Amint vége a téli hónapoknak, és némi felmelegedés veszi kezdetét, kertünk kevésbé háborgatott részein különös viselkedésű méhekkel találkozhatunk. A tavasz által előcsalogatott kis rovarok pár négyzetméternyi területen közvetlenül a talajfelszín felett repkednek, mintha kergetőznének a levegőben. Létszámuk általában néhány tucatnyira tehető, de ennél sokkal többen is lehetnek. Sajnos ilyenkor a közösségi média kertészkedős csoportjaiban egyre-másra bukkannak fel a riadalom jeleit mutató kérdések. Veszélyesek-e ezek a rovarok? Mit lehet kezdeni a helyzettel?
Röviden válaszolva: egyáltalán nem veszélyesek, és nem kell semmit tennünk a „helyzet” rendezése érdekében, hiszen csupán a kertünk beporzásában hatékonyan részt vevő békés selyemméhek rövid, évenkénti rajzásának vagyunk szerencsés szemtanúi.
A selyemméhek titkos élete
A tavaszi selyemméh (Colletes cunicularius) a téli álomból ébredező természet hírnöke, hiszen aktivitási időszaka már február végén kezdetét veheti.
Fotó: Fritz Geller-Grimm, CC BY-SA 2.5, Wikimedia Commons
A rajzást megfigyelve azt hihetnénk, hogy mindössze néhány napig élő kis állatokról van szó, azonban a látszat csal. Fejlődésük egy egész éven át zajlik, csak épp rejtetten, a talaj jótékony takarásában.
A földbe vájt kis üregekben élő lárvák a számukra elraktározott nektárt és virágport fogyasztva növekednek zavartalanul, majd bebábozódva átalakulnak kifejlett rovarokká. A talajfelszín tavaszi melegedése pedig jelzi számukra, hogy itt a kirepülés ideje.
A selyemméhek magányosan élő beporzók, tehát nem alkotnak a házi méhekhez hasonlóan családokat. Nincs közös fészkük, sem dolgozóik, sem bármiféle „társadalmi szervezettségük”. A nagy tömegben való megjelenésük csalóka látvány, hiszen csupán arról van szó, hogy az egymástól teljesen független állatokat egy helyre vonzza a kedvező élőhely és a párkeresés.
Fotó: Kántás Zoltán
Először a hímek aktivizálódnak. Alacsonyan repkedve türelmetlenül várják a föld alól felbukkanó nőstényeket, melyek igen heves fogadtatásban részesülnek. Több hím is próbál velük párosodni, amint megjelennek a felszínen.
Ha egy hím sikerrel jár, beteljesítve küldetését hátralévő – néhány napos – életét már gondtalanul tölti. A nőstényre azonban még sok-sok munka vár: a területen marad, ahol ki kell ásnia fészkét, mely 50 cm-es mélységbe hatoló vékonyka központi járatból és ennek oldalágaiból áll, melyekbe petéit helyezheti.
Ezután a selyemméh nősténye a kertészek örömére a környék szirmot bontó fáinak hatékony beporzásába kezd, közben ezeket – és egyéb korai vadvirágokat – látogatva nektárt és pollent halmoz fel a hamarosan kikelő utódok számára.
Minél közelebbi és minél bőségesebb a virágkínálat, annál sikeresebben fel tudja tölteni a kis éléskamrát. Az idő sürgeti, miután lezárja a fészek bejáratát, hamarosan ő is elpusztul. A talajban pedig elkezdődik a lárvák fejlődése, így a ciklus újraindul.
Fotó: © entomart
Veszélyesek-e a selyemméhek?
A hazánkban élő vadméhfajokra nem jellemző az agresszív védekező magatartás. A „vad” szócska csupán a „vadon élő” jelzőre utal, megkülönböztetve ezzel őket a haszonállatként tartott „házi” méhektől.
A vadméhek között többnyire magányosan élő fajokat találunk. Nincsenek feláldozható, harcba küldhető egyedek, ahogy nincs védendő méhanya – népiesen mondva „méhkirálynő” – sem, így az evolúciós fejlődés során nem alakult ki a támadó jellegű viselkedés, hiszen ez teljesen értelmetlen, öngyilkos stratégia lenne. A selyemméhek esetében is csupán egyetlen nőstény alkotja a családot. A nőstény felbecsülhetetlen értékű, a megtermékenyülés után csakis rajta múlik a következő generáció léte, így kerüli a bajt. De ha megfogjuk, természetesen nem fog örülni, és ezt tudatja is velünk. Ilyenkor teljes joggal védekezik, mert az életét érzi veszélyben.
A hím még jámborabb, hiszen nincs fullánkja. Az összes méh- és darázsfaj esetében igaz – kezdve a házi méhektől egészen a lódarazsakig –, hogy a hímeknek nincs ilyen berendezésük, hiszen a fullánk a nőstények szaporítószerveihez tartozó tojócső módosulása.
Fotó: Kántás Zoltán
A magányosan élő vadméhfajoknál teljesen kizárt bármiféle agresszív, összehangolt viselkedés. Így a selyemméhek esetében sem kell tartanunk ilyen támadástól. Gyakorlatilag egyszerű tereptárgynak tekintik az embert.
Mit tegyünk, ha felbukkannak a kertünkben?
A bolygatott talaj, a beton, a műfű és a golfgyep terjeszkedése, valamint a rovarölő szerek használata nem tesz jót az állományuknak. Így ha a selyemméhek épp a kertünket választják, ez azt mutatja, hogy ökológiai szempontból valamit nagyon jól csinálunk.
Fotó: Maslen, CC0, Wikimedia Commons
Ha egy általuk kedvelt területet egyszer birtokba vesznek, azt generációkon át, sok évig használják. Fontos azonban, hogy aktív időszakukban lehetőleg ne tapossuk le a talajt, mert lépéseink nyomán a járatok könnyen eltömődnek, így az élelemszerző körútról visszatérő beporzók nehezen találják meg a fészküket, a keresgélés és az újbóli kiásás sok energiát igénylő többletmunka számukra.
Az általuk kiválasztott területet ne mulcsozzuk, ne vessünk ide sűrű gyepszőnyeget, maradjon ritkás a növényzet! Mellőzzük a kapálást, az ásást, hiszen ezzel tönkretehetjük a földbe ásott kis fészkeket, elpusztítva a lárvákat.
Valamint lehetőleg óvjunk meg a kertünkben egy kis vadvirágokkal benőtt területet is! Ezzel nemcsak a vadon élő méheknek, hanem kertünk teljes ökoszisztémájának kedvezhetünk.
Fotó: Kántás Zoltán
Megfigyelésük a gyerekek szemléletformálásának hasznos eszköze lehet
Ne feledjük azt se, hogy viselkedésünk példaként szolgál a következő generációk számára! A selyemméhektől feleslegesen félő, megriadt szülő, nagyszülő reakciója egy életre meghatározhatja egy gyermek személyiségét, természethez való viszonyát. Ellenben a békés vadméhek munkálkodásának közös megfigyelése nagyszerű lehetőség arra, hogy a jövő nemzedéke egészségesebb kapcsolatot alakíthasson ki a minket körülvevő élővilággal. Éljünk hát a lehetőséggel!
Köszönet Burkovics Balázsnak, a cikk megírásához nyújtott szakmai segítségért!
Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.