítva tapasztalunk körükben, ennek is köszönhető.

A virágos növények változatossága gyönyörködtet.

Beporzás hazánkon és az állatvilágon túl

A világ távoli tájain olyan állatok is segítik – akaratlanul – a növények megtermékenyítését, mint bizonyos gyíkok, denevérek, kolibrik és néhány növény esetében még csigák is. A hazánkban is élő kapotnyak elnevezésű növény meztelen csigák általi beporzása azonban pusztán városi legenda (de a valóság sem kevésbé érdekes). A pollenek szállítását egyébként nem csak élőlények végezhetik: léteznek szél és víz általi beporzásra specializálódott növények is. Előbbiek közé például fűfélék, utóbbiak közé vízinövények tartoznak. Az ilyen növények virágai kevésbé feltűnőek, hiszen nincs szükség arra, hogy illattal és látvánnyal csalogassák beporzóikat.

A beporzókért a kertünkben is tehetünk!

Később részletesen is írunk majd a témáról, de álljon itt is néhány javaslat. A beporzóbarát kert létrehozására számos lehetőségünk van! Ha szeretnénk segíteni a beporzókat,

  • a kertünkben kihelyezhetünk darázsgarázst, más néven méhecskehotelt;
  • meghagyhatunk olyan részeket, melyeket csak ritkán kaszálunk vagy nyírunk, így hagyjuk virágozni az ott lévő növényeket;
  • telepíthetünk őshonos, rovarvonzó virágokat és cserjéket, például zsályákat (Salvia spp.), peremizseket, valamint számos imola- (Centaurea spp.) és cickafarkfajt (Achilleum spp.), közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), húsos somot (Cornus mas);
  • és természetesen minimalizálhatjuk a vegyszerhasználatot.

Ha szeretnénk, hogy a kertünk egyszerre ökológiai menedék és kellemes, élelmiszert is adó hely legyen, alkalmazzuk a permakultúrát!

search icon