Ne féljünk a kora tavaszi selyemméhektől!

Ne féljünk a kora tavaszi selyemméhektől!
Ne féljünk a kora tavaszi selyemméhektől!

Amint vége a téli hónapoknak, és némi felmelegedés veszi kezdetét, kertünk kevésbé háborgatott részein különös viselkedésű méhekkel találkozhatunk. A tavasz által előcsalogatott kis rovarok pár négyzetméternyi területen közvetlenül a talajfelszín felett repkednek, mintha kergetőznének a levegőben. Létszámuk általában néhány tucatnyira tehető, de ennél sokkal többen is lehetnek. Sajnos ilyenkor a közösségi média kertészkedős csoportjaiban egyre-másra bukkannak fel a riadalom jeleit mutató kérdések. Veszélyesek-e ezek a rovarok? Mit lehet kezdeni a helyzettel?

Röviden válaszolva: egyáltalán nem veszélyesek, és nem kell semmit tennünk a „helyzet” rendezése érdekében, hiszen csupán a kertünk beporzásában hatékonyan részt vevő békés selyemméhek rövid, évenkénti rajzásának vagyunk szerencsés szemtanúi.

A selyemméhek titkos élete

A tavaszi selyemméh (Colletes cunicularius) a téli álomból ébredező természet hírnöke, hiszen aktivitási időszaka már február végén kezdetét veheti.

A házi méh méretű tavaszi selyemméh a kertek legkorábban megjelenő beporzóinak egyike.
Fotó: Fritz Geller-Grimm, CC BY-SA 2.5, Wikimedia Commons

A rajzást megfigyelve azt hihetnénk, hogy mindössze néhány napig élő kis állatokról van szó, azonban a látszat csal. Fejlődésük egy egész éven át zajlik, csak épp rejtetten, a talaj jótékony takarásában.

A földbe vájt kis üregekben élő lárvák a számukra elraktározott nektárt és virágport fogyasztva növekednek zavartalanul, majd bebábozódva átalakulnak kifejlett rovarokká. A talajfelszín tavaszi melegedése pedig jelzi számukra, hogy itt a kirepülés ideje.

A kora tavaszi napsütésben megpihenő selyemméhhím. Csápja valamivel hangsúlyosabb, mint a nőstényeké.
Fotó: Kántás Zoltán

Először a hímek aktivizálódnak. Alacsonyan repkedve türelmetlenül várják a föld alól felbukkanó nőstényeket, melyek igen heves fogadtatásban részesülnek. Több hím is próbál velük párosodni, amint megjelennek a felszínen.

Ha egy hím sikerrel jár, beteljesítve küldetését hátralévő – néhány napos – életét már gondtalanul tölti. A nőstényre azonban még sok-sok munka vár: a területen marad, ahol ki kell ásnia fészkét, mely 50 cm-es mélységbe hatoló vékonyka központi járatból és ennek oldalágaiból áll, melyekbe petéit helyezheti.

Ezután a selyemméh nősténye a kertészek örömére a környék szirmot bontó fáinak hatékony beporzásába kezd, közben ezeket – és egyéb korai vadvirágokat – látogatva nektárt és pollent halmoz fel a hamarosan kikelő utódok számára.
Minél közelebbi és minél bőségesebb a virágkínálat, annál sikeresebben fel tudja tölteni a kis éléskamrát. Az idő sürgeti, miután lezárja a fészek bejáratát, hamarosan ő is elpusztul. A talajban pedig elkezdődik a lárvák fejlődése, így a ciklus újraindul.

A puha talajba vájt járat bejárata épp olyan méretű, hogy a méh kényelmesen beférjen rajta, ahogy virágport és nektárt hord be az utódai számára.
Fotó: ©
entomart

Veszélyesek-e a selyemméhek?

A hazánkban élő vadméhfajokra nem jellemző az agresszív védekező magatartás. A „vad” szócska csupán a „vadon élő” jelzőre utal, megkülönböztetve ezzel őket a haszonállatként tartott „házi” méhektől.
A vadméhek között többnyire magányosan élő fajokat találunk. Nincsenek feláldozható, harcba küldhető egyedek, ahogy nincs védendő méhanya – népiesen mondva „méhkirálynő” – sem, így az evolúciós fejlődés során nem alakult ki a támadó jellegű viselkedés, hiszen ez teljesen értelmetlen, öngyilkos stratégia lenne. A selyemméhek esetében is csupán egyetlen nőstény alkotja a családot. A nőstény felbecsülhetetlen értékű, a megtermékenyülés után csakis rajta múlik a következő generáció léte, így kerüli a bajt. De ha megfogjuk, természetesen nem fog örülni, és ezt tudatja is velünk. Ilyenkor teljes joggal védekezik, mert az életét érzi veszélyben.

A hím még jámborabb, hiszen nincs fullánkja. Az összes méh- és darázsfaj esetében igaz – kezdve a házi méhektől egészen a lódarazsakig –, hogy a hímeknek nincs ilyen berendezésük, hiszen a fullánk a nőstények szaporítószerveihez tartozó tojócső módosulása.

Kerti tóból kimentett, szárítkozó selyemméh.
Fotó: Kántás Zoltán

A magányosan élő vadméhfajoknál teljesen kizárt bármiféle agresszív, összehangolt viselkedés. Így a selyemméhek esetében sem kell tartanunk ilyen támadástól. Gyakorlatilag egyszerű tereptárgynak tekintik az embert.

Mit tegyünk, ha felbukkannak a kertünkben?

A selyemméhek és egyéb hasonló életmódú fajok, pl. a bányászméhek a gyér növénytakarójú területeket kedvelik. Úgy tűnhet, hogy földbe vájt járataik összefüggő telepet alkotnak, pedig valójában egymástól teljesen független egyedekről van szó.
Fotó: Maslen, CC0, Wikimedia Commons

Ha egy általuk kedvelt területet egyszer birtokba vesznek, azt generációkon át, sok évig használják. Fontos azonban, hogy aktív időszakukban lehetőleg ne tapossuk le a talajt, mert lépéseink nyomán a járatok könnyen eltömődnek, így az élelemszerző körútról visszatérő beporzók nehezen találják meg a fészküket, a keresgélés és az újbóli kiásás sok energiát igénylő többletmunka számukra.

Az általuk kiválasztott területet ne mulcsozzuk, ne vessünk ide sűrű gyepszőnyeget, maradjon ritkás a növényzet! Mellőzzük a kapálást, az ásást, hiszen ezzel tönkretehetjük a földbe ásott kis fészkeket, elpusztítva a lárvákat.

Valamint lehetőleg óvjunk meg a kertünkben egy kis vadvirágokkal benőtt területet is! Ezzel nemcsak a vadon élő méheknek, hanem kertünk teljes ökoszisztémájának kedvezhetünk.

Az árvacsalán és egyéb tavasszal virágzó, őshonos lágyszárú növények – melyeket általában „gaz”-nak minősítünk – rendkívül fontosak a vadon élő méhfajok számára. Becsüljük meg és óvjuk az ilyen területeket! Ne legyünk „túl rendes” kertészek!
Fotó: Kántás Zoltán

Megfigyelésük a gyerekek szemléletformálásának hasznos eszköze lehet

Ne feledjük azt se, hogy viselkedésünk példaként szolgál a következő generációk számára! A selyemméhektől feleslegesen félő, megriadt szülő, nagyszülő reakciója egy életre meghatározhatja egy gyermek személyiségét, természethez való viszonyát. Ellenben a békés vadméhek munkálkodásának közös megfigyelése nagyszerű lehetőség arra, hogy a jövő nemzedéke egészségesebb kapcsolatot alakíthasson ki a minket körülvevő élővilággal. Éljünk hát a lehetőséggel!


Köszönet Burkovics Balázsnak, a cikk megírásához nyújtott szakmai segítségért!

Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

search icon