A légi közlekedés hat megoldandó problémája a nettó nulla eléréséhez
A légi közlekedés hat megoldandó problémája a nettó nulla eléréséhez

A légi közlekedés ugyan jelentősen visszaesett a pandémia hatására, de várhatóan lassan vissza fog emelkedni a korábbi szintre. Az iparág arra számít, hogy 2023-ra globálisan visszatér a 2019-es utasszámokhoz, és néhány évtizeden belül ismét a korábbi növekedési előrejelzéseknek megfelelően alakul a növekedés.

Mindez rossz hír a bolygó számára. Az ágazat CO2-kibocsátása 2050-re valószínűleg megháromszorozódik. Ha azonban a világ a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra akarja korlátozni, akkor addigra el kell érnie a nettó nulla CO2-kibocsátást. A repülés bonyolult ágazat a szén-dioxid-mentesítés szempontjából, hiszen van néhány kényes összetevője, melyet mindenképp szükséges kezelni. Íme az erről készült hat elemű lista:

  1. Az üzemanyag-probléma: Bár már a fejlesztésük egyre ígéretesebb eredményeket mutat, és a tiszta üzemanyagokat valószínűleg egyre gyakrabban fogják használni, de 2030-ra az üzemanyagoknak csak néhány százalékát teszik majd ki, és 2050 utánig valószínűleg nem lesz jelentős hatásuk.
  2. A nem-CO2 probléma: A légi közlekedés a globális CO2-kibocsátás mintegy 2,5%-át teszi ki, de a felmelegedésre gyakorolt hatása valójában sokkal nagyobb a nagy magasságban kibocsátott egyéb gázok és részecskék miatt. Ezek közé tartoznak a nitrogén-oxidok és a kondenzcsík-felhők, amelyeket gyakran összefoglalóan “nem-CO2” hatásoknak neveznek. Ezekről ritkán esik szó a repülés klíma céljaiban, pedig ezek a légiközlekedés éghajlati hatásait a CO2-hez képest akár meg is háromszorozhatják.
  3. A törzsutas probléma: Egyesek szerint a technológiai megoldások túl lassúak lesznek a légiközlekedési ágazat kibocsátásának csökkentéséhez, és az éghajlati károk mérsékléséhez olyan intézkedésekre van szükség, amelyek csökkentik az emberek repülésének mennyiségét. A repülés azonban nem egyenletesen elterjedt tevékenység, hanem egyenlőtlenségeket mutat, ezért több szervezet javasolja egy olyan illeték bevezetését, melyet a gyakran repülőt használók fizetnek. Bár a kormányok általában ódzkodnak a légi közlekedésből származó kibocsátások korlátozására irányuló keresletszabályozási megközelítésektől, de Franciaország és Ausztria jó első lépéseket tesz.
  4. A szabályozási probléma: A légi közlekedésből származó kibocsátások kezeléséhez erőteljes szakpolitikára van szükség, amely eddig nagyrészt hiányzott. Az ENSZ légiközlekedési ügynöksége, az ICAO jelenleg is tárgyalásokat folytat a légi közlekedésre vonatkozó, 2050-re vonatkozó hosszú távú éghajlati célról, de még nem világos, hogy erről mikor születik megállapodás, és hogy mi lesz a cél.
  5. Az új középosztály problémája: A repülés legnagyobb növekedése azonban az elkövetkező évtizedekben Európán és az Egyesült Államokon kívül várható, különösen a fejlődő országok növekvő középosztálya körében. A fejlett országokon múlik, hogy élen járnak-e a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentésében, ami aztán nagyobb mozgásteret ad a fejlődő országokra gyakorolt nyomásgyakorláshoz.
  6. A szuperszonikus probléma: Még a légi közlekedés és a nettó zéró világ összehangolására irányuló növekvő erőfeszítések közepette is egyes vállalatok olyan repülőgépek kifejlesztését szorgalmazzák, amelyek még szennyezőbbek. A szuperszonikus repülőgépek zajproblémái mellett ezek a szupergyors járatok utasonként ötször-hétszer annyi üzemanyagot fogyasztanak, mint a szubszonikus repülőgépek, épp ezért ugyanazoknak a környezetvédelmi előírásoknak kellene megfelelniük, mint a normál repülőgépeknek.

(Guardian)

(fotó: pexels – SevenStorm)

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

search icon