Az Európai Unióban a villamosenergia-szektor az egyik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó. Az EU ezt a helyzetet két fő szakpolitikai keretrendszerrel igyekszik orvosolni. Ezek közül az egyik a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS), amely piaci alapú ösztönzőkkel korlátozza a szennyezést, a másik pedig az egyes tagállamok megújuló erőforrások használatát előíró szakpolitikai célkitűzéseinek támogatása.
A megújuló energiából előállított elektromos áram a jövő fenntarthatóvá tételének egyik legfontosabb záloga. Ezen a téren Németország az elmúlt két évtizedben az Európai Unió élvonalába került: a megújuló források aránya 2020-ig a 2000-ben mért 6%-ról több mint 50%-ra nőtt, és az európai villamosenergia-szektor össztermelésének mintegy 17%-át adja.
A megújuló energiaforrások kibocsátáskiváltó hatása viszont technológiánként eltér. Philip Schnaars „The real substitution effect of renewable electricity: An empirical analysis for Germany” című, a The Electricity Journalban közzétett tanulmánya például arra jutott, hogy a szárazföldi és a tengeri szélerőművek termelése bizonyos körülmények között nagyobb mértékben képes kiváltani a fosszilis energiát, mint a napenergia.
A cikk folytatását, melyből kiderül, hogy a megújulók milyen körülmények között csökkenthetik tartósan a kibocsátást, az Energiastratégia Intézet oldalán tudod elolvasni.