A Zselic csodálatos dombvidékén, Kaposvár-Töröcskén él egy fiatalember, aki különleges szenvedélynek hódol. Gyönyörű birtokán százával sorakoznak a gyümölcsfák, amelyek legtöbbjén nem hétköznapi termés érik, hanem a régmúlt idők emlékeit óvják. Zicska Szilárddal, a kert megálmodójával és a régi gyümölcsfajták őrzőjével beszélgettünk.

Mikor és hogyan kezdtél el gyümölcsfákkal foglalkozni?

2011-ben lett kész a természetbarát építőanyagokból, hagyományőrző stílusban épült házam, melyet Makovecz Imre tanítványa, Grátz Antal tervezett. Azon gondolkodtam, hogy mi illene egy ilyen stílusú épülethez tartozó egyhektáros birtokhoz. Így jutott eszembe a régi fajtákból álló gyümölcsös ötlete. Utánanéztem tehát a régi tájfajtáknak, rátaláltam a Tündérkertekre és Kovács Gyulára, és az első fáimat még abban az évben be is szereztem tőle.

Kapcsolódó bejegyzések

Tündérkertek – Értékmegőrzés őshonos gyümölcsfákkal

A Tündérkert-mozgalom a régi őshonos gyümölcsfajták megőrzésével foglalkozik, s mára Kárpát-medence-szerte elterjedt.

Mennyi fa található most a birtokodon, és milyen fajták?

Jelenleg olyan háromszáz fajtát őrzök körülbelül kétszázötven fán, ugyanis hely hiányában némelyik fán hét-nyolc különböző fajta is megtalálható. Ezeknek a legnagyobb része – úgy százhúsz – alma, illetve körülbelül száz körte. Ezek mind régi fajták, melyek között eredeti magyar fajták is vannak.

Almán és körtén kívül milyen gyümölcsfákat nevelsz még?

Van húszfajta cseresznyém és ugyanennyi szilvám is, azonban sajnos ezeket – az almával és a körtével ellentétben – még nem lehetséges genetikailag beazonosítani.

Hogy találtál rá a genetikai azonosítás lehetőségére?

Sokáig külföldön dolgoztam egy olyan pozícióban, ahol munka közben lehetőségem volt a neten olvasgatni, tanulni és keresgélni. Egyszer a YouTube feldobott egy BBC által készített videót, amelyben a riporter egy régi, gyermekkorában sokat dézsmált almafáról vitt egy hajtást a London melletti laborba, ahol genetikai mintát vettek róla. Ezután a rendszer kidobott egy számsort, amely számos más számsorral és a hozzájuk tartozó fajtanevekkel együtt egy Excel táblázatban volt nyilvántartva. Ott pedig megpillantottam, hogy bizony vannak köztük magyar nevűek is. Ezután írtam nekik, hogy esetleg be lehetne-e vizsgálni a mi mintáinkat is. Szerencsére lehetett, elküldtem tehát nekik a mintákat arról a négy fáról, melyeket Kovács Gyulától hoztam.  

Mi lett az eredmény?

Meglepő volt, ugyanis a négyből három elismert nemzetközi fajtának bizonyult. Egyébként később a NöDiK-kel közösen is küldtünk be több tételt, és igen érdekes eredmények születtek, miszerint egyáltalán nem minden úgy van, ahogyan azt tudni véltük.

Ez hogyan lehetséges?

Az 1800-as években már igen komoly kertészetek voltak Magyarországon, illetve a grófi kertekben is megtalálható volt számos nemzetközi fajta. Ezek könnyedén kiszabadulhattak a falvakba, majd akik ezeket a fákat tovább szaporították, oltották, már nem emlékeztek az eredeti nevekre. Így kerülhetettek be a köztudatba magyar tájfajtákként. De természetesen vannak valóban régi magyar tájfajtáink is, amelyek az adott régiókra jellemzőek.

Kapcsolódó bejegyzések

Tudatos kiskert tájfajtákkal – téli tervezés

Ha van egy kertünk, amelyben gyümölcsfákat nevelünk és zöldségeket termesztünk magunknak, máris tettünk valamit a fenntartható életért. De hogyan lehet ezt még környezettudatosabban művelni? Az ősz a fagyok beállta előtt a legideálisabb évszak a facsemeték ültetésére. Ilyenkor általában az ember elmegy egy kertészetbe, esetleg az internetről megrendeli az ott található készletből a kívánt gyümölcsöket termő […]

Az angliai laborban található magyar fajták hogyan kerültek oda? Itthon már nem is találhatók olyan fák?

1948-ban Magyarországról 50 fajta almát és 51 körtét küldtek ki Angliába megőrzésre, amelyeket azóta is ott tárolnak. Ezekből már elég sokat visszahoztam, hogy itt is meglegyenek.

Miért fontos a genetikai azonosítása ezeknek a fáknak?

Nem minden tájfajta – amely eredetileg az adott tájon élt – működik jól manapság. És nem minden tájfajta, amelyről azt hisszük, hogy az. A genetikai elemzés mutatja ki pontosan, hogy milyen fajtával állunk szemben. Ki tudjuk szűrni az eredetileg nem magyar gyümölcsfákat, illetve a teljesen egyedi, hazai fajtákat. Ezáltal pedig ezek megőrzésére tudunk koncentrálni.

Mennyi termést hoz nálad ez a rengeteg gyümölcsfa?

A mennyiség jelenleg a családom szükségleteit elégíti ki. Az állomány 30–40% százaléka megmutatta már a termését, de mivel folyamatosan ültettem a fákat, a fiatalabbak majd csak később fognak teremni. A Kovács Gyulától hozott példányok egyébként vadalanyra vannak oltva, ezért azok csak nagyon későn fordulnak termőre, akkor ugyanis még nem tudtam, hogy olyan alanyokat is lehet használni, amelyek előbb hoznak termést.

Ennek a rengeteg fajtának több funkciója is van?

A régi világban minden fajtának megvolt a maga haszna. Volt étkezési célú, volt, amelyiket az állatoknak adták takarmányként, vagy éppen ecetet csináltak belőle. A nyári fontos almának például azért ez a neve, mert akár egy font súlyt is nyomhatott darabja. És, ugye, nem mindegy, hogy az almás réteshez sok picike almát kell-e meghámozni és lereszelni, vagy csak néhány nagyot. 

Te mit készítesz az almáidból?

Alapvetően étkezési célra használjuk őket, illetve készítettem már almaecetet is. Amelyik pedig nem olyan szép, azt megeszik a tyúkok. De szeretnék majd gyümölcslevet is készíteni, illetve már építettem egy aszalókemencét is. 

Mi a helyzet a körtével?

Velük kicsit hadilábon állok jelenleg, mert pár éve nálam is megjelentek a poloskák, és a körtéimet bántják a leginkább. Szívogatják, göcsörtösek lesznek a termések, és őket még nem tudom megvédeni a károktól.

Eladásra is termelsz majd?

Igen, tervezem. Ha majd annyi termésem lesz, akkor a felesleget értékesíteni fogom.

Facsemetét lehet nálad venni?

Fát én nem állítok elő, de Ölbei Misi barátomnak Mozsgón van egy faiskolája, ahol az összes fajta megtalálható, ami nálam is, illetve még több is. Egyébként azért van meg mindkettőnknél az összes, hogy ha bárhol bármi történik, nehogy elvesszen valamelyik fajta, legyen hová visszanyúlnunk.

Kapcsolódó bejegyzések

Tájfajta zöldségek biokertészektől – a Bibó farmon jártunk

Azt szeretnék, hogy gyermekük minőségi élelmiszeren nőjön fel, így megtermesztik maguknak vegyszermentesen.

Használsz a fákra valamilyen növényvédelmet?

Igen, alapvetően biológiai módszereket alkalmazok. Egy nemrég elhunyt amerikai úriember, Michael Phillips segített nekem ebben nagyon sokat, sőt, egy körtefám is van tőle. Számos könyvet írt, és sokat leveleztem is vele, alapvetően az ő elveit követem. Én úgy gondolom, hogy nekünk, gyümölcsészeknek ugyanúgy fel kell tudni időben ismerni, ha a fának valamilyen problémája van, mint például egy állattartónak azt, ha a jószággal valami nincs rendben. És természetesen meg kell próbálnunk segíteni.

Nem úgy tartják, hogy egy őshonos tájfajtának mindent ki kell bírnia?

Én nem vagyok annak a híve, hogy csupán a természetre bízzuk a megoldást, hiszen az állatokat sem hagyjuk csak úgy magukra, ha betegek lesznek. Persze én magam is így indultam, de menet közben rájöttem, hogy ez nem így működik.  Ahhoz, hogy egészséges fánk és szép termésünk legyen, néha be kell avatkoznunk, segítenünk kell a növény fejlődését. Persze túlzásokba sem szabad esni, de valamennyire gondoskodunk kell róluk.

Ezek szerint ez csak mítosz?

Sokszor az emlékezet megszépíti a múltat, és nem tudjuk, hogy régen a fák milyen állapotban voltak. Lehet, hogy elültettek húsz fát a környéken, amelyek közül egy maradt meg, amely pont olyan helyre került, ami minden szempontból ideális volt számára. De lehet, hogy ha én elültetem az udvaromban, már nem fog ugyanúgy viselkedni, mert valami hiányzik neki, például a talajból.

Emellett arról is keveset beszélünk, hogy az értékes, jól termő fákat bizony mindig is védték az emberek. Amit lehetett, azt megtették a fáért, hiszen a gyümölcs értékes táplálék volt akkoriban. Emellett fennmaradtak írásos dokumentumok arról is, hogy bizony a régi emberek is harcoltak az elemekkel. Volt, hogy például a hernyók lerágták az egész termést, vagy jött egy óriási szárazság.

Nem lehet, hogy az a tudás már nem jött át a múltból, amivel a régiek gondozták a fákat, csak a szép emlékek?

Igen, ez pontosan így van. A régi emberek nagyon sokat dolgoztak a kerttel, illetve a fák között rengeteg baromfi szedegette az ilyen-olyan kártevőket, legelték a gazt az állatok, trágyázták a gyümölcsöst. De valóban nem is tudjuk, és nem is csináljuk azt, amit a régiek.

Neked melyik a kedvenc almád?

A batul a kedvencem, amely egy erdélyi fajta, ott nagyon sokan ismerik. Rendkívül különleges, jellegzetes zamatát nem lehet összetéveszteni semmivel, és nem is tudom semmihez sem hasonlítani. De ha beleharapok, és megérzem az ízét, akkor rögtön tudom, hogy ez az az alma. Küllemre éretten sárgás színű, a napsütötte oldalán pedig mosott halványpiros. Természetesen ennek is van több változata, például a zöld batul, a mosolygó batul, a szeges batul vagy a citrombatul.

Körtében melyik a kedvenc?

A legkisebb, a kis szegfűkörte, ami akkora, mint egy meggy. Viszont egészben kell megenni, nem kell körbeharapdálni, mint a nagy körtéket. Az íze pedig nagyon jellegzetes, fűszeres, aromás.

Kiemelt kép: Zicska Szilárd