A tapanuli orangutánok kevesebben vannak, mint egy átlagos magyar falu lakossága, számunk még a 800-at sem éri el. Ennek ellenére egyre több veszély leselkedik rájuk.
A Szumátra északi részén található Batang Toru hegyvidéki erdeiben élő tapanuli orangután a világ legritkább főemlősfaja, mely elsőként halhat ki a modern korban, hacsak nem történik sürgősen változás a védelmüket illetően.
A tapanulikat csak 2017-ben nyilvánították külön fajnak, addig a szumátrai orangután alfajaként azonosították. A két faj azonban körülbelül 3,4 millió évvel ezelőtt válhatott el, míg véglegesen egy 75 ezer évvel ezelőtti vulkánkitörés szigetelte el őket egymástól.
A PLOS ONE című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a legkisebb számú főemlősfajnak, mely nagyjából 1000 négyzetkilométeres területre szorult vissza, ahol három egyre fogyatkozó alpopulációt alkot.
Az állatokat fenyegető legnagyobb veszély jelenleg a Toru-folyóra tervezett vízerőmű, mely elszigetelné egymástól a csoportokat, ami a genetikai sokféleségük csökkenéséhez vezethet. Szerencsére a koronavírus-járvány, valamint a befektetők egy részének visszalépése miatt a projekt egyelőre csúszik.
Bár a Batang Toru területének 85%-ka természetvédelmi terület, a majmok legjelentősebb része pont azokon a területeken él, ahol a gazdasági tevékenységek, mint a bányászat vagy az erdőirtás legális.
Ezeken felül sajnos még mai is komoly veszélyt jelent a vadászat, illetve az orangutánok befogása, mely ugyan a helyi és a nemzetközi törvények szerint is bűncselekménynek számít, mégis csak nagyon kevés orvvadászt fognak el.
A faj védelmében számos nemzetközi és helyi természetvédelmi szervezet dolgozik, akik azt is kiemelt feladatnak tekintik, hogy a helyi közösségeket megtanítsák arra, hogyan tudnak együtt élni az állatokkal úgy, hogy közben nem bántják őket, például a termés megdézsmálása miatt.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(szmo.hu) Borítókép forrása: wikipedia