Az újrahasznosítás évtizedek óta foglalkoztatja a fejlett világot. Mióta áttértünk az eldobható holmikra, a rengeteg műanyagra, és nem becsülünk semmit, azóta vágyódik vissza a nyugati világ abba a korba, amikor még a törött edényhez is drótost hívtunk.

Nagyszüleinknél láthatjuk, hogy ételt szinte soha nem dobnak ki, mi pedig számolatlanul hányjuk a kukába a használati tárgyainkat épp úgy, mint a könyveinket, a fél napja „lejárt” ételekről nem is beszélve.

Nem csoda, hogy időről időre kitermeli a maga fura szerzeteit ez az emberiességétől elrugaszkodott modern környezet.

A „kukabúvárok” – de pontosabb, ha az angol „dumpster diver” kifejezést használjuk – olyan emberek, akik a jóléti államokban élnek, és úgy döntöttek, hogy kukázással szerzik meg a mindennapi betevő falatot. Vannak persze extrém gyakorlói is, akik a megélhetésüket is ebből igyekeznek fedezni. Utóbbit nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Discovery Channel garázsvásárlóit. Ez azért nem mindig kifizetődő, mert egyes országokban akár elzárással is jutalmazhatnak ilyenért.

Hogy mennyire lehet egészségesen élni az aznap lejárt vagy másnapig szavatos ételekből, avagy ez mennyire csak egy újabb eszelős divat és erényfitogtatás, azt mindenki döntse el maga! A közegészségügyi kockázatról pedig jobb nem is szólni.

Kapcsolódó bejegyzések

Döbbenetes mennyiségű élelmiszer végzi a szemétben Magyarországon

Az elkerülhető élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentése a környezet mellett a pénztárcánknak is jót tenne