Holnapután című műsorunk legújabb adásában dr. Tkacsik Mártával, a Patikakert alapítójával beszélgettünk. Ebben a cikkben a podcast legfontosabb részleteit gyűjtjük csokorba.
A szintetikus világ „recseg-ropog”
„Ez a szintetikus, ember alkotta világ kezd szétesni. Recseg-ropog, erősen. Egy mérnöki asztalon megtervezett világról beszélünk: optimalizáltunk, minimalizáltunk, maximalizáltunk, kiszerveztünk, az eredmény pedig egyáltalán nem hasonlít a természetes környezethez. […] Az az ember alkotta világ bonyolult, a természetes komplex. A komplexitásban benne van a stabilitás. […] A mai világunk fejnehéz, racionális, de közben végletesen leegyszerűsítő is. Mindenhol a hatékonyságot hajszoljuk, pedig az élet maga alapvetően nem hatékony. Nem lehet hatékonyan élni, csak egyes részfeladatokat lehet hatékonyan elvégezni, de az egész életünket nem gyömöszölhetjük ebbe a kategóriába.”
Forrás: dr. Tkacsik Márta
A minőségi éhezésről
„Egyre kevesebb növényt termesztünk a világban. Az élelmezés 85%-a 12-féle növényfajra épül, ami borzasztóan kevés. Rengetegféle növényre lenne szükségünk. Hogyha valaki húst is eszik, akkor állati fehérjére meg állati tápanyagokra is, de ezek ezres, tízezres nagyságrendben szükségesek számunkra. Ezt a monokulturális megközelítés nem teszi lehetővé. […] Ez a 12-féle kultúrnövény, különösen akkor, ha halott talajban termesztik őket, semmi. Konkrétan csoda, hogy még egyáltalán élünk.”
A valódi haladásról
„Tévedésben, önbecsapásban vagyunk. Azt hisszük, hogy a természet nélkül, az élőlénytársaink nélkül meg tudunk maradni, mert olyan okosan alakítjuk ezt a szintetikus világot, hogy igazából nekünk nincsen rájuk szükségünk, de ez egyáltalán nem így van. Azt hisszük, hogy a fejlődés csak előre menekülés lehet, de ez tévedés. Ha felismerjük, hogy rossz úton járunk, akkor az a progresszív ember, aki megáll és visszafordul. Meg kell találnunk a helyünket a természetes rendben ahelyett, hogy azt hinnénk: egy általunk kreált szintetikus világban is képesek vagyunk életben maradni az élőlénytársaink nélkül.”
A mesterséges intelligenciáról
„Azért nem örülök annak, amit most művelünk a mesterséges intelligenciával, mert még inkább leredukál majd minket. Még többet elvesz belőlünk, és nem ad hozzánk. Tévedés az az elgondolás, hogy az AI ki fogja simítani az egyenlőtlenségeket. Ez még eddig soha nem történt meg semmilyen technológiával, most sem fog megtörténni. […] Én egyelőre nem használom a mesterséges intelligenciát, mert nincsen közös témánk. Nem tudok semmit sem kérdezni tőle, hiszen ő ugyanúgy nem tudja, hogy mi van a talajban, mint ahogy én nem tudom. Neki nincsen saját ablaka a világra, neki az van, amit az emberek eddig összeraktak és digitalizáltak. […] Az élet annyira gyönyörűen komplex, én nem tudom elképzelni, hogy ezt a mi technológiánk le tudná képezni. És ha véletlenül mégis képes lenne rá, az miért jó nekünk? Hol lesz akkor a mi helyünk, ha véletlenül nem lenne igazam, és nagyon-nagyon komoly intelligencia fejlődne ki?”
Forrás: dr. Tkacsik Márta
Az emberi mikrobiomról
„Tíz a tizennegyediken mikroba van bennem és rajtam, tehát soha nem vagyok egyedül. […] Azt szoktam mondani, hogy a mikrobáinkat etetjük, és ők etetnek minket: táplálnak és védenek. Feldolgozzák az élelmet, a tápanyagokat, és az ő metabolikus származékaik, anyagcseretermékeik azok, amelyek ténylegesen tudnak biológiailag hasznosulni. Aztán vannak olyan mikrobák, amelyek katonaként védenek minket. Ott vannak például a bőrünkön vagy az orrunkban, a fülünkben vagy a szánkban. […] Egy friss kutatás szerint a városi embernek a mikrobiomja körülbelül 30 százalékkal szegényebb, mint azé, aki élő talajjal és élő természettel találkozik.”
